A tanárnő tovább beszél az emberi szövetekről, de én nem tudok figyelni egy szavára sem. A hátulról jövő illat megbabonázó. Sosem éreztem még, de csodás, és a gazdájával együtt mindenről elvonja a figyelmem.
A csengés után az osztály egy része már el is kezdett összepakolni.
- Ó...Akkor majd a következő órán folytatjuk!-Indult meg a tanári asztal felé Mrs.Rosewood.

A mögöttem ülő fiú felállt majd táskáját vállára kapva távozott az osztályteremből. Követtem példáját, és az ismerős arcok felé indultam el.
- Sziasztok!-Léptem melléjük.
- Amelia!-Mosolyog Hayden.- Ne haragudj, picit megcsúsztunk a reggel, pedig nagyon szerettünk volna mi bekisérni a terembe.
- Ugyan,-Mosolyogtam a lányra.- egyedül is megtaláltam volna.
- Amelia, bemutatom Masont és Coreyt.-Néz rám Liam.
- Örvendek.-Mosolygok az előttem álló két fiúra, akik viszonozzák a gesztust. Liam sokat mesélt már róluk, kifejezetten szimpatikusak.
- Mi úgyszintén.-Bólintanak.

Hayden és Liam is összekapták a könyveiket és táskáikat, miközben a félévi vizsgákról beszélgettek.
- Srácok, kérdezhetek valami?-Néztem feléjük.- Ki volt ez a fiú, aki késett?
- A Theo Raeken,-Rázta sóhajtva fejét Corey.- Ismertebb nevén, a kék szemű démon.
- Kék szemű démon?-Nevettem gúnyosan.
- Amely jobb, ha vigyázzol vele.-Lépett mellém Liam.
- Persze,még a végén elrabol, ugye?-Nevettem.
- Nem viccelünk.-Váltott komoly arcra Hayden.- Veszélyes. Jobb ha elkerülöd.

Nem igazán értem a feszültség okát, és valamiért ők sem szeretnék elmagyarázni nekem. Érjem be annyival, hogy veszélyes.

-Amelia!-Szólt a tanári asztalnál ülő Mrs.Rosewood.
A fiúkat magam mögött hagyva indultam táskámmal a hátamon a nő felé aki könyveket tartott kezében.
- Igen, Mrs.Rosewood?-Léptem az asztal elé.
- Ezek a könyveid. Tedd be a szekrényedbe. Szükséged van körbevezetésre, vagy megoldjátok?-Kérdezte mosolyogva.
- Szerintem megleszünk, köszönöm tanárnő.-Bólintottam kedvesen miközben elvettem a padról a könyveim.
- Tudom, hogy nehéz ez a beilleszkedés így az év közepén, de ha bármilyen problémád van fordulj felém nyugodtan. Szívesen segítek ha tudok.
- Köszönöm.-Mosolyogtam, majd Hayden és a fiúk társaságában távoztam is a teremből.
Egész kedves nő. Rövid szőke haja és alacsony termete a régi iskolámban tanító volt osztályfönökömre emlékeztet.

- Én ezeket a könyveket bedobom a 276-os szekrénybe.-Néztem feléjük.- A lenti teremnél találkozunk!
- Biztos, hogy ne kísérjünk el?-Kérdezte Liam
- Nem kell, köszönöm.-Moslyogtam, miközben elindultam a szekrényem felé.- Megtalálom egyedül is!-Ráztam fejem.
Mivel még mindig tartottuk a szemkontaktust nem fordultam meg, így saját lábaimban megbotlottam.
A könyveim szerteszét repültek a levegőben. Kezemmel próbáltam tompítani az esésem, de végül nem értem földet. Egy tenyeret éreztem meg derekam körűl. Erősen, stabilan tartott levegőben. Szürke szemeimet tágra nyitottam, majd félnéztem a személyre ki megmentett a becsapódástól. Két gyémántkék szempárral találtam szembe magam. A fiúnak kócos barna haja szerteszét állt, melyet csak az én szemszögemből nem takart a fekete pulóverének kapucnia. Az illata újra megcsapott. Beférkőzött orromba és kikapcsolta agyamat. Rózsaszín ajkai elnyíltak egymástól, és szemei mélyen az enyéimbe furódtak. Így ment ez a szemezés másodpercekig, míg a fiú fel nem állított. Újra két lábon voltam, teljesen stabilan.
- Legközelebb nézz a lábad elé!-Vetette oda, majd tovább ment. Elképedve néztem végig ahogy befordul a folyosó végén.

Liam és Hayden indult meg felém, amikor ugyanis én még mindig nem mozdultam. A földön heverő könyvek felett álltam, és csak magam elé bámultam.
- Az agyam nem képes feldolgozni ezt a hatalmas klisét.-Rázom értetlenül fejem. Hayden és Corey összeszedték könyveimet, majd kezembe adták azokat.
- Emlékszel a benti beszélgetésre?-Kérdezi Corey, miközben felém nyújtja a fizika tankönyvet.
- Minden szavára...de ez akkor sem...vagyis.-Kezdtem bele de semmi összefüggő nem jött ki ajkaim közül. Vagy a szemei láttán vagy az illata miatt. Magam sem tudom...
- Legközelebb talán előre is figyelhetnél. Vagy ennyire elvontuk a figyelmed?
- Nagyon vicces vagy Liam...-Pillantottam a fiúra
- Amelia, megszakadt a pólód hátulja.-Nézte a derekam a mögöttem álló Hayden.
- Hogy mi?-Kaptam az érintett helyre.
Corey idegesen nézett a fel Liamra majd ő is mögém lépett.
- Vérzik is. Remek!-Rázza fejét Mason.
- Megvágott volna?-Néztem át vállaim felett, a sebet keresve.
- Nem. Biztos megkarcolt valami még a teremben.-Vágta rá Hayden, miközben levette magáról a barna bőrkabátját majd rám adta.
- Majd holnap hozd vissza.-Mosolygott. Mason és Corey különösen feszültnek tűnnek, de nem tudom eldönteni, hogy általában ilyenek, vagy csak ez az egész váltotta ki belőlük.
Egy kis beszélgetés után megindultunk a szekrényem a felé, ahová bepakoltam minden holmim.
- Amelia, szerintem nem kéne beszélned Scottnak a Theos ügyről.-Húzza száját Hayden.- Nem igazán ápolnak jó kapcsolatot.
- Mégis milyen ügyről?-Csukom be szekrényem ajtaját.- Hiszen ez egy semmiség volt. Megbotlottam ő meg pont ott volt és ennyi. Egy kis baleset.
- Igen, persze.-Bólint Liam.- Ennyi.