Yoongi szemszöge :

Emily a kádban feküdt. A kád vizét a lány vére színesítette.
- Emily... - emeltem ki a vízből.
- Hagyj békén! Ne ments meg! Hagyj meghalni - próbált meg ellökni magától.
Láttam, hogy az összes erejét beleadta, hogy ellökjön magától, de a kezei jéghidegek és erőtlenek voltak. Akarját hegek borították, amiből rögtön tudtam mi történt.
- Emily! Emily! Ébredj!!! Ne ad fel! - kiáltottam, de mind hiába.
Emily már nem volt eszméleténél.

     Néhány nappal később :

Emily szemszöge :

Már jobban vagyok. Fizikailag. De... belűlről...  halott vagyok.

Yoongi úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.
Azt mondta, holnap találkozhatok Medison - nal.
,, - De hogyha eljár a szád... én öllek meg! "- fenyegetett. Így hát... megígértem, hogy egy szót sem szólok.

- Óó Emily! - rontott be.
Ahh... mit akar már megint? - Kiválasztottam a holnapi ruháidat.

- Kösz - téptem ki a kezéből.
- Hogy vannak a sebeid?
- Mi közöd van hozzá? - kérdeztem flegmán.
Yoongi kicsit dühösen nézett rám, aztán se szó, se beszéd megnézte a hegeket a kezemen.
- Egész jól gyógyulnak - állította meg.
Kirántottam a kezemet a tenyere közül, majd a pulcsim zsebébe raktam.
- Vetkőzz!
- Mi? Nem! Arról szó sem lehet.
- De igen.
- Hát biztos, hogy nem.
- Úgy látszik, egy percre sem hagyhatlak magadra, mert... - megint kezdi - akkor valami hülyeséget csinálsz, úgyhogy itt maradok.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Ahh... nem fogok hülyeséget csinálni - forgattam a szemem - csak kérlek menj már ki.
- Hmm... jó, de ha...
- Szia Yoongi - csuktam rá az ajtót.

***

- Jöhetsz!
- Na végre! Mehetünk? - nézett rám.

Vállat vontam majd elindultam.

***

- Emily!! - szorított magához Medison.
- Szia - böktem ki egy kis idő után.
Yoongi leült és nézett. Tudtam, hogy nem szabad megszegnem az ígéretem. Nem szabad kimutatnom, amit belül érzek. A végtelen fájdalmat.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Biztos, hogy jól vagy?
- I... igen... Pe... persze - sírtam el magam.
Nem bírom!
Nem bírom tovább relytegetni az érzelmeimet.
- Emily miért sírsz? Yoongi! Mit csináltál vele?
- Nem! Nem! Csak... azért sírok mert... nagyon hiányoztál. Jó újra látni - öleltem át. Yoongi - ra néztem, dühös tekintete miatt  mégjobban sírni kezdtem.
- Nyugi már! Itt vagyok - simogatta a hátamat.

***

- Mit képzeltél te idióta?! Majdnem lebuktattál!! Jó! Nem érdekel mit csináltál a karjaiddal, ma este mész...
- Ne!
- De igen Emily!
- Ne kérlek! Bármit megteszek! - könyörögtem.

Ebből még baj lesz!