Emily szemszöge :

Későre járt. Megtettem amit kellett. Yoongi már ott várt az autóban. Szó nélkül beültem.
Azt reméltem, hogy az egész csak egy álom.

- Mehetünk? - kérdezte.
Válaszul egy aprót bólintottam.
Yoongi beindította az autó motorját, majd elindult.

Egész úton csend volt. De egy percig sem idegesített. Nem akartam beszélni. És annak is nagy esélye van, hogy nem is tudnék. Még jól is esett az a kis csend. Ellentétben Yoongi - val. Láttam rajta, hogy őt nagyon is idegesíti .
- Itt vagyunk - közölte unottan.

Azonnal kikötöttem az övemet és már nyitottam is volna az ajtót, de Yoongi bezárta az autót.
- Hová sietsz Emily? - kérdezte, miközben rám sem nézett.

Őszintén? Én csak... haza akarok menni.
Amit ma láttam...
nem akartam elhinni. Akivel lefeküdtem... Namjoon volt.
- Hagyj békén! Engedj el! Tönkreteszed az életemet - kiáltottam.
- Miről beszélsz Emily? - tűrte Yoongi hátra a hajamat.
- Ne érj hozzám! - húzodtam távolabb. Undorodtam tőle.
Hogy képes ilyet tenni?
- Shh... nyugalom! - tette mutató ujját a szám elé.
- NE ÉRJ HOZZÁM!! - löktem el magamtól.
Betörtem a kocsi ablakát és kimásztam rajta.

Tudtam, hogy ez sem marad bűntetlenül, de nem bírtam tovább. Hogy enyhébb legyen a bűntetésem, nem szöktem meg, csak bementem a házba. Lenyomtam a kilincset és...
- Zárva... a rohadt életbe! - rugdostam az ajtót.
- NORMÁLIS VAGY?! Ahh... menj arébb - forgatta a szemét - Tessék! - nyitotta ki.

- Emily! Mi történt veled? Gyere, had nézzem!
- Cora! Nem kell a segítséged - toltam el magamtól.

Cora Yoongi - ra nézett.
A fiú megrázta a fejét, majd kiviharzott a szobából.
- Emily...
- Hagyjál már! - löktem el Cora - t.
- Emily... de hiszen vérzik a kezed.
- Na és?
- Bennem megbízhatsz és elmondhatsz mindent. Ne feledd hogy ezen én is keresztül mentem. Nekem senki sem segített. Engem nem készítettek fel. De én most itt vagyok neked. Kérlek Emily. Bízz bennem.
- Ahh... szóval... akivel ma lefeküdtem... az Namjoon volt. Egy régi barátom. A gimiben ismertük meg egymást és azóta vagyunk barátok. De a munkám miatt Amerikába kellett költözöm. Mondhatni... új életet kezdtem. Minden erőmmel a munkámra összpontosítottam, mivel ott nem voltak barátaim. Namjoon - nal pedig már nem tartottam a kapcsolatot.
Még csak nemrég költöztem vissza ide.
- Értem. Hát... sajnálom Emily.
- Mostmár úgyis mindegy. Az időt nem lehet visszaforgatni.
- Kész!
- Mi?
- Lekezeltem a sebed. De ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet. SOHA TÖBBÉ!
- Jó jó - forgattam a szemem.