Rosalie kétségbeesetten repült a határ felé ahova Luciferék indultak, nem akarta elhinni. Lucifer nem lehetett halott, nem egyszerűn lehetetlen.

A gondolatai kuszák voltak, de ezek a kusza gondolatok egyetlen démon körül forogtak, Lucifer.

Az írdatlan sebességnek hála csekély egy óra alatt odaért a tisztásra ahol már látott egy alakot. Leszált majd alaposabban megnézte a fekete csukjás férfit.

-Rayen?

-Rosalie, veszélyes volt idejönnöd! Mért vagy itt? - fedte fel magát a titokzatos démon.

-Igaz?! Lucifer meghalt?! - hagyta figyelmen kívül volt testőre kérdését és kétségbeesetten nézett a férfira.

-Sajnálom, Lucifer nagyúr a pokol dicső nagyúra a harcban életét vesztette. - hajtotta le a fejét a katona.

-Ne... Az nem lehet... Neeeem... - rogyott le a földre Rosalie és könnyei patakokban folytak tengerkék szeméből.

-Gyere, mennyünk! Nem messze van egy faház, ami a katonaság részére van fenttartva. Ott tudsz egy kicsit pihenni. - segített felálni a lánynak majd együtt elindultak a faházhoz.

Tényleg nem volt messze, egy 10 perces gyaloglás után már a hazban is voltak. Rosalie meg sem szólalt csak bámult magaelé, úgy ült ott a kanapén mint egy porcelán baba. Rayen közben tüzet gyüjtott és csinalt egy teát amit két bögrébe töltött majd az egyiket a lánynak adta és leült mellé a kanapéra.

-Tessék idd meg! Jobban leszel tőle.

A lány lassú mozdulattal elvette de nem ivott bele csak bámult ugyan úgy a semmibe, majd megint eleredtek a könnyei. Rayen nem bírta tovább magához ölelte a lányt és finoman simogatta a lány haját.

-Shh... Ne sírj! Itt vagyok én, Lucifer helyett. Hidd el én boldoggá tudlak  tenni. Nem fogsz többet sírni!

-Tessék?! Te meg miről beszélsz?! - húzódótt el tőle Rose és meglepetten nézett rá.

-Szeretlek, Rosalie! Jobban mint Lucifer, ő nem édemelt meg téged te is tudod én jobb vagyok nála! - mondta már indulatosabban a szavakat és erőszakosan megcsókolta Rosaliet.

-Nee.. Hagyd abba... Rayen. - tolta el kétségbe esve a férfit, kevés sikerrel.

-Ne aggódj, én elfelejtettem veled őt! - és folytatta a csókot meg sem hallva a lány ellenkezését.

Már Rosalie ingjét kezdte el gombolni hogy a nyakáról áttérjen a melleire. Rosalie viszont csak sírt és könyörögöt.

-Lucifer.... Szeretlek..- mikor ezt meghallota Rayen szemében mintha  tudatosult volna, hogy mit akart tenni a szeretett nővel.

-Mért?! Mért hívod még most is őt?! Mit tud amit én nem?! Mért őt kell szeretned?!

-Nekem Ő a mindenem! Miatta vagyok az aki, miatta  a pokol tűzén is átsétálnék holott tudom hogy élve felemésztene, mégis gondolkodás nélkül megtenném. És most hogy Lucifer egy része bennem van, az iránta érzett szerelmem csak erősebb lett. - válaszolta Rosalie. Rayen pedig felált és leült egy székre ami a kanapéval szemben volt. Rosalie is összeszedte magát és felült.

-Terhes vagy? - kérdezte Rayen reményt vesztve.

-Igen. - válaszolta a lány.

-Ha előbb találkozunk, ha előbb ismerelek meg mint ő akkor lehetett volna valami köztünk? -  a szemeit reménykedve villantak  a lány felé.

-Nem. - határozott, elutasítás. Nem adott reményt, Rayen lehajtotta a fejét, beletörödött. Rosalie soha semmilyen körülmények között sem lett volna az ővé, és nem is lesz.

A lány már távozni készült mikor Rayen megszólalt.

-Lucifer él.. - két szó, ez a két szó elég volt ahhoz hogy Rosalie szemében felgyulladjon a reményt adó szikra.

-Él!? Hol van?! Akkor az a levél?! - fordult válaszokra várva a Rose a katonához.

-A levél csak arra szolgált hogy idecsalogassunk, Lucifer még él.

-Ki? Azt mondtad idecsalogaSSUNK!

-Mephisto....

-Az a.... Hogy merte?!- Rosalie rettentően dühös volt.

