A kanapén ébredtem. Tehát Véhá betartotta az ígéretét. Ezt majd legközelebb megköszönöm neki. Nappal volt, mert a kék fény bevilágított az ablakon. Alpoka pedig valószínűleg dolgozni ment. Kinéztem az ablakon. Bár a tegnapi találkozásom óta most vagyok először nélküle(és eszméletvesztés nélkül), már most akartam találkozni Véhával. Megnéztem a kék fát. Zöld levélnek nyoma sem volt.

Csalódottan ültem vissza a kanapéra. Aztán arra gondoltam, nem ártana nekem is bemennem dolgozni. Az legalább lekötné a figyelmemet.

Miközben elkezdtem készülődni, kimentem a konyhába, ahol egy üzenet várt:
Szia Trisztán! Elmegyek dolgozni. Reggeli a hűtőben, gyógyszerek a szekrényben. Ha bármi kell, hívj. Sietek haza. Puszi, Alpoka

Benéztem a hűtőbe. Alpoka tényleg csinált reggelit. Ezt is meg kell még köszönnöm.

Kék főtt krumpli kék kétszersült darabokkal. Mondjuk hányós betegségek alatt nem szabadna mást ennem könnyen emészthető ételeken kívül. Kivettem, és beraktam a mikróba. Amíg készült, megkerestem a nyakkendőmet. A munkaadóm ilyeneket várt el tőlem. Pontosabban vár el tőlem. Kész lett a reggelim. Gyorsan megettem, és elszaladtam fogat mosni. Kék fogkrém, kék fogkefe. Csak én és Véhá látjuk kéknek.

Aztán felvettem a cipőmet. Eltettem a telefonom, és még egyszer, utoljára kinéztem az ablakon a kék fára. Egyetlen zöld levél sem volt sehol. Ugyanolyan kék volt, mint minden más körülöttem.

Gyalog indultam el. Gyorsan nyomtam egy üzenetet Alpinak, hogy megyek dolgozni. Visszaírt, hogy oké, de ha rosszul vagyok, jöjjek haza.

Miközben sétáltam, azon gondolkoztam, hogy mikor is dolgoztam utoljára. Ügyfélszolgálatos vagyok egy banknál. Hmm...jó rég lehetett.

Megérkeztem. A bank egy régebbi stílusú épületben volt. Kinyitottam a szemem retinaellenőrzésre, és leolvastattam a mintát a kapuval. A kapu beengedett, majd becsukódott mögöttem. Leültem az asztalomhoz. Poros asztal volt, amin egy-két papír, egy érintőképernyős számítógép, és egy vetített billenytűzet kapott helyet. Ja, meg egy kép rólam és Alpokáról.

Az első ügyfelem egy idős néni lett, akinek nem fogadta el a bank rendszere a retinamimtáját. Kiderült, hogy csak programhiba, így hamar tudtam szólni egy rendszergazdának, aki megígérte a néninek, hogy ki fogja javítani a szerverhibát.

A második ,,ügyfelem" Véhá volt. Dühösen berontott a bankba, majd szó nélkül előkapta a sokkolóját, és lesokkolt.