Madison szemszöge:

- Hobi! Azt hiszem kimegyek egy kicsit a kertbe. Nem érzem jól magam és talán egy kis friss levegő segít.
- Menj csak Medi! - nyomott egy puszit a homlokomra.
Rámosolyogtam Hobi - ra, aztán kimentem.
Az udvaron sokkal hűvösebb volt.
- Szépek csillagok ma este - hallottam meg Yoongi hangját a hátam mögül.
- Igen.
- Hogy hogy kijöttél? - terítette a vállamra a zakóját.
- Oh... köszönöm, de nem fázom.
- Libabőrös vagy és nekem nem tudsz hazudni.
- De nem kell a zakód.
- Te ugyanolyan makacs vagy, mint voltál.
- Te pedig ugyanolyan...
- Na? Milyen vagyok? - lépett közelebb.
- Csak... olyan, mint amilyen voltál.
- Nem változtam. Ahogy az érzéseim sem - pillantott fel a csillagokra.
Ettől egy kicsit elszomorodtam. De mit tegyünk? Az érzelmeink nem irányíthatók. - Szeretlek Madison - mondta halkan, majd visszament a házba.
Meglepett, hogy ezt hallottam. Yoongi tényleg helyre akarja hozni a dolgokat. Csak sajnos elkésett, mert már nem tudom, hogy adnék - e neki esélyt. Nem hiszem, hogy tényleg megjavult.

Leültem egy székre és rendesen felvettem Yoongi zakóját, mert eddig csak a vállamon volt. Az illata újabb emlékeket idézett fel bennem. A napokban sokat gondoltam rá. Lehet, hogy adnom kéne neki mégegy esélyt? Jó lenne ha úgy lenne, ahogy Jimin mondta. Ha nem lenne ellenségeskedés. Azt hiszem jobb lenne, ha megtenném.

Felálltam, majd berohantam a házba.
- Jin! Nem tudod hol van Yoongi? - szólítottam meg a fiút.
- Most indult el haza.
- Köszi! - kiáltottam, de már rohantam is. Hátha még sikerül utolérnem.
Kimentem a házból és amikor körülnéztem megláttam.
- Yoongi! - futottam oda hozzá.
- Medi! Mi a baj? Jól vagy?
- Igen - lihegtem. - Csak...
- Csak? Mi az Medi? - mosolyodott el.
- Szeretnék mégegy esélyt adni neked. Én hiszek abban, hogy még helyrehozhatsz pár dolgot. Talán...még nincs túl késő hozzá.
- De téged nem kaphatlak meg, igaz? - nézett mélyen a szemembe. Úgy tűnt, mintha kicsit sem számítana neki. Neki csak én voltam fontos. Talán értem csinált mindent. De sosem a megjavulás, vagy a jobb emberré válás volt a célja. - Nem úgy értetted, igaz? Úgy... nem adsz nekem esélyt.
- Sajnálom Yoongi... - hajtottam le a fejem.
- Akkor mi értelme? Nem érdekel, hogy adtál egy esélyt. Ha akarnék, elmehetnék megölni egy embert. Akkor nem hinnél abban, hogy lehetek még egy jobb ember. De nem számítana. Én nem egy esélyt akarok Madison! Én téged akarlak.