Bubu
Taehyung szemszöge:
- Nagyon elszúrtam Leyla. Fel kell adnom. Ezen már te sem segíthetsz, én meg... jobb ha semmit nem csinálok. Nem hinném, hogy ennél jobban már el lehet rontani, de én képes lennék rá.
- Akkor is fel akartad adni, igaz? - kérdezte, mire hirtelen felkaptam a fejem.
- Te tudtál róla?
- Hát persze. És ha most elmennék... ismét megtennéd... - nézett mélyen a szemembe, mire aprót bólintottam. - Te megkedveltél, nincs igazam?
- Nincs - válaszolta azonnal, amitől egy önelégült vigyor kívánkozottt az arcomra.
- Most zavarba hoztalak! - nevettem.
- Idióta - ölelt meg. - Ne merészelj itt hagyni. Ha megszeged az egyezséget még a sírodban sem hagylak majd nyugodni.
- Hűha, mostmár aztán biztos, hogy nem ölöm meg magam.
- Fogd be! - kuncogott Leyla. - Na jó, mostmár tényleg megyek. Szia! - csukta be az ajtót.
- Ahh... - vettem a kezembe a whiskey - kis üveget. Rossz annak a tudatában lenni, hogy vannak emberek, akiknek hiányoznék, de nem tudtak meggátolni. Csak ő tudna...
- Madison! Miért nem lehetsz az enyém? - ittam bele a whiskey - mbe.
A Madison utáni vágyakozással járó fájdalom arra kényszerített, hogy megigyam az összes whisky - t, ami az üvegben volt. - Miért nem engem szeretsz?! - vágtam a falhoz az üres üveget.
De akkor sem érdekel... Én hiszek abban, hogy mi még együtt lehetünk! Madison és én, csak mi ketten!
- Na hol az a vodka? - kerestem a következő "fájdalomcsillapítómat".
- Megvagy! Elbujhatsz de én úgyis megtalállak te kis huncut! - simogattam meg az üveg oldalát, majd hirtelen felkaptam a fejem. - Kopogtak? Gyere... hmmm... legyél mondjuk... Bubu! Na gyere, kinyitjuk az ajtót! - nyomtam le a kilincset.
- Szia Taehyung! - nézett ránk Madison.
- Madison!! - szorítottam magamhoz. - Annyira örülök, hogy itt vagy! Nézd, ő Bubu! - mutattam be neki a vodkás üveget.
- Te részeg vagy?
- Annak tűnök?
- Igen.
- Jó, gyere be!
- Szóval... azért jöttem, hogy megbeszéljük...
- Madison én már nagyon sokat gondolkodtam ezen és azt szeretném, ha barátok maradnánk. És figyelj én vissza fogom magam, csak had lehessek veled, mert nagyon hiányzol.
- Ohh... Taehyung! Te is nekem! - ölelt át.
- Gyere te is Bubu! - vontam be őt is az ölelésbe.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro