Medison szemszöge :

Sokszor körbejártam a rudat és próbáltam ott valamit csinálni, de nem voltam annyira jó. Egy lány piákat hordott az embereknek, így én is leemeltem párat.
Hátha jobban érzem tőlük a zene lüktetését. Körülnéztem. Próbáltam keresni valakit, aki eloldozná a bilincsemet. Aztán megláttam ŐT.
Már figyelt engem egy ideje, de nem foglalkoztam vele, hiszen Yoongi, és még sokan mások is ott voltak. Nem akartam feltűnően bámulni, de vagy az alkohol hatott, vagy nem is tudom mi üthetett belém...
Elkezdtem csábítóan mozogni, a rúddal összebarátkoztunk és pörögtem rajta. Mégtöbb ember figyelt fel rám, de én nem törődtem velük. Mindenkit kizártam. Csak ŐT figyeltem.

Éreztem, ahogy egy test ölel meg hátulról és a rúdhoz nyomja a mellkasomat.
- Szia cicus! - hörögte Yoongi, és a bilinccsel babrált. Egészen addig, amíg az el nem engedte a csuklóm
Szembefordított magával, majd vadul megcsókolt. Mint aki szomjas és az ajkaim túl finom ital neki, ezért nem ereszti. Levegőért kapkodva, végre elengedett. Derekamat szorosan átkarolva, emelt le a rúdtáncosok magaslatáról.
Így már nem láttam át a tömegen Hoseok - ig. Yoongi a "trónja" karfájára ültetett.
Ő maga pedig beszélgetett, iszogatott, meg ilyenek. Egyszercsak az ölébe húzott és megcsókolt, majd megitatott velem valami alkoholos löttyöt, aztán újra megcsókolt.
- Oh... ezt fel kell vennem - emelte mobilját a füléhez - Háló?

Be akartam rohanni a táncoló tömegbe, hogy megkeressem Hoseok - ot, de az emberek, akik Yoongi körül hemzsegtek megakadályozták volna. Bizonyára ők is őrök voltak.
Ahogy azon törtem a fejem, hogyan szabaduljak onnan, egy lány hirtelen megfogta a kezemet, majd behúzott a tömegbe.

Fogalmam sem volt arról ki ő és mit akar. Sosem láttam még ezelőtt. Először arra gondoltam, talán ő segíthet nekem. De elbizonytalanodtam.

A lány a falnak lökött.
- Te lennél Medison? - kérdezte.
- Öhm... - honnan tudja a nevem? Ki ez a lány? - Igen - feleltem.
- Hmm... - döntötte oldalra a fejét. Végigmért, majd folytatta: - Most jól figyelj, te ribanc, mert csak egyszer mondom el. Én vagyok az, akit Yoongi valójában szeret. Miután elad téged...

Nem hagytam, hogy befejezze. Gúnyosan felnevettem.
El kell hitetnem vele, hogy szeretem Yoongi - t, még ha nehezemre is esik. Hitelesnek kell lennem, különben lőttek a tervnek.
- Most mégis min nevetsz?
- Már megbocsáts, de szerintem ez nem így lesz.
- Tényleg? Mesélj még! Akkor, hogy lesz Medison? Ha?
- Ha mégegyszer kiejted a nevem  a mocskos szádon...
- Akkor mi lesz? - lépett közelebb hozzám.

Mostmár tényleg idegesített.
Megfogtam a haját és a falnak lendítettem a testét.
- Én vagyok és én is maradok az egyetlen nő Yoongi életében, te ribanc! - fektettem hangsúlyt a ribanc szóra.
A lány vicsorogva megragadta a nyakam és a falhoz vágott. Éreztem, hogy kezd fogyni a levegőm és forogni kezdett velem az egész világ, amikor elengedett.
Persze nem önszántából, Hoseok tépte le rólam a lányt, aztán megtartota erőtlen testem.
Idő közben, Yoongi is megérkezett. Látta, hogy Hoseok intéz engem szóval megfogta, vagyis felrántotta a földről azt a lányt és átrángatta a tömegen. Hobi óvatosan átkarolt és segített eljutni a mosdóig, ahol ittam egy kis vizet, majd neki dőltem a falnak. A fiú pedig, két kezével megtámaszkodott a fejem mellett. Egy kis ideig csak néztük egymást, majd lassan közeledve hozzám, egy óvatos, érzelmes csókba hívott. Ez teljesen más volt, mint Yoongi követelőző, vad csókjai...