Yoongi szemszöge :

-Yoongi - rázta meg a fejét Medison.
- Tudom, hogy még mindig szeretsz.
- Nem! Én... nem szeretlek! Hoseok - ot szeretem! Számomra ő jelenti az életet! Sajnálom,de már őt szeretem. Akkor... még szerettelek, de te hatalmasat hibáztál. Amit csinálsz, az illegális! Meg fogsz fizetni érte!
- Medison... tudom, hogy elszúrtam...de adj egy utolsó esélyt. Amikor együtt voltunk... boldog voltál. Tudom... mert akkoris az a gyönyörű mosoly volt az arcodon és...
- Yoongi. Az érzéseim... megváltoztak. Semmi sem lesz ugyanolyan mint régen volt. Már mást szeretek.
- Engem kell szeretned!!

Medison szemszöge :

Yoongi elővett egy injekciót és belém szúrta. Nem tudtam ellenkezni, mert az ágyhoz voltam bilincselve. A legijesztőbb az egészben az volt, hogy fogalmam sem volt, mit fecskendezett belém.

Yoongi rám nézett. Látta az ijedt tekintetem, majd ajkát az enyémnek érintette, hogy megnyugtasson. Persze nem járt sikerrel.
Csókja vad és szenvedélyes volt. Semmit sem változott azóta, hogy... nos... szakítottunk.

Yoongi végigsimított az arcomon. Lágy érintésétől a szívem kalapálni kezdett. Szaporábban vettem a levegőt.
- Nyugalom... nem bántalak. Mert mostmár azt fogod csinálni amit én akarok - vigyorgott, majd magamra hagyott. Ott feküdtem... az ágyhoz bilincselve. Féltem... hogy érti azt, hogy azt fogom csinálni, amit ő akar?

Várjunk! Bedrogozott??
Körülnéztem a szobában, majd megláttam egy kis üvegcsét amin a Gina név szerepelt. Ezt nem tudom elhinni...

Reggel:

Semmire sem emlékszem. Nem tudom mi történt tegnap. Azután, hogy megláttam a Gina feliratos üvegcsét semmire sem emlékszem.

Próbáltam felidézni a tegnap történeteket, de sehogy sem ment. Mikor átfordultam a másik oldalamra, láttam, hogy Yoongi mellettem fekszik.
De valami hiányzott...
- A bilincs! - ragyogott fel a szemem.

Most végre megszökhetek. Visszamehetek Hobi - hoz!
Na várjunk csak! Azok a ruhák a földön... az én ruháim... ezek szerint én most...

- Jó reggelt cica. Felébredtél? - mosolygott Yoongi, majd
megcsókolt.

Ez a csók különbözött a többitől. Gyengéd volt és érzelmes. Meglepő módon még élveztem is és... viszonoztam.
- Yoongi...
- Igen? Mondd nyugodtan - bíztatott.
A szavai olyan furcsák voltak. Szelídek és kedvesek.

- A bilincsek? - utaltam a szabad kezeimre. Nem mintha zavarna, de... ez most azt jelenti, hogy megbízik bennem?
- Öltözz fel - bicentett a földön heverő ruháimra.
- Köszönöm - öleltem meg, mire Yoongi elpirult.