A Tetoválás
Emily szemszöge :
- Emily. Kérlek mond el mi történt tegnap este - fogta meg a kezem, ezzel megakadályozva azt, hogy elfussak.
- Yoongi... én nem szeretném elmondani.
- Könyörgöm Emily! Légyszíves!
- Nem. Én... én... nagyon szégyellem magam miatta és nagyon sajnálom.
- De mit Emily? Mit? - kérdezte.
Yoongi - t tényleg érdekelte, mit titkolok előle. De tudtam, hogy nem szabad elmondanom. Nem akartam, és nem is mertem bevallani az igazságot. Nagyon szégyellem magamat. Nem szabadott volna...
- Emily. Nekem bármit elmondhatsz. Ugye tudod?
- Igen, tudom.
- Akkor ezt miért nem mondod el? Velem kapcsolatos? Legalább ennyit árulj el.
- I... igen - néztem le a földre.
Nem bírtam a szemébe nézni. De mostmár nem várhatok tovább. El kell mondanom Yoongi - nak - Yoongi én...
- Emily...
- Én... megcsokóltalak - szorítottam össze a szemhéjaimat.
- Emily... most komolyan ez volt az a nagy titok?
- Nem is haragszol?
- Ugyan már! Miért haragudnék?
Túlreagáltad az egészet!
Talán Yoongi - nak igaza van. Felfújtam ezt az egészet. Hiszen... csak egy csók volt!
Mire észbekaptam, Yoongi megcsókolt. Egyik kezével a hajamba túrt, a másikkal pedig a derekamat fogta.
- Yoongi...
- Igen? - váltak el ajkaink.
Igazából semmit sem akartam mondani, de amint megláttam a kezén a szív formájú tetoválást, muszáj volt többet megtudnom róla.
- Medison - nak ugyanilyen tetoválása van.
- Igen. Ezt közösen csináltattuk. Akkor még Medison is hitt abban, hogy a szerelmünk egy életre szól majd. Akár egy tetoválás.
- Oh...
- Emily... azon az estén... megcsókoltál... de... miért?
- Öhm... Medison most üzent, hogy...
- Emily! A kérdésemre válaszolj.
- Nem! - futottam el.
Emily Brown vagyok. A lány aki mindig elfut az érzelmek elől. A lány aki beleszeretett egy fiúba, akivel reménytelen lenne a szerelmük, mert a fiú mást szeret.
A lány aki, annak ellenére is szereti azt a fiút, hogy elrabolta, megerőszakolta és bántalmazta. Nem csak fizikailag, érzelmileg is.
- Emily! - fogta meg a csuklómat - Szeretsz? - kérdezte Yoongi.
Kérdésére teljesen lesokkolódtam, de habozás nélkül válaszoltam.
- Igen.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro