Jimin...

Ez a fiú még maga sem tudta mit érez pontosan Emily iránt, de bántotta, hogy Jin és ő...

Jimin szeme fájdalommal telt meg. Barna íriszeit könnyek lepték el.
- Szia Chim! Mi a helyzet Emily - vel? - mosolygott Taehyung.

Pont ez az, amire Jimin most a legkevésbé sem vágyott. Társaságra. Szeretett volna eltűnni egy sötét helyre, ahol kiadhatja magából azt a hatalmas fájdalmat, amit akkor érzett.

Nem akart gyengének tűnni, így megpróbálta visszatartani könnyeit. Azonban érezte, hogy ez nem fog menni.
Jimin lehajtott fejjel viharzott ki a kórház ajtaján. Miközben elhaladt Taehyung mellett, válla véletlenül neki ütközött Tae karjának.
A fiú nem akarta, hogy Tae azt gondolja, Jimin haragszik rá, de ez még mindig jobb, mintha megtudná a valódi okot.

Jimin fejére hajtva a kapucniját, kullogott az utcán.
- Héj!! Vigyázz már! - ordított rá egy férfi, aki épp a munkahelyére igyekezett.
- Mi az nem látsz a szemedtől? Idióta! - forgatta szemét egy másik ember.

Jimin - t semmi sem érdekelte.
- az emberek idióták. Mindig csak a hülye telefonjukat bujják. Oda sem figyelnek hova lépnek. Semmire és senkire nem figyelnek oda. Aztán meg háborognak, ha neki mennek valakinek. Egyáltalán hova sietnek? Hova rohan mindenki? - gondolta a fiú.

Egy ideig céltalanul bolyongott az utcán, de aztán eszébe jutott valami, ami talán segíthet rajta.

Jimin szomorúságát, méreg váltotta fel.
Dühös volt Jin - re, amiért megcsókolta a szerelmét. Dühös volt Emily - re, amiért hagyta, hogy ez történjen.
És dühös volt magára, mert engedte hogy Jin menjen be hozzá elsőként.
- Nekem kellett volna először bemennem. És nekem kellett volna megcsókolnom téged! - motyogta haraggal a hangjában.
- A francba!