A kanapén ébredtem. Ahogy kinyitottam a szemeimet, megpillantottam, hogy minden újra kék. Alpoka odajött hozzám, fölém hajolt, és dühösen rámszólt:
-Leveles Trisztán! Hol voltál tegnap? Miután visszajöttem a boltból, az utcán találtalak összehánytan, összekarmolt és lila foltokkal teli nyakkal. Magyarázatot várok!
-Alpoka? Tegnap megláttam egy zöld levelet azon a kék fán, és kimentem. Utána meg elkezdtem hányni.
-Nár megint a kék hülyeség? És miért volt a torkod olyan, mintha fojtogattak volna? Csak nem...?
-Nem akartam öngyilkos lenni! Csak...-ekkor végiggondoltam, hogy mit mondhatnék; végül a hazugságot választottam-...csak viszketett a nyakam, ezért megvakartam, viszont úgy néz ki, túlzásba estem.
-Hát nem is kicsit estél túlzásba! Mondtam, hogy maradj a házban! De te kimentél! Ráadásul már megint ezzel a kék izével jössz itt nekem! Imre úr már vár téged!
-Jó, menjünk.

Miután elindultunk, azon gondolkoztam, ki lehet Véhá valójában. Mert hogy nem ember, az biztos. Vagy ha ember is, nem normális, átlagos ember. Sokkal inkább egy különleges.

A doktor úrnál Alpoka kért gyógyszert, ami egy szörnyű ízű vacak, de Imre úr felírta. A patikába menet eszembe jutott valami furcsa.
-Te Alpoka, hol van most Trevor?
-Trevor? Hát a nagyiméknál! Miután először hánytál, leadtam náluk, hogy ne fertőzzön meg.
-Értem.

Hazafelé még agyaltam egy kicsit Véháról. Mikor elérkeztünk a házhoz, megint zöld volt egy levél a fán. Ebben a kék világban nagyon feltűnő az ilyesmi.

Ki akartam menni, mert lehet, hogy Véhá üzen nekem ezen keresztül, de Alpoka mellett ez nehéznek bizonyult. A tervem az volt, hogy ha Alpoka lefekszik aludni, lesz időm kisurranni.

Viszont délután 5 óra volt. Nem tudtam, hogy Véhá elvárja-e, hogy azonnal ott legyek, ha hív, de nem akrtam, hogy a késésemért megfojtson, úgyhogy azonnal el akrtam indulni.

Aztán hirtelen észbe kaptam: miért akarhatok vele ennyire találkozni? Végülis az első beszélgetésünk elég kellemetlenre sikeredett. Megtapintottam a múltkor lesokkolt hátam és mellkasom. Nem volt kellemes érzés, egyáltalán nem. Mégis beszélni akartam vele. Mert különleges. Mert nem kék. Mert tud valamit, amit ebben a világban valószínűleg senki. Nagyon titokzatos.

Miután ezt letudtam magammal, visszatértem a tervemre. Nem tudtam, hogy hogyan rázhatnám le Alpokát. Aztán eszembe jutott valami.
-Alpi, ide tudsz jönni?
-Mi az?
-Alpi, nagyon fáj a hasam. Nem mennél el a boltba venni hasfájáscsillapítót?
-Oké. De ha az utcán talállak összehányva és véres torokkal, nagy bajba kerülsz, Leveles Trisztán!
-Jó, bocsi. Ígérem, többet nem fordul elő.

Megvártam, míg elindul, és feküdtem a kanapén még tíz percet. Utána leellenőriztem, hogy zöld-e még a levél. Zöld volt. Kifutottam, és leültem. Véhá már rohant is. Felálltam, és szétnyitottam a karjaim, hogy jelezzem, nyugodtan sokkolhat. Élt is a lehetőségével, és pillanatok múlva már eszméletlen voltam.

Mikor kinyitottam a szemem, ugyanazon a helyen voltam, mint ahova Véhá először vitt. Egyetlen különbség az volt, hogy nem voltam lekötözve.

Véhá bejött a szobába és leült elém a földre.
-Rájöttél, hogy azt a levelet neked küldtem?
-Igen. Viszont neked miért kell folyton sokkolnod?
-Mert egy olyan helyen lakom, ahová így a legegyszerűbb elszállítani valakit. De ha van kedved, hazafelé vihetlek sokkolás nélkül.
-Okés! Amúgy miért nem Balassagyarmaton vagy valahol a közelében beszéljük ezt meg?
-Erre már rájöhettél volna magad is. Gondolom azt tudod, hogy nem vagyok átlagos. Kicsit többet tudok erről a kék világról, mint te, vagy bárki más, aki ebben a világban van.
-Szóval te is kéknek látod?
-Persze, mert az is! Az átlagemberek ezt a kékséget nem látják, csak a különlegesek. Mint például te és én.
-Különleges? Én?
-Igen! De a többi információról elég később tudnod.
-Hány óra van? Vagy inkább...mióta vagyok itt?
-Kábé egy órája. Mért kérded?
-Mert Alpoka azt hiszi, hogy otthon vagyok! Most azonnal vigyél haza!
-Nyugi, nyugi! Ha kíváncsi vagy, hol van most, meg tudom neked nézni.
-Akkor rajta!
-Épp most fizet. Jó messze elküldted, mert még vagy húsz perc, mire hazaér.
-Kérlek, vigyél haza! Alpoka nagyon mérges lesz.
-Akkor sokkoljalak?
-Sokkolhatsz, most nincs kedvem kipróbálni, milyen lehet az utazás. Csak arra kérlek, hogy vigyél be a házunkba és tegyél le a kanapéra! Ájultan ezt nem fogom tudni megtenni.
-Egyéb kívánság, óhaj-sóhaj?
-Nincs.
-Akkor jó éjt!-kiáltotta, majd bekapcsolta a sokkolót, és sokkolt.