Emily szemszöge :

A kórházban ültünk. Láttam rajta, hogy teljesen összeomlott. Csendben ültünk egymás mellett. Egy szót sem szóltunk.
- Soha nem bocsátom meg magamnak, ha valami történt vele - jelentette ki Yoongi.

Mi lesz most? Mi lesz Medison - nal? Mi lesz velem nélküle? Nem élném túl, ha elveszíteném...

- Jó napot! Önök Medison Brown hozzátartozói?
- Igen - válaszolt rögtön Yoongi.
- Öhm... igen. Emily Brown, a testvére.
- És ő ki? - nézett Yoongi - ra.
- A barátja vagyok, Min Yoongi - ráztak kezet - Hogy van Medison?
- Úgy tűnik, ez csupán egy közönséges ájulás volt. Okai, félelem, erős fájdalom, érzelmi megterhelés és huzamos állás. Mindenesetre, már jobban van és még a mai nap folyamán hazavihetik. Minden estben komolyan kell venni az ájulást, főként ha ismétlődik is. Ilyen estben, mindenféleképp jöjjenek vissza.
- Aha, igen - bólogatott Yoongi - Mostmár bemehetek hozzá?
- Öhm... igen.

Yoongi sietős léptekkel haladt Medison szobája felé.
- Szerelmem! - szorította magához.
- Szia Yoongi.
- Ilyet soha többé ne csinálj! Nagyon megijesztettél! Attól féltem, hogy elvesztelek.
- Szeretlek Min Yoongi.
- Én is szeretlek Medison Brown - csokólták meg egymást.
- Mikor mehetek haza?
- Még ma.
- Tényleg? Ez jó hír. És Emily? Ő is itt van?
- Igen. Akarod, hogy idehívjam?
- Köszönöm Yoongi.

***

- Medison! - öleltük meg egymást.
- Szia Emily. Figyelj! Van egy tervem. Neked csak le kell foglalnod Yoongi-t. A többit én intézem.
- Mennyi az esélye annak, hogy sikerül?
- Az attól függ... elvállalod?
- Mindent megteszek, hogy kijussunk.
- Akkor jó. Kezdjük!