Liliomok nyílnak a fal tövében. A kitárt ablakszárnyakon át belengedez a nyár első fuvallata, amikor már lehet pántlikás ruhában járni kardigán nélkül, ki lehet ülni a napra a szabadba, de bent zárt ajtók mellett már fullasztó a növekvő hőség. A behúzott narancssárga függönyök selymesen hullámzanak a déli naplementefényben, és a szobai zöldeken ücsörgő duruzsolók lagymatagon döngicsélnek. Egészen idilli ekkor csak bámulni a semmibe, azaz nézni a suhanó narancssárga falakat, melyek gyengéden ölelnek, akár a női karok, nem erőszakosan.

Ez az a hely, ahová Mary elbolyong a valóság paraszti háza és penészes-dohos falai elől.