Alpoka hazafelé elment a patikába, hogy vegyen fejfájás-csillapítót. Közben a kocsiban vártam, és bekapcsoltam a rádiót. Az eszköz ultramodern kijelzős volt, nagy, meg persze kék is. A következőket hallottam:
Ma újabb három embert tartóztattak le olajlopás vádjával. A gyanúsítottak egy lopott terepjáróval próbálták elvinni a zsákmányt. Hiába, az olaj manapság már tényleg aranyat ér. Oroszországban már most folynak háborúk az anyagért. Egyenlőre viszont nincsen baj, mert Afrikában újabb olajtornyokat építenek, és jó lelőhelyekre bukkannak az olajfúrók.

Alpoka visszajött, és kikapcsolta a rádiót.
-Már megint ezt a hülye rizsálást hallgatod? Csak stressz az egész! Inkább hallgassunk valami olyan adást, ahol zene megy!-Átnyomta valami zenés csatornára. Egy béna szám ment, ám mégis megfogott. Már épp elkapcsolta volna, mikor megfogtam a kezét, és óvatosan letettem a térdére. A szám egy, a háború előtti sláger volt, amit nagyon utáltam. Mégis, most nagyon édeskésen csengett, és közben felidéztem egy-két jelenetet a régi életemből.

Ekkor azonban valami nagyon furcsát kezdtem el érezni. Felugrottak azok az emlékek is, amikor a háborúban a szétrohadt tetemeket néztem. A kezeim remegni kezdtek, izzadtam, és folyt az orrom. Elsápadtam, és hányni kezdtem. Kéket. Ez még jobban megrémített. Alpoka csak nézte, ahogy hányok, és kérdőn, de mégis aggódva kérdezte:
-Mi az? Talán valami szörnyűre gondoltál?

Ránéztem. De ettől is csak hánytam. Egyre több és több jött ki. Egyre több és több érzelem, fájdalom, emlék. Ő pedig nézett. Nem szidott le, amiért összehánytam a kocsit. Meg sem szólalt. Várta, hogy végezzek, és hazamehessünk.

Nem tudom, meddig hánytam, de minden egyes pillanata egy kínzó emlékkel volt egyenlő. Alpoka nézett. A tekintete megnyugtató volt, de az emlékek felidézését nem könnyítette meg. Kitartósága viszont elérte a célt: abbahagytam. Adott egy zacskót, és hazáig abba hánytam; bár már sokkal kevesebbet. Mikor hazaértünk, átölelt, mit sem törődve a ruhája vagy a kocsink tisztaságával, és besegített a házba. Ott lefektetett a kanapéra, és hozott mellém egy vödröt. Ezután betakart, adott egy puszit, kirakott egy liter vizet az ágy szélére, majd kiment kitakarítani utánam. Ő az én Alpokám.