Medison szemszöge :

Az ablakon ki felé bámulva eszméltem fel, hogy a tengerhez jöttünk és naplementekor...
Olyan gyönyörű!
- Kiszállás! - mondta Hoseok mosolyogva.
Nem is vettem észre hogy Hobi már kinyitotta nekem a kocsi ajtót és arra vár, hogy végre kiszálljak. A hangja kicsit ingerültnek tűnt, de nem tudtam miért.

A fiú megragadta a csuklómat és a víz felé húzott.
Ott megállt és magával szembe fordított. Tekintetem felvándorolt Hobi arcára.
- Nem bántott? - nézett rám aggódóan. Tudtam mire céloz ezért nemlegesen megráztam fejem.
- Ennek örülök - sóhajtott - Nem kell félned tőle - mondta. Szavai olyan lágyak voltak és gyengédek.

Válaszként csak megvontam a vállam, hiszen én sem tudtam, hogy valójában mit éreztem. Szerettem őt és ő is engem, nem gondoltam volna, hogy ártana nekem.
- Én vigyázzok rád! Bízz bennem! Nekem elmondhatod mi történt! - emelte fel fejemet államnál fogva.
Egy apró mosollyal jeleztem, hogy bízok benne, majd elindultam a hullámzó tenger felé, és leültem a homokba. Meglepődtem, hogy engedte, hisz kezdett olyan erőszakos lenni,mint... Suga.
- Várj már! Válaszolj! - ült le mellém.
- Nem tudom ... minden olyan zavaros - csuklott el a hangom a folytogató sírás miatt. - és te csak még jobban össze kavarsz mindent - halkultam el a végére.
- Szóval engem teszel felelőssé Yoongi mocskos ügyei és játékai miatt!? - emelte meg a hangját.
Éreztem, hogy dühös volt,de én nem akartam hogy az legyen.
- J - hope, nem! Azt mondtam hogy nem értem a viselkedésed és Suga... - akadt el a szavam.
- Szereted?
- Mi?
- Suga - t. Szereted? - kérdezte újra. Szúrósan néztem rá, majd felálltam.
Minden erőmmel azon voltam, hogy elmeneküljek ez elől a kérdés elől. Ez túl sok volt nekem!

Hallottam, ahogy Hoseok próbál utolérni, de nem akartam többet beszélni vele,ezért megszaporáztam a lépteimet.
De éreztem, hogy Hobi már majdnem utolért.
- Szeretlek! - suttogta fülembe.
- Yo... Yoongi? - eszméltem fel döbbenten.
Tudtam, hogy ő volt az, az illata elárulta, de... - Mit keresel... - kérdeztem volna, ám Yoongi lecsapott az ajkaimra, ezért nem tudtam befejezni.
- Medi! - nézett mélyen a szemembe. - Gyere, menjünk haza és főzz valami ehetőt. A kórházi koszt borzasztó.

Hazamentem vele. Azt sem tudtam mi történik körülöttem, mert még mindig sokkban voltam, amiért Yoongi csak úgy ott termett.
Igazából az egyetlen dolog, amit tudtam, az volt, hogyha nem megyek Yoongi - val, annak rossz vége lesz.
- Yoongi... - szólítottam meg félve.
- Hol van J - hope?
- Megbeszéltem vele a dolgokat - köszörülte meg a torkát.
- Milyen dolgokat?
- Kell valamit venni a vacsihoz? - terelte el hirtelen a témát.
- Hát megállhatunk a boltnál friss zöldségért... - gondolkodtam el - de...
- Oké manó, akkor a boltnál.
- Jó! - tettettem vidámságot.