-Hol van? Hová vitte Lucifert?!

-Ugye nem akarsz egyedül odamenni?! - állt fel hirtelen a férfi.

-Nem tudsz megállítani. Meg fogom menteni Lucifert ha törik, ha szakad! - nézett határozottan a férfire.

-Akkor sem mehetsz, egyedül meg pláne nem. Gondolj az állapotodra. - próbált hatni lányra  és ugy néz ki hatott is.

-Akkor te majd velem jössz! - jelentette ki Rose.

-Mi?!- lepődött meg a katona, mindenre számított csak erre nem.

- Azt mondtad egyedül nem mehetek, ha te ott vagy, akkor nem leszek egyedül. - fejtette ki az álláspontját a lány.

-Hát nem az előbb árultalak el?! Hogy bízhatsz bennem ezek után?!

-Te vagy az egyetlen aki segíthet, és nem tetted meg! Persze nem fogom ezt meg nem történtté tenni! Kérlek segíts!

-Rendben, visdza fogom szerezni a bizalmadat!-ált talpra majd elindultak.

A völgy felé vették az irányt, nem kellet sokat menniük megérkeztek egy barlanghoz. Teljes sötétség uralkodott, feneketlennek tűnt és rémisztőnek, az aura ami olyan erős, intenzív volt arcon csapta a belépőket. Kapzsiság, kárörvendés, gyűlölet, bosszú... Ám Rosaliet semmi sem állította meg, csak ment előre, Rayen pedig mellete pattanásig feszült idegekkel, készen állva minden váratlan meglepetésre.

A barlang középe fele az út két felé vált, Rose megállt éa Rayenre nézett.

-Most merre?

-Balra. - mutatott a lefele vezető járat felé.

Onnantól már nem voltak messzire, Rosaliet viszont egyre jobban feszélyeztette egy furcsa, hátborzongató érzés, viszont amint meglátta kedvesét, ahogy ki van láncolva a barlang sarkába. Egyszerre lett boldog hogy láthatja, viszont kétségbeesett látván Lucifer mély sérülését. Gondolkodás nélkül odaszaladt hozzá, zokogva ölelte át a szeretett démonát.

Lucifer akkor tért magához, meg volt győződve hogy álmokat lát. Hiszen mit keresne itt Rosalie? Meg volt győződve arról hogy a lány hiánya miatt halucinál. Viszont mikor a testén érezte Rose testének melegét, a kellemes illatát, tudta nem téved. Egy pillanatra boldogság fogta el hogy újra láthatja ugyanakkor haragudott is rá amiért ilyen nagy veszélynek teszi ki magát, de mielőtt kifejezte volna nem tetszését befutott Rayen is, egy kulcs csomóval a kezében.

Kiszabadította a Pokol úrat, aki a láncok tartása nélkül a földre rogyott. Rosalie rögtön a segítségére sietett és elkezdte gyógyítani a melkasán végig futó sebet. Meleg, lágy fehér fény vette körbe a két szerelmest és Lucifer sebe be is gyógyult. Szerelmesen megcsókolta régóta hiányolt kedvesét, és erős karjaival magához ölelte.

A pillanat viszont nem tartott sokáig, az alagútból Mephisto lépett elő, tapsolva.

-Milyen megható! Egy démon és egy angyal! Méghozzá a két legerősebb, micsoda páros, egyszerűen elragadó. Bravó!- tapsolt még mindig beteges csillogó szemekkel nézte Roset.

-Mephisto ezt nem úszód meg, remélem jól tudod, nem leszek kegyes hozzád!

-Sajnálom, nagyúram! De nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a páratlan erejű hölgyet. - hajolt meg gúnyosan kicsit sem véve komolyan Lucifer szavait. Aki erre egyre dühösebb lett, főleg hogy Mephisto a szemét le sem vette Rosalieról.

-Hozzá ne merj nyúlni, te alhas féreg! - kiáltotta, Rayen.

-Nocsak, nocsak! Az áruló is meg szólalt. Gondoltam hogy nem tudod magádévá tenni, se baj ugyis magamnak akarom!- vigyorgot önelégülten.

-Mit akarsz tőlem? - kérdezte Rose, szemében tömény undorral látva Mephistot.

- Az erőd, mely vetekszik Isten akaratával! Az erő melyel én leszek Mindennek Ura!- a bejelentését néma csend és döbbenet, meg lepődött arcok fogatták.

Sziasztok! ❤️❤️
Kész lett az új rész, remélem tetszet! Véleményeket szívesen fogadok! Köszönöm a csillagokat és az előző részhez  írt kommenteket! ❤️❤️❤️