Taehyung nem tudta mire vélni Madison tettét, de azt tudta, hogy nem hagyhatja csak úgy elszaladni.
Kapott egy megbízást, amit végre kell hajtania.

- Medison! - ragadta meg a lány csuklóját.
Medison könnyes szemekkel fordult vissza - Te... te sírsz?
- Öhm... nem - törölte le könnyeit.
- Medison! Ne hazudj nekem! - húzta össze szemöldökét - Na gyere, haza kísérlek - karolta át a lányt.

Este :

Madison békésen aludt, ellenben Hoseok - kal.
Maga sem tudta miért, de nem tudott aludni.
A nappaliban ült és a telefonját bújta.
Azt, azonban egyikőjük sem sejtette, hogy van egy harmadik személy is a házban.

- Álmodj szépeket - simította meg Madison arcát, mosollyal az ajkán.
Taehyung behajtotta a szoba ajtaját, majd a nappali felé vette az irányt.

Hoseok szájára szorította tenyerét, hogy ne tudjon segítségért kiáltani.
Kirángatta a házból és szembe fordította magával.
- Taehyung... mit művelsz? Segíts...
- Kussolj! - vágta hozzá a feszítővasát, mire Hoseok fájdalmában felüvöltött - Hallgass már!! - emelte a magasba Hoseok - ot a nyakánál fogva.

A fiú torkán egyetlen egy szó sem jött ki. Erre egyáltalán nem számított. Fájt neki, hogy épp az egyik legjobb barátja teszi ezt vele. Ez még a nyakát érő fájdalomnál is nagyobb volt és erőteljesebb.
Nem tudta mi az oka, hogy Taehyung ezt tette vele. Próbálta kiszabadítani a nyakát, Taehyung tenyerének szorításából. Erre, viszont semmi szükség nem volt, mivel Tae magától elengedte azt. - Hmm... hogy elcsendesedtél - húzta félmosolyra ajkát.

Taehyung elrángatta Hoseok - ot egy sötét helyre, majd a földre hányta őt.
- Most megkapod azt, ami neked jár!