Yoongi szemszöge:

A tudat, hogy megöltem egy embert, magabiztossá tett. Valószínűleg azért, mert jó ügy érdekében cselekedtem. Ez az az ember megölt egy nőt. Ráadásul ki tudja miket tett volna Medi - vel, ha nem értem volna ide időben.
Amint kiléptem az ajtón Madison arcára egy halvány mosoly ült ki és széttárta a karjait.
- Most ne! Tiszta vér vagyok.
- Nem érdekel! - ölelt át. - Köszönöm Yoongi!
- Ezt ne köszönd meg Medi!
- Én tudtam, hogy eljösz megmenteni! - sírta el magát. - Megint.
- Nagyon aggódtam érted! Ugye nem bántott?
- Nem. Csak kérlek menjünk haza!

Madison egész úton nagyon csendes volt, de nem tettem szóvá. Éreztem, hogy hazudott. El sem tudom képzelni miket csinálhatott vele Zack. De már mindegy, megfizetett érte.

***

- Akkor én most elmegyek fürdeni. Te addig nézz tv - t, vagy csinálj, amit akarsz. Érezd magad otthon! - vettem a kezembe a törölközőmet.

Ahhh na végre! Lemoshatom magamról annak a rohadéknak a vérét. Undorodom attól az embertől. Tényleg nem tudom mit tehetett Madison - nal, de látom rajta, hogy nincs jól.
Remélem képes leszek éreztetni vele, hogy mellettem biztonságban van és én szeretem.

Mikor végeztem, a csípőm köré tekertem a törölközőm és elmentem a szobámba felöltözni.

Ohh Madison elaludt!
- Álmodj szépeket manó! - takartam be.
- Yoongi! - fogta meg a kezem. - Kérlek ne menj el! - húzott maga mellé.
Nem értettem mi ütött belé, de mellé feküdtem.
Madison még most sem engedte el a kezem. Csak a szemembe nézett, de úgy, ahogy még talán soha. - Csak... maradj itt! - szólalt meg újra. A hangja erőtlen volt, de szavai hallatán a testemet átjárta a forróság és ellentétben vele, úgy éreztem én vagyok a legerősebb ember a világon.
Olyan érzés volt, mintha újraéledtem volna. Pedig csak annyit kért, hogy maradjak mellette!
De nekem az számított, ahogy mondta! És én láttam a szemében valamit, amit még én sem tudok mi, de ki fogom deríteni!

Madison magához szorított én pedig éreztem, ahogy a lélegzete egyre lenyugodott.