Yoongi szemszöge:

- Bocs - törtem meg a csendet. - csak nagyon hosszú ideje várok rád és már nagyon türelmetlen vagyok - ültem vissza a székembe.
- Azt látom.
- Ráadásul még ez a stílus is k*rvára felb@sz - tettem hozzá - de ez tetszik - suttogtam a füléhez hajolva.
Madison nem felelt semmit, csak a fejére húzta a takarót.
- Nem mehetnék már ma haza? - kérdezte.

Sokszor előfordult már, hogy a szavai majdnem úgy fájtak, mint mikor szakított velem... és ez most közéjük tartozott. Én nem akartam, hogy elmenjen!
- De... de igen - hajtottam le a fejem.
Úgy éreztem már nem sokáig bírom visszatartani a könnyeimet, ezért inkább lehajtottam a fejem. - Elviszlek! - indultam el a cipőmhöz, ahogy Medi is. - Kész vagy, manó?
- Igen - bólintott.
Alig várod, hogy elmenj, nem igaz? Míg nekem minden veled töltött idő ajándék, te csak szenvedsz. Mert nem szeretsz...
Tudom, hogy nem szeretsz. De nem akarom ezt hinni! Elakarom hinni, hogy szeretsz és azt akarom, hogy te is elhidd! Akkor minden rendben lenne...

- Hölgyem! - nyitottam ki neki a kocsim ajtaját.
- Kösz!
- Ahh... - dőltem hátra az ülésben. - Indulhatunk?
- Igen - felelte.

Madison szemszöge:

Yoongi csak ült ott és maga elé meredt. Nem tudtam mi zajlik le a fejében.
- Yoongi? - kérdeztem furcsálva, hogy még mindig nem indultunk el. - Ne... nem indulunk?
A fiú továbbra sem reagált, ami egy kicsit megijesztett.

Hirtelen Yoongi kiszállt a kocsiból, erősen becsapva maga mögött az ajtót. Miközben elhaladt az autó előtt, beletúrt a hajába, majd kinyitotta az ajtót, ami az én oldalamon volt.

Végig őt néztem. Féltem, hogyha egy pillanatra is leveszem róla a szemem, valami rossz fog történni.

Yoongi meghúzott egy kart, ami miatt hátradőlt az ülés. Letérdelt, és megtámaszkodott a vállam felett.
- Yoongi! - szóltam hozzá remegő hangon.
- Shhh! - tette a mutató ujját a számra.
A szemei követték az ujja mozdulatait. Yoongi lassan elkezdett lejjebb haladni az ujjával és áttért a nyakamra. Azután, a vállam következett, aztán a karom, azt követően pedig az oldalam.

Yoongi - ra néztem, aki az ajkaimat fürkészte.
- Annyira... megakarlak csókolni téged! - szólalt meg végre. - Kérlek engedd meg!
Yoongi szemébe néztem és láttam benne azt az égő vágyat, ami engem akart. A szeme... tükrözte, amit akart.

Engem.