Mikor kinyitottam a szemem, mindenhol sötét volt. Nem értettem, hol a fenében vagyok. Miután hozzászokott a szemem a sötéthez, elrablóm körvonalát láttam.
-Felkeltél már?
-Mi..? Hol vagyok??
-Egy széken ülsz. Azért vagy megkötözve, mert nincs kedvem utánad rohangálni, ha elszöknél. Úgyhogy most válaszolj, ha nem akarod, hogy feleslegesen fojtsak meg valakit! Például téged!
-Jó..de mire is kéne válaszol-
-Ja, a kérdés lemaradt. Honnan jöttél? Ezelőtt még nem láttalak.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!
-Válaszolj már, te, vagy megöllek!
-Jó, jó, oké! Leveles Trisztán vagyok, és...-itt elgondolkodtam. Hogyan mondjam el, hogy mi is történik velem?
-És?
-És...és...ennyi-vontam meg a vállam.
-Ne felejtsd el, mi lesz, ha nem válaszolsz!-mondta, és felemelte a kezeit, majd a nyakam köré fonta őket-Válaszolj már!
-Jó, oké..-szóltam, és közben megpróbáltam a nyakammal és a vállammal leszedni a kezeit rólam, bár nem sikerült.
-Tehát? Honnan jöttél?
-Nos...Budapestről...
-Ne hazudj! Honnan jöttél?-kérdezte dühösen, és szorosabban kezdte fogni a nyakamat.
-Jó, nem hazudok. Külföldön születtem, és...izé... hároméves koromban Budapestre költöztünk...ja. Így volt.
-NE HAZUDJ!!-teljes erejéből megszorította a torkomat, és elkezdtem fulladozni. Kábé 20 másodpercen át fojtogatott, aztán végül elengedett. Gyorsan levegőért kezdtem kapkodni, és rájöttem, hogy nem blöfföl. Tényleg ki fog nyírni, ha nem mondom el az igazat.
-Tehát?-kérdezte ideges mosollyal.
-Nem emlékszem. Semmire sem. Egy szörnyű világban éltem. Egyszer aztán, mikor kinyitottam a szememet, itt találtam magam. Fogalmam sincs róla, hogyan kerülhettem ide, és arról sem, hogy miért.
-Köszönöm-vetette oda-végre megtaláltad ezt a pár szót.
-Te ezt elhiszed?-ámultam el. Nem gondoltam volna, hogy elhiszi.
-Most már biztos, hogy igazat mondasz. Tehát el kéne hinnem...
-Honnan tudod, hogy igazat mondok?
-Nem mindegy az neked?
-Amúgy mostmár elengednél? Megkaptad, amit kértél.
-Na persze! Szerinted elengedek valakit bemutatkozás nélkül? No meg, kíváncsi vagyok a válaszod hátterére. Elmesélhetnéd.
-Elmondtam mindent, amit tudok.
-Ha ilyen zárkózott vagy, nem tudunk normálisan bemutatkozni.
-Ezt úgy mondod, mintha lehetne egy bemutatkozás normális úgy, hogy le vagyok kötözve, vaksötét van, akaratom ellenére vagyok itt, te pedig fojtogatsz.
-Jaj, ne a részletekkel törődj már!

Megforgattam a szemem.

-Akkor most én kérdezek: ki vagy?
-A nevem Wh26AqxY.
-Mégegyszer, mi?
-Wh26AqxY. Ez a nevem. Tehát Wh26AqxY.
-Na jó, nekem mától Véhá(w, h)vagy.
-Ne hívj így!
-Csöndet, Véhá. És eressz el.
Duzzogva elvágta a köteleimet, aztán újra elővette a sokkolóját.
-Hé, mit akarsz azzal a sokko-kérdeztem, de miközben ezt végigmodtam az eszközt bekapcsolta, majd használta rajtam.