- Scott ez nem véletlen! Mégis hogyan lehet az, hogy Amelia eltűnik, hazudik, és hirtelen kap egy ilyen beadandót?

Scott idegegesen nézett oldalra.
- Oké, tartsuk szemmel, kitalálok majd valamit.-mondta majd elindult a Jeep felé.

A haza út teljes csöndben telt. Amelia fülhallgatóval zenéket hallgatott míg én végig idegesen markolásztam a kormányt. Tudom, hogy Theo keze van egészben, csak azt nem értem, hogy miért és hogyan.

Amelia McCall szemszöge

Amikor haza értünk elköszöntem Stilesttól majd a szobámba mentem. Ledobtam a táskámat az ágyam elé és átvettem a ruháimat egy otthoni melegítőre. Kiengedtem a hajamat és a fürdőbe és leszedtem a kötést kezemről. Fura a tudat, hogy ez a tetoválás most már örökre itt lesz velem, és még a jelentését sem tudom... Eltakartam egy hosszú ujjú pulóverrel, majd vissza sétáltam a szobámba.

Kivettem a táskájából a laptopom és letettem az asztalomra. Az ágyon lévő táskából a biológia füzetemet és egy tollat vettem elő. Egész nap Theo szavai jártak a fejemben. Vérfarkasok, Bansheek, Vérprérik... olyan mintha csak egy meséből vette volna mindezeket.

▬▬▬▬▬▬▬▬

Fáradtan pillantottam az órámra ami hajnali kettőt jelzett. Szemeim hatalmasra nyíltak. Egy kisebb enciklopédiát írtam ki a vérfarkasokról, bansheekről és chimerakról, de szinte egy szót sem találtam a tetoválásomról. Fáradtan hajtottam le a laptopom. Ásítottam egy nagyot majd belezuhantam az ágyamba. Ránéztem a telefonomra, hogy beállítsam a reggeli ébresztőt amikor egy üzenet fogadott.

Theo Raeken ismerősnek jelölt.

Megerősítés Törlés

Rákattintottam az üzenetre ami azonnal bedobott egy facebook profilhoz.

Felültem az ágyon, majd végignéztem az idővonalát. Amerikai focis mezt visel a profilképén, ezek szerint játszik. Lejjebb görgettem a profilon, de semmi mást nem találtam róla. Mintha egy kamu profilt néznék. Csak az iskola és a profilkép ami fel van töltve. Ezzel sem vagyok előrébb...
Rákattintottam a megerősítés gombra majd kiléptem az alkalmazásból.
Felhúztam az órát a telefonon és megpróbáltam kihasználni a maradék időt és aludni egy keveset.

▬▬▬▬▬▬▬▬

Reggel hangos zenére ébredtem. Szokásosan lenyomtam a telefont majd a szokásosnál fáradtabban ültem fel az ágyon. Gyorsan felöltöztem majd előkotortam a fürdőszoba szekrénybe bedobott sminkes dobozom. Elfedtem a karikákat szemem alatt, majd visszakötöttem csuklómra a tegnapi fáslit. Bedobtam táskámba a biológia füzetem és lementem az alsó emeletre. A konyhába vettem az irányt, hogy csináljak magamnak egy fekete kávét, de a bátyám már megelőzött. Scott kócos hajjal és hatalmas karikákkal szeme alatt kevergette a kávéját. Ezek szerint ő sem aludt sokkal többet mint én.

- Jó reggelt.-Biccentettem felé.
- Neked is.-Mondta miközben belekortyolt a bögre feketeségbe.
- Látom neked is elég rossz volt az este.-Mondtam miközben elővettem a termoszom a táskámból.
- Nem nagyon aludtam...-Nézett felém.
- Nem vagy vele egyedül...

A kávéfőzőben maradt kávét átöntöttem a kulacsomba majd egy kevés tejet öntöttem rá.

- Tényleg? Na és te mivel töltötted az időd?-Kérdezte két ásítás közben.
- Kutató munkát végeztem. Britanienak holnapra el kellett készítenie egy 20 oldalas esszét. Besegítettem neki.-Hazudtam szemébe. A tegnapi után ez már semmi...
- Ohh, Britanie...-Bólintott.- Na és hogy van?
- Jól. Beválasztották a diáktanácsba, így eléggé elfoglalt. Bármennyire is rosszul esik az élet LA-ben nélkülem is megy tovább...
- Aha, na és miről szólt az esszé?-Tette fel a kérdést amire nem készültem fel.
- Öm... A suliban most nagy viták folynak arról, hogy bevezetik az egyenruhát. Kikérték a véleményeket.
- Na és melyik tanárnak kellett ez?
- Scott, mi ez most, ez kivallatás?-Nevettem.
- Jaj, nem...-Mosolygott.- Csak érdekelt.

Értetlenül ráztam meg fejem, majd a hátamra kaptam a táskám.
- Stiles merre jár?
- Még csak fél nyolc van. Valószínűleg csak most kapja össze magát.
-

Hát oké... Probléma lenne, ha elindulnék gyalog?-Kérdeztem.
- Igen. Nem mész sehova.
- Mi bajod van Scott?-Néztem a fiúra.
- Hogy mi bajom? Tegnap egész éjszaka nem aludtam. Téged keresett mindenki... Anyunak azt hazudtam, hogy a szobádban alszol, miközben még abban sem voltam biztos, hogy élsz e, Amelia!-Emelte fel hangját.-Ez a bajom.
- Sajnálom Scott...-Ráztam fejem. Bűntudattal teli zsibbadás járta át egész testem.- Igazad van. Nem hallgattam rád, és ez miatt tettelek ki ennek. Ne haragudj rám.-Néztem szemeibe.- A lényeg az, hogy éppségben vagyok.

A szívem mindjárt kiugrik a helyéről a hazugság kimondása után. Nem vagyok éppségben. Még azt sem tudom biztosra, hogy mi történt, nem, hogy mi lesz ezeknek a következménye.
Theo azt mondta hallja a szívverésem, szóval feltételezem Scott is képes rá. Le kell nyugtatnom magam, különben észreveszi, hogy baj van.

- Ha tudtam volna, hogy mi lesz, nem mentem volna el, hidd el...-Nézem a földet. Ez az első dolog ma amiben nem hazudok.
- Tudom...-Lép elém. Nyugtatásképpen megölel. Erősen szorítom magamhoz. Nem érdemelte meg, hogy így kicsesszek vele. El sem tudom képzelni fordított helyzetben mennyire kiakadtam volna.- De akkor sem mehetsz sehová. Stiles mindjárt itt van, beviszünk.-Tol el magától.
- Rendben.-Bólintok