Két nap telt el az ide költözésem óta. Apu még mindig nem érkezett meg, így úgy döntöttem, hogy ha már mindent kipakoltam a szobámban, akkor itt is fogom tölteni mindennapjaim. Scott és Anyu is nagyon örült neki, egyrészt: Mert nem egyedül vagyok abba a hatalmas házban, ugyanis apu egész nap az őrsön állomásozik, utána meg vagy bevetés vagy ehhez hasonlók. Másrészt pedig: így több időt tölthetek velük.

- Amely felkészültél a holnapra?
- Igazából egy kicsit izgulok, de szerintem igen.-Bólintottam.
- Mindenki izgul az első napján...-Húzta fel vállát.
- Igen, viszont kipihentnek kell lennem, és éppen ezért, most megyek is aludni, mert nem akarok elkésni.-Néztem az órámra, ami 22:43-at mutatott
- Követem a példád.-Indult meg a lépcső felé. Felbattyogott velem együtt, és egy elköszönést követően bement a szobájába.

- Vajon mi lesz holnap?-Kérdeztem magamtól, miközben becsuktam az ajtót.

Félek az emberek véleményétől. Nem tudom, hogy hogyan fognak majd fogadni...A tekintetek melyek majd rám szegeződnek. Az emberek kik összesúgnak mögöttem...A szempárok melyek nem olyan "másmilyenek" mint az enyéim...

Elhessegettem a gondolataimat majd befeküdtem az ágyamba. Kis forgolódás után sikerült is elaludnom.
Reggel az ébresztőm hangos dallamára ébredtem.
- Aaaahh!-Ültem fel az ágyon.

Kezemmel a telefonom után nyúltam majd kinyomtam rajta az ébresztőt.
Nagyot ásítva bújtam bele meleg nyuszis papucsomba, majd a szekrényem felé vettem az irányt.
Míg én azt kerestem, hogy mit vegyek fel, addigra Scott is felébredt, ugyanis egy nagy csattanást majd egy "Basszus" felkiáltást hallottam, ami arra következtetett, hogy leesett az ágyról.

Mikor összekapartam a ruháim melyeket ma fogok viselni, átbattyogtam Scott szobájába, hogy megnézzem hogy minden rendben van-e.

Eltaláltam, ugyanis Scott tényleg leesett az ágyról. Valamint még azóta sem óhalytott felállni.
- Jó reggelt!-Ásítottam- Minden Oké? Ahogy látom tényleg te estél le az ágyról...
- Igen, az én voltam.-Állt fel a földről.
Oda ment a szekrényéhez, majd ásítva kivett egy pólót, és magára húzta.

- Na izgulsz?-Fordult felém.
- Jaj Scott, nincsenek szavak arra, hogy mennyire izgatott vagyok...-Nevettem, mire a bátyám elmosolyodott.
-Jól van. Na akkor gyorsan készülj el, mert Stiles egy óra múlva itt van a Jeeppel.
-Sietek!-Léptem ki a szobájából.
Vissza mentem a mellette elhelyezkedő szobába, majd ott a fürdőbe vettem az irányt.

Levetkőztem, majd beálltam a forró víz alá. Percekig csak álltam és gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy mi vár még rám...
Arról nem beszélve, hogy mivel jár az, hogy év közepén iratkoztam át. A fele tananyagról teljesen lemaradtam...

Mikor már Scott az ajtón kopogtatott, jelezve, hogy sietnem kéne kiléptem a zuhanyzóból.
Megtörölköztem, majd elkezdtem felöltözni.

A hajamat megfésültem majd hagytam, hogy vállamra omoljon. Kis sminket raktam fel az arcomra, szerettem volna ma természetes maradni.

- Stiles most indul, mindjárt itt van.-Szólt az ágyamon fekvő Scott.
- Oké addig készítek valami kaját.-Indultam meg az ajtó felé.
- Már készen van.-Állt fel mosolyogva.
- Hát akkor mire vársz?-Nevettem, majd leindultam a lépcsőn.
Scott is így tett, így együtt szemezgettünk a konyhaasztalon lévő négy pár jól kinéző szendviccsel.

- Húha, kitettél magadért.-Vettem el egyet a tányérról, majd bele is haraptam.- Ebben aztán van minden.
- Ez csak egy egyszerű szendvics.-Nevetett, és követte példám.
- Igen, egy finom szendvics.-Mondtam miután az étel lecsúszott a torkomon.
- Akkor viszont edd, mert Stiles már mindjárt itt van.-Indult fel a lépcsőn a táskájáért.
- Lehoznád az enyémet is?-Szóltam utána mire a válasz csak egy bólintás volt.
- Köszönöm.-fordultam vissza az asztal felé.

Pár perc múlva Scott lesietett a táskáinkkal, majd csak elkapva a szendvicseket az asztalról tányérral együtt elindult az ajtó felé.
- Majd befejezed az autóban mert már itt van.

Én csak elvéve tőle táskám és ellopva még egy isteni szendvicset a tányérról, majd azt egy zacskó segítségével táskámba száműzve, kinyitottam az ajtót, ahol Stilest pillantottam meg a Jeep mellett állva.

- Na végre...-Nevetett.- Beszállás, mert 20 perc múlva csengő!

Beszálltunk a kék járgányba, majd Stiles beindította a motort.
- Ugye abból egy az enyém?-Nézett kiéhezetten a szendvicsekre.
- Tessék.-Adta át neki Scott az egész tányért.
- Amely?-Nyújtotta hátra teli szájjal.
- Köszönöm, már nem kérek.-Nevettem.

Stiles szájában egy szendviccsel elindult az iskola felé.
Pár perc múlva a parkolóban állította le a motort.
Én kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam a kék Jeepből. Scott és Stiles is így tett.
Az autó lezárása után, megindultunk az ajtók felé.

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Sziasztok! Meghoztam a 2.részt. Eszméletlen, hogy mennyire tetszik nektek ez a sztori. Azt hittem, hogy eleinte még a kutya se fogja megnézni, de az első rész Vote számjából ítélve eléggé félre ismertem a majd leendő könyvet.
(Még csak egy kis irományként tekintek rá...bár ha ennyire tetszik nektek nem sokáig lesz így...)