Emily szemszöge:

A boldogság és a nyomasztó érzés, amit azok miatt éreztem, amik történtek, harcot vívtak bennem.
Elakartam menni, de nem lehettem ennyire önző! És most nem fog érdekelni, ki mit gondol, kimondom, hogy megbántam, hogy maradtam.
Elakarok innen menni, törölni akarok minden emléket, amit itt szereztem.
Minden emléket arról, amit Yoongi tett velem, amit Zack vagy amit Namjoon. És arról is, amit én tettem Jin - nel és Jimin - nel. Hányingerem van magamtól és a szánalmas "élettől", amit élek.

- Ohhh egy üzenet Meditől! - vettem a kezembe a telefonom. - Én holnap egy piros ruhát veszek fel - olvastam hangosan, amit írt. - Biztos csinos leszel! - digtáltam hangosan amit válaszként írtam.

Medi:
Mi lenne, ha te is felvennél. egy piros ruhát?

Emily:
Még nem gondolkodtam ezen.

Medi:
De öltözzünk mindketten pirosba!

Emily:
Én inkább csak egy egyszerű fekete vagy fehér ruhát veszek majd fel.

Medi:
Tök uncsi vagy!

- Na jó, mostmár kilépek, hátha nem ír többet.

Nem akarok feltűnő lenni. Eleve el sem szeretnék menni. Csak Medi - ért teszem.

Másnap:

- Ahhh... B@szki! 15:34? Jaj istenem akkor már csak kevesebb, mint három órám van elkészülni! - keltem fel az ágyamból.

Szerencsére tegnap este alvás helyett eldöntöttem mit veszek fel, és hogy sminkelem ki magam úgyhogy nem lesz gond.

Felvettem egy fehér ruhát, mivel hosszas gondolkozás után, ez volt az egyetlen, amit jónak találtam.

Jó! Már csak sminkelnem kell és mehetünk!

***

- Kész! - tettem le a rúzst. - Nem így képzeltem el, de megteszi! - vettem a kezembe a telefonom.
17:11 volt, ami azt jelentette, hogy még lett volna időm, de elindultam, mert semmiképpen sem akartam elkésni.
És úgyis tudtam, hogy Jin és a többiek ilyenkor nagyon sokat készülnek úgyhogy elkellhet egy kis segítség.

***

A házukhoz érve, egy sóhaj kíséretében bekopogtam, remélve, hogy nem Jin vagy Jimin nyit ajtót.
- Szia! Gyere be! - nyitotta ki az ajtót Junkook. - Kicsit korábban jöttél.
- Igen, direkt akartam így, mert tudtam, hogy jól jön majd egy kis segítség.
- Ohh értem!
- Szóval? Mit segítsek?
- Nem tudom. Kérdezd Jin - t! - ugrott a kanapéra Tae mellé, hogy folytathassa a videó játékot, amit elkezdtek.

Ez volt a válasz, amit semmiképpen sem akartam hallani...