Medison szemszöge :

- Én is szeretlek - csókolt meg.
Hoseok összekulcsolta az ujjainkat, aztán haza sétáltunk.

***

Amint beléptünk a házba, Hoseok lecsapott ajkaimra.
Később, áttért a nyakamra. Apró puszikat hintett rá, aztán levette a pólóját. Felvett az ölébe, majd letett az ágyra.
- Akarlak - harapott ajkába.

Reggel :

- Jó reggelt szerelmem - simította meg az arcomat.
- Neked is - mosolyodtam el
- Mit vegyek fel? - álltam a szekrény előtt. A kérdés, amit mindennap felteszek magamnak.
- Te mindenhogy gyönyörű vagy - ölelt át hátúlról Hobi.
- Olyan aranyos vagy - nevettem.

Végül ezt vettem fel :

- Mész valahova? - kiváncsiskodott J hope.
- Emily - vel találkozom.
- Elvigyelek?
- Nem kell, köszi. Majd jövök - nyomtam egy puszit az arcára - Szia! Szeretlek.
- Szia! Én is szeretlek.

Elindultam a megbeszélt helyre. A kávézó előtt még várnom kellett egy kicsit, de aztán láttam, hogy megérkeztek. Mielőtt Emily kiszállt volna megcsókolta Yoongi - t.
- Istenem... miért kellett odanéznem? - motyogtam.
- Szia! - nevetett Emily.
Még egy utolsó pillantást vetettem Yoongi - ra, aki önelégült vigyorral az arcán integetett.

- Miért hívtál? - faggatott Emily.
- Beszélnünk kell. Yoongi - ról.
- Medison. Az életben először vagyok szerelmes. Szeretem Yoongi - t, és szeretném, ha elfogadnád őt. Én megbocsátottam neki. Kérlek te is tedd ezt.
- Nem!
- Miért utálod ennyire?
- Azért mert... Ahh... mikor múltkor nálatok voltam...
- Igen?
- Yoongi megcsókolt.
- Mi? É... és te hagytad?
- Emily! Nem ez a lényeg!
- Hagytad?
- Igen, de...
- De? De mi? Én most elmegyek. Kár volt idejönnöm.
- Emily várj már!
- Minek?
- Emily! Te jobbat érdemelsz, mint Yoongi. Mikor vitt el randizni? Mikor mondta, hogy szép vagy? Ha?
- Még... soha - gondolkodott el.
- Akkor meg?
- Ahh... talán igazad van.
- Oh Emily! - vigyorgott Yoongi - Öhm... beszélhetnénk? - nézett rám.
- Nekünk is lenne mit megbeszélnünk - avatkozott közbe Emily - Szeretnék veled szakí...
- Aha, fogd be! Most
Medison - nal akarok beszélni - rángatott el Yoongi.
- Ne beszélj így a hugommal!
- Hogy?
- Hát így, ahogy az előbb. És mit akarsz megbeszélni?
- A csók... múltkor megcsókoltalak, és te élvezted. A te szádból akarom hallani!
- Egy, én ilyet nem fogok mondani. Kettő, ezt Emily is hallhatja.
- Elmondtad neki?
- Persze.
- Ahh... Medison. Nyalókát?
- Téged csak cukorral lehet elviselni.
- Te semmit sem változtál.
- Hát te sem. Ugyanaz a bunkó, önző barom maradtál, aki voltál.
- Kösz. Ezt most bóknak veszem.
- Hát jó. Akkor... kösz a nyalókát, meg minden. Sajnos nekem most mennem kell.
- Hát jó - állt fel Yoongi is.
Hirtelen kivette a számból a nyalókát, majd megcsókolt.
Mikor ajkaink elváltak, Yoongi csak vigyorgott, én pedig sokkolódva néztem, ahogy beteszi szájába a nyalókát és elmegy.
- Még találkozunk - nevetett szemtelenül.
- Ahh... Yoongi - ráztam a fejem.