Emily szemszöge :

- Szóval? Mit akarsz? - kérdeztem. Csak túl akartam esni rajta.

Yoongi megnyalta az ajkát.
Ez nem jelent jót.
Hirtelen neki lökött a falnak, majd apró csókokkal halmozta el a nyakamat.
- Yo... Yoongi...
- Shh... - csókolt meg - lazulj el. Hidd el élvezni fogod - folytatta.
Igen? Hát azt erősen kétlem!

***

Yoongi gyorsított a tempón és egyre lejjebb haladt.
- Ne Yoongi! - kérleltem kétségbeesetten.
De Yoongi mit sem törődve velem folytatta. Mintha meg sem hallotta volna. Számára semmi sem számított. Próbáltam ellenállni, de végül kitört belőlem a sírás.
A könnycseppek sorban gördültek végig az arcomon.
- Yoongi... ahh... ne... nehhh.. ké... kérlekh... Feje... fejezd beh.. - esdekeltem.
Sírva könyörögtem neki, de ő semmit sem reagált.
- Yo...
- KUSS! - fogta be a számat - HA NEM FOGOD BE, ESKÜSZÖM MEGDÖGLESZ! - állt fel.

Az ágy melletti éjjeli asztalhoz lépett, majd kihúzta a fiókját. Kivette belőle a bilincset, majd az ágyhoz bilincselte a kezemet és a lábamat.
- Yoongi... - sírtam.
- KUSSOLJ MÁR!!! - ordított rám. A hangjától visszhangzott a szoba.

***

- Ahh... - dőlt neki az ágy háttámlájának - Tetszett? - vigyorgott rám.

A plafont néztem és arra vártam, hogy valaki megmentsen.

- Kicsit bemelegítettünk ma estére - nevetett.

Szavai hallatán azonnal észbe kaptam. Mi??
- De hát...
- Nem kéne mindent elhinned - vigyorgott gúnyosan - Óó Emily... komolyan elhitted, hogy csak azért, mert végig bőgsz egy estét velem, megkapod amit akarsz. Ch... szánalmas - rázta a fejét - Itt a ruhád!

- Öltözz! - parancsolta, majd otthagyott.

Sírva neki dőltem a falnak.
- Miért? - ordítottam torkom szakadtából.
Nem bírtam elviselni. Miért pont én? Miért pont velem történik ez? Miért én?
- Kész vagy már?! - kopogott Yoongi.

Gyorsan letöröltem a könnyeimet és megpróbáltam lenyugodni.
- Még nem!
- Siess!
- Egy pillanat! - gyorsan felettem a ruhát, amit Yoongi adott - O... oké!
- Na végre gyere! - rángatott.
Belökött az autóba és szokása szerint bezárta az ajtókat.
- Kösd be magad!
- Nem - ráztam meg a fejem.
Kicsit sem tartottam a következményektől. Annál... rosszabb már úgysem történhet velem.

Yoongi lekevert egy pofont, majd ő maga kötötte be az övemet.

- Ha azt mondom, kösd be magad kösd be magam!! Mégegyszer nem akarok ilyen választ hallani. VILÁGOS?!!!
- Igen. Bocsáss meg.
- Most az egyszer elnézem - forgatta meg szemét - holnap megint találkozhatsz Medison - nal - jelentette ki. Nincsenek olyan szavak, melyek kifejeznék a boldogságot, amit akkor éreztem. De nem akartam félbeszakítani Yoongi - t. Örültem, mert tudtam, hogy ha Medison is ott van, Yoongi nem bánthat. Ráadásul Medison a testvérem és nagyon szeretem.