Furcsa.

Ez az első szó,amit az emberek mondanak amikor rám néznek.
Valaki fél tőlem, valaki érdekesnek találja, de eddig ő volt az első akinek tetszett. Hogy miről beszélek?
A szemeimről, ugyanis a szemeim ezüst színűek. Szinte alig látszanak a kötőhártya mellett. Születésemkor még csak fakó kékek voltak, de 17 év alatt teljesen szürkés színt vettek fel. Ebben már csak az a megdöbbentő, hogy egyik szülőmnek sem kék vagy zöld a szeme, ugyanis mind kettőnek sötét barna, szinte fekete. Engem viszont ezekkel áldottak meg. Sok orvosnál voltunk már kivizsgálni de csak azt kaptam válaszul, hogy valami rendellenesség lehet. A világos szeműekkel ellentétben én viszont teljes mértékben bírom a napot is. Sosem jelentett nehézséget sötétségből hirtelen fénybe lépni.

- Megérkeztünk hölgyem. 16 dollár lesz.-Szólt a sofőr.
- Tessék.-Vettem ki a pénzt a táskámból, majd előre is nyújtottam.

Kiszálltam a taxiból, majd kiemeltem a csomagtartóból a bőröndjeimet, és megindultam a ház felé.

2 év az nagyon hosszú idő, ha a családodról van szó.
Alapjáraton oda meg vissza vagyok Beacon Hills-ért, de valahogyan nem fogott meg úgy mint, LA. De ha már a sors így hozta, remélem megszokom ezt is... Apámnak ide kell költöznie, így én is jöttem vele. Új iskola, új barátok, új környék. Szeretem a változást, de ezzel nekem is nehéz lesz megbirkózni. Csak a bátyámat és a lökött haverját ismerem, a többi ember mind idegen...

A gondolataimból a telefonom hangos csörgése ébresztett fel. Elengedve a bőröndöket a táskámba matattam a telefon után míg végül a kezembe kaptam.

- Halló.-Szóltam bele.
- Szia Amelia, na mikor érkezel?
- Scott, nézz ki az ablakon.-Nevettem és a mellettem lévő ház felé fordultam.
- Ne már, szaladok!- Kiabált a telefonba, majd már csak azt hallottam ahogyan kattan az ajtó zára.

- Amely!-Szaladt felém majd mikor elém ért azonnal karjaiba zárt.
- Szia Scotty.-Öleltem át.
- Ameliaaaa!-Szaladt ki a házból Stiles.

Scott azonnal mosolyogva elengedett, majd a felém rohanó fiú elé lökött. Stiles rám ugrott, minek hatására elvesztettem az egyensúlyom így a földön végeztük.
- Szia.-Kacagott.
- Szia Stiles.-Nevettem én is vele együtt.
Stiles mosolyogva fel állt majd felsegített engem is.
- Na srácok... ők hol vannak?-Kérdeztem végig nézve a két fiún. Ők mosolyogva egymásra néztek majd ezután vissza rám.- Naa, nyögjétek már ki! Akarom őket látni.-Nevettem.
- Az emeleten.-Mosolygott Scott.
- Akkor segítsetek fel vinni az emeletre a poggyászom!-Kacsintottam, majd beindultam a házba ahol a konyhában
sürgő-forgó anyám fogadott.
- Anyu!-Szaladtam mellé.
- Ohh Mely.-Zárt karjaiba.- De jó látni.-Mosolygott
- Nagyon hosszú idő volt ez a két év.-Nevettem
- Jaj, ha tudnád...-Sóhajtott mosolyogva.

Stiles és Scott is behozta a bőröndöket, majd nevetve felvitték az emeletre.

- Irány fel!-Mosolygott anyám.- Már várnak rád.

Hatalmas mosollyal arcomon felrohantam a lépcsőn, majd a nevemmel elátott ajtó felé vettem az irányt. Mint az őrűltek berontottam a helységbe ahol már egy régről ismert ember fogadott az idegenek közt.

- Ameliaaa!-Húzta el nevem Lydia
- Úristen.-Öleltem át- Hát te? Nem láttalak már vagy 5 éve.-Mosolyogtam a lányra.
- Hát, tudod Amelia... Lydia most már a mi csapatunkat erősíti.-Mosolygott Stiles.
- Amelia, be kell mutatnom neked valakiket.-Fogta meg a vállam Scott, majd Lydia mögé tolt.

Két lány és egy fiú nézett vissza rám mosolyogva.

- Szia a nevem Malia.-Pillantott vigyorogva rám egy rövid barna hajú lány.
- Amelia.-Viszonoztam a mosolyt.
- Hát te vagy az akiről Scott mindig áradozott.-Lépett elém egy fiú.- A nevem Liam Dunbar.-Mondta majd hátra nézett a fekete hajú lányra.- És ő itt Hayden.-Fogta meg a kezét, majd maga mellé húzta
- Örülök a megismerkedésnek, srácok.-Mosolyogtam.
- Üdvözlünk újra itthon.-Fogta meg a vállam Scott.