Hoseok szemszöge :

A gondolat, hogy Medison Yoongi - val van...
Felfordul tőle a gyomrom.
Hiányzik.
Látni akarom a gyönyörű mosolyát.
És tudom, hogy lesz még lehetőségem rá. Hamarosan...

Szeretem Medison - t. És úgy érzem, ő is engem. És ha elég erős marad a szerelmünk ezt az akadályt is legyőzzük. Együtt!

- Héj!! Haver! - rontott be a szobába Yoongi.
- Mizu?
- Ja, semmi. Csak arra gondoltam, hogy...
Te annyit dolgozol és...
- De hát még csak pár napja vagyok itt.
- Jó, tök mindegy! Na, szóval! Arra gondoltam, most kikapcsolódhatnánk. Tudod! Úgy, mint régen.
- Nekem dolgoznom ke...
- Gyere már! - rángatott.

Yoongi végig rohant a folyosón, majd megállt az utolsó szoba előtt.
Vigyorogva rámnézett, aztán kinyitotta az ajtót.

Te

Jó

Ég

Amint megláttam mit relytett az ajtó, tátva maradt a szám.
Meztelen lányok ezrei voltak a szobában. Volt aki rúdtáncolt és volt aki a piát szolgálta fel.

- Yoongi szerintem ez nem jó ötlet. Még rengeteg elintézni valóm van, amivel nem várhatok holnapig.
- Nyugi már! Lazíts egy kicsit! - húzott be az ajtón.

Yoongi és én egy  bőrfotelben helyeztük magunkat kényelembe.

- Italt? - kérdezte az egyik lány.
- Én kérek egy whiskey - t! - felelte Yoongi.
- És maga? - játszadozott a nyakkendőmmel.
- Nem, kösz - igazítottam meg a nyakkendőmet.

- Mhh... ez az baby! Gyerünk! - harapott ajkába Yoongi.
- Menjetek szobára! - morogtam.
- Jól van na - forgatta szemét Yoongi.
- És te nem jössz velünk? - nézett rám a lány.
- Nem - feleltem.

Ahogy végignéztem azokon a lányokon szomorúság járta át a testem. Olyan soványok voltak és semmiről sem tehetnek. Csak itt vannak, akaratuk ellenére.

- Hellóka! Nincs kedved... csinálni valamit? - ült le mellém egy lány.
- Nincs.
- Ne tagadd! Tudom, hogy akarsz! - húzta végig számon az ujját.
- Tévedsz.
- Engedj a csábításnak - közeledett nyakamhoz.
Mielőtt ajka hozzáérhetett volna az enyémhez, megfogtam a nyakát és eltoltam magamtól.
- Kopj le!
- Hát jó! Tudod mit?!
- Na mit?
- Te... Te... meg sem érdemelsz!
- Tudom. Mert én sokkal jobbat érdemlek nálad - súgtam fülébe.

A lány kihasználta az alkalmat és megpróbált megcsókolni.
De mikor észbe kaptam pisztolyt fogtam a fejéhez. Úgy tűnik a testem gyorsabban cselekedett, mint az agyam.

- Ha nem hagysz békén, esküszöm, hogy szétlövöm a fejedet! - suttogtam. Láttam az arcán, hogy a frászt hoztam rá - És erről senkinek nem szólsz, különben mind meghaltok. Világos?!! - kérdeztem.
A lány rémülten bólogatott és elrohant.

- Helyes! - mosolyodtam el.

Rosszul éreztem magam amiért így kellett vele bánom, de nem tehettem mást.