Yoongi szemszöge:

- A k*rva életbe! - temettem a tenyerembe az arcomat. - Mi a f@sz folyik itt?
- Yoongi nyugodj meg! - csitítgatott J hope.
- Ne szórakozzatok velem! Mi van Medi - vel? - fakadt sírva Emily.

Én dühös voltam, Emily pedig szomorú. J hope megpróbált mindkettőnket lenyugtatni, de láttam rajta, hogy ő sem bírja. Légyszívesebben üvöltött volna a fájdalomtól, pont úgy, ahogy én.
- Mi lesz most? Mit fogunk csinálni? - idegeskedett Emily.
Mindketten ránéztünk, aztán a telefonunkra.
- Mi ez? - kérdezte J hope.
- Én sem értem.

Egyszerre csörgött a telefonunk, ami pedig méggyanúsabb volt, hogy egy ismeretlen szám hívott minket és az is megegyezett.

- Én felveszem - nyomtam a hívás elfogadása gombra.
- Jó, én is.

- Köszönj! - szólalt meg egy férfi a telefonban. - Szi... szia Yoongi! - hallottam meg Madison megtört hangját.
- Medi! Medi hol vagy?
- Yoongi segíts! Kérlek! - csuklott el a hangja. - Mondd, hogy szereted! - utasította a férfi.
- Medi ki ez az alak?
- Szeretlek Yoongi! Kérlek ments meg!
- Madison!
- Jól van, ennyi elég! - szólalt meg újra a férfi.
- Ki vagy, te rohadék? - kérdeztem, de a férfi csak nevetett. - Ha megtalállak, véged! Márpedig megtalállak.
- Szeretettel várunk Min Yoongi! - nevetett, majd letette.
- A rohadt életbe! - dobtam a telefonom a kanapéra.
- Mit mondott? - kérdezte J hope.
- Ha téged is ő hívott, mindent hallhattál.
- Senki sem szólt a telefonba.
- Medi veszélyben van.
- Tudod már ki tartja fogva?
- Nem. Még nem. De nem nyugszom, amíg ki nem derítem!
- Hívom a rendőrséget.
- Eszedbe ne jusson! - téptem ki a kezéből a telefonját.
- Mi bajod van?
- Nem emlékszel? Kiszöktem abból a mocskos bőrtönből. Ha idehívod őket, engem elvisznek. Ezt most hagyd rám!
- Nem Yoongi! Ők szakemberek, ők értenek ehhez!
- Hagyjuk már ezt! J hope bízz már bennem! Az életem is odaadnám Madison - ért!
- Muszáj lesz a rendőrséget is belevonni! Addig bújj el valahol, vagy nem tudom.
- Hívd őket, ha téged ez megnyugtat. De én inkább a saját kezembe veszem a dolgokat!