Yoongi szemszöge :

- Zack! Irány a pláza! Most!! - váltottam hangnemet.
- Igen, főnök! Máris indulok!
- Ajánlom is! - tettem le.

Ma... visszaszerzem Medison - t. Semmi nem állhat az utamba!

***

- Hol vagy már Zack!? - doboltam idegesen a lábammal, mikor Zack mejelent az ajtóban két lánnyal a vállán. Na várjunk csak! Egy, kettő. Egy, kettő! Rosszul látok, vagy tényleg két lányt hozott?
- Zack! Mire véljem ezt? - mutattam a másik lányra.
- Uram megmagyarázom. Szóval ez a lány is alkalmas, az üzletet tekintve. Szép és...
- Jó. Inkább fogd be! Kész a szoba?
- Még szép! 33 - as szoba - dobta felém a kulcsát.

- Hmm... Egész jó - néztem körül a szobában.
- Igazán? Ezt vehetem dicséretnek?
- Azt mondtam, EGÉSZ JÓ! De lehetne jobb is.
- Értem főnök. Legközelebb jobban igyekszem.
- Kevesebb duma több igyekezet!
- Értettem főnök. Igyekszem betarta...
- KUSS LEGYEN MÁR!! - csaptam rá az ajtót.

Néha nagyon kiborít!

Medison szemszöge :

Egy sötét szobában ébredtem. Fogalmam sem volt hol vagyok és hogy kerültem ide. Egy ágyhoz voltam bilincselve. Körülnéztem a szobában. Az ágy mellett egy kis asztal volt. És volt még egy szék is amin... Yoongi ült. Keresztbe tett lábakkal és karbatett kezekkel figyelt. Várta a reakciómat. De semmit sem reagáltam. Nem lepődtem meg.

- Hát ismét találkozunk - állt fel sóhajtva - Nem is örülsz, hogy újra látod apucit?
- Yoongi! Fejezd be! Én már nem szeretlek! Fogd fel végre!
- Mi a nevem?
- Yoongi?
- NEM! - ordított rám - Mi a nevem?
- Ah... Apuci - forgattam a szememet.
- Nem hallom!
- Apuci.
- Na ugye!
- Ah... Ne csináld ezt! Engedj el!
- Nem! Soha többé nem engedkek el! Soha - súgta a fülembe, majd apró puszikat hintett a nyakamra.
- Ne! Fejezd be! Ah... Yoongi ne már!
- Mi van?
- Hol van Emily? - néztem rá.
Yoongi hirtelen lefagyott.
- Yoongi! Yoongi! Ugye nem? Mond, hogy nem! - csuklott el a hangom.
A gondolat, hogy Emily...
Nem! Ezt nem teheti vele! Ő a testvérem! - Yoongi! - sírtam el magam.
A fiú sietős léptekkel kiviharzott a szobából.
Ezt nem tudom elhinni.