Amit láttam...leírta a jövőmet. Nem vágytam erre a verzióra, de így jártam.

-Oh, csúnya dolgokat láttál, te kis dedós?-jött oda szarkasztikusan játtszva a félelmet Véhá.
-Hagyjál már! Te is tudod, mit rejt az a táska.
-Persze...de engem nem érdekel.
-Te ide figyelj!!! Ha te nem vagy most így itt, lehet, hogy máshogy alakul az életem!
-Természetesen! Valószínűleg már halott lennél!
-Nem!!!-elkezdtem hisztizni.

Ekkor egy furcsa hangra lettem figyelmes. Újabb magassarkús léptek. Gyorsan becipzároztam a sporttáskát, majd visszaültem az ágyra. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett rajta Vivi.
-Szia, Vivi!
-Nem vagyok Vivi!-duzzogott, aztán a sporttáskára nézett.
-Mi van?
-Szóval itt hagytam-sóhajtott-egy csomót kerestem...kellett volna egy vallatásnál. Belenéztél?
-Mi?! Vagyis ne-em...
-Büntetésből használni fogom rajtad az egyiket.

Nagyot nyeltem.

-Segítsek?-kérdezte Véhá.
-Most az egyszer magamra fogok hallgatni. Szóval ne bombázz a tanácsaiddal!!!
-Jó. De ne engem hibáztass, ha elszúrod az életedet!

-Választhatsz! Mit próbáljunk ki rajtad?-mosolyodott el.
-Öhm...de most ezért miért jár büntetés?
-Mert én azt mondtam! Na, válassz! Különben én választok!

-Segítsek, te hülye?-kérdezte Véhá.
-Na jó...
-Látod, én mindig segíteni fogok! Na, válaszd azt a kis feketét, ott, a táska sarkában!
-Biztos?
-Igen! Egy kis bicska van benne, és általában 10-15 vágást szoktak vele ejteni az egyik karodon.
-Tuti ez a legjobb?
-Igen!!!
-Hát jó...

Kihúztam a fekete tokot, majd odaadtam Vivinek. Vivi elvette, majd unottan sóhajtott.
-Jaj, ne már! Valami nagyobbat kellett volna!-duzzogott, majd kivette a bicskát. Szerencsére Véhának igaza volt. Csak egy apró bicska...
-Na, akkor most add ide azt a kezed!-mutatott az egyetlen ép kezemre. Apró vágásokat ejtett rajta. Sajnos amilyen kicsik, olyan fájdalmasak.

-Kezdhetjük, Trisztán?-mosolyodott el Vivien.
-Hát...még nincs vége?!-remegtem.
-Ha mozogsz, csak rosszabb lesz-figyelmeztetett. Majd elkezdte.

Szépen lassan sót kezdett beledörgölni. Nagyon fájt, de nem annyira, mint a tudat, hogy Véhára hallgattam. Elég hisztis voltam, na.

-Hogy tetszett?-kérdezte. Adott néhány guriga kötszert és fertőtlenítőket, majd a késsel a kezében elindult kifelé. Ekkor véletlenül belegabajodott a lába a sporttáska egyik fülébe, és hasraesett.

Ez így önmagában talán nem is lett volna számára nagy gond, de a bicska kicsúszott a kezéből, és kiszakította a sporttáska szélét, azon belül is egy tűkkel teli zacskót. Bosszúsan felállt, majd szedegetni kezdte. Többször is megszúrta az ujját, de végül végzett, és kiment a szobából.

Ezután megnyugodtam, és a sebeimmel kezdtem foglalkozni. Mivel a másik karom hiányzott, és a műkar is elveszett, ezért elég nehéz volt bekötni, de valahogy sikerült.

Lefeküdtem aludni. Durva nap volt.