Emily szemszöge :

A fekete ruhás férfiak és persze Zack visszakísértek a szobámba, ahol Hoseok várt rám.
- Innentől átveszem - nézett Zack - re, mikor látta, hogy felém közeledik.
Zack bólintott, majd kiment.
- Hoseok! - öleltem meg, miután Zack elhagyta a szobát.
- Szia! Hogy vagy?
- Nem túl jól - pillantottam a karomra.
- Te jó ég, mi történt?
- Yoongi... - gyűltek könnyek a szemembe.
- Hamarosan vége. Már nem kell sokáig szenvedned. Egy kicsit még tarts ki!
- Oké.
- Megpróbálom rábeszélni Yoongi - t, hogy  találkozhass Medison - nal.
- Az jó lenne. Köszönöm Hoseok - öleltem meg újra.

A fiú felállt a székből, majd kisétált a szobából. Mikor meglátta, hogy a fekete ruhás őrök megvárták őt az ajtónál kissé meglepődött, ahogy én is.
- Idióta! - kiáltott rám, amitől először összerezzentem, de aztán Hoseok kacsintott egyet, amiből tudtam, hogy ez is csak a színjáték része.

Estefelé bejött egy őr a szobámba, aki elkísért Madison szobájához.
- Köszönöm - fordultam az őr felé.
- Emily! - szorított magához Medi. - Annyira hiányoztál!
- Te is nekem! Medi, én ezt már nem bírom tovább. Haza akarok menni!
- Tudom. De türelmesnek kell lennünk. Várnunk kell addig, amíg eljön az idő.
- Meddig kell még várnunk?
- Emily! Türelmesnek kell lenned!
- Ahh... jó.
-  Mi van a karoddal?
- Yoongi bele szúrt egy kést.
- Hogy?
- Ez a Yoongi nem az, akit én megismertem. Valami... nincs rendben vele.
- De hogy tehet ilye...?
- Lejárt az idő! - kiáltott a folyosóról az őr.
- Szia Medi!
- Szia Emily! - öleltük meg egymást.

Hoseok szemszöge :

Éppen úton vagyok Yoongi irodájához. Jelentenem kell neki, hogy új lányok érkeztek.

Egyre több lányt hoznak ide. Az utóbbi időben, nagyot csökkent az itt lévők száma.
Ennek okozója, nem más, mint Yoongi.

Mi történhetett?
Ijesztő így látni Yoongi - t.
Még soha nem láttam olyannak, mint amilyen most. Mintha most mindene meg lenne, de mégsem tudna betelni ezzel.

Yoongi és én régen elválaszthatatlanok voltunk.
Az a Min Yoongi még mindig a barátom, legalábbis én aként tekintek arra az énjére.
De az, aki lett belőle...
Sajnos, őt nem ismerem.

Bekopogtam, majd vártam.

- Gyere!

Óvatosan lenyomtam a kilincset.
- Yoongi... - kezdtem bele, de amint megláttam, hogy Yoongi mit művelt, bennem rekedtek a szavak.

Ki ez?
Ez nem Yoongi!
Ez nem az én barátom!
Fogalmam sincs ki ez a srác.
De van valami, amiben biztos vagyok...
Min Yoongi volt a legjobb barátom.
De annak a Yoongi - nak, nyoma veszett.

Az emlékek elárasztották a fejemet.
Amikor Yoongi és én gyakornokok voltunk, ő volt az első, aki odajött hozzám.
Én akkor még túl félénk voltam ahhoz, hogy bárkihez is odamenjek. De Yoongi önbizalmat adott nekem és ezért nagyon hálás vagyok neki.

- Mi az? - teszi le a kést az asztalára.
- Mi... mit csinálsz?
- Ezt, hogy érted? - lép közelebb.
- Miért... vágtad meg az újjad?
- Mert élvezem... ahogy a vér lassan végigcsordul az ujjamon... csodálatos érzés - mosolyodott el.
- Ú... új lányok érkeztek - tértem a lényegre.
- Akkor gyere, menjünk és válogassunk!