Madison szemszöge:

- Én sajnálom Yoongi.
- Azt szeretném, hogy megint a barátnőm legyél Madison. Nélküled nem tudok élni! - kiabálta. Láttam, hogy szemeit könnyfátyol fedi.
Sajnáltam Yoongi - t, amiért így szeretett és én nem tudtam viszonozni.
- Tessék! A zakód - nyújtottam neki. Yoongi kitépte a kezemből, majd teljes erőből a földhöz vágta. Bánata hihetetlen sebességgel változott haraggá.
Yoongi dühösen beszállt a kocsijába és az ajtót becsapva elhajtott. Az autó kerekei csak úgy csikorogtak. Ám mikor lahajoltam a zakóért, Yoongi már visszatolatott.
- Haza vigyelek? - kérdezte, letekerve az ablakot.
Kicsit hezitáltam a válaszon, de úgy éreztem jobb lenne haza menni. Hobi biztos jól mulatott én viszont nem éreztem túlzottan jól magam.
- Igen, köszönöm - bólintottam.

Amíg Hoseok - kal idetartottunk, ő végig csak a többiekről beszélt. Már nagyon hiányoztak neki a barátai. És annyit ivott már, hogy nem fog vezetni, ellenben Yoongi - val, aki sosem törődött azzal, hogy ha alkoholt iszik, már nem ülhet kocsiba.
Bekötöttem az övemet, majd Yoongi - ra néztem. A fiú csak engem bámult. Minden mozdulatomat követte és mindig így nézett engem...
- Neked is be kéne kötnöd magad!
- Minek?
- Ahh... - sóhajtottam, majd áthajoltam és őt is bekötöttem. - Így! - szólaltam meg elégedetten.
Yoongi megfogta a karomat és gyengéden végighúzta rajta az ujbegyét. Lágyan érintett. Szinte alig ért hozzám. Mintha egy puha toll simított volna. A fiú végighaladt a vállamon, majd a nyakamhoz érve magához húzott és a számra tapasztotta lágy ajkait.
Mikor elváltak az ajkaink Yoongi - ra pillantottam. A fiú csak vigyorgott, majd beindította az autót.

***

- Itt vagyunk! - szólalt meg Yoongi.
- Köszönöm! - kapcsoltam ki az övemet.
- Szívesen!
- Nem szeretnél bejönni?
- De! Úgysincs jobb dolgom - felelte.
Láttam, ahogy már felkészült arra, hogy elmegyek. Lehajtott fejjel várta, hogy elköszönjek, de amikor megkérdeztem, azonnal jobb kedve lett.
- Nem kérsz valamit? - kérdeztem becsukva a bejárati ajtót.
- Egy bort tölthetsz! De csak, ha te is iszol velem! - válaszolta.
Leültünk az asztalhoz egymással szemben.
- Meggyújthatom a gyertyákat? - kérdezte.
- Persze! - bólintottam mosolyogva. - Tudod én... - kezdtem bele, majd megvártam amíg Yoongi leül. - én nagyon büszke vagyok rád, hogy ennyit változtál.
- Ezt hogy érted? Múltkor még azt mondtad semmit sem változtam.
- Vannak dolgok, amikben változtál. Például már nem vagy olyan erőszakos.
- A bőrtönben leszoktam az alkoholról, már nem iszok annyit.
- És a drogok?
- Már javult a helyzetem... De érted leszokok róla.
- Ezt hányszor megígérted már...
- Most mindennél jobban akarom, hogy szeress. Érted bármire képes lennék.