A vonatozásról álmdoni is nagy dolog lett volna, ezért egy, még Balassagyarmaton talált működőképes, telitartályos kocsival indultunk útnak. Vezetni megtanultam kábé 8 éve, tehát nem hamar, de belejöttem. Háromnegyed óra múlva megérkeztünk egy, Balassagyarmattól délre fekvő orosz laktanyára. Kiszálttam a kocsiból, és Trevort is hoztam magammal. Feltartott kézzel bementem a táborba, majd elkiáltottam magam.
-Beszél itt valaki magyarul?

A katonák hirtelen mind kijöttek, de egyikük sem lőtt. A parancsnok felém fordult, és megszólalt.
-Ki lenni te?
-Én vagyok Leveles Trisztán. Azért jöttem, mert feltaláltam az olajat tökéletesen helyettesítő anyagot. Ezzel megnyerhetik a háborút.

Ezután odaszólt valamit a katonáknak, aztán kettő odajött hozzám, és megmotoztak. A táskám tartalmát kiszórták. Az aktatáskát én magam nyitottam ki. A parancsnok odahívta az anyagok átvizsgálásához egy kémikusukat, aztán felém fordult.
-Ha te nem hazudni, lenni barrat. Ha te hazudni, te meghallni.
-Én is így gondoltam.

Miután a kémikus visszajött, lelkesen mondott valamit a parancsnoknak, aki elmosolyodott.
-Te lenni barrat.

Én is elmosolyodtam. A katonák is sokkal barátságosabbak lettek, és adtak enni(még Trevornak is). Ezután lefeküdtünk aludni.

Másnap a parancsnok odajött hozzám reggelinél, és négyszemközt akart velem beszélni. Én bele is mentem. Elmentünk az irodájába.
-Te meddig akarni itt maradni?
-Minnél hamarabb el akarom vinni az anyagot az amerikaiakhoz és a kínaiakhoz is, hogy újra béke legyen.
-Te ezt ne tenni! Ez így orroszoknak lenni jó!
-De csak ezzel lehet szűnhet meg a háború! Épp ezért elmegyek! El kell mennem! A világnak szüksé-
-Maradni csöndben! Te lenni nagyon okos fiú. Használni eszet jóra! Én ígérni, hogy befejezni támadások Amerika és Kína. Sőt, én ígérni, nem bántani Magyarorrszag, hanem védeni, akkor is, ha valaki támadni.
Lenni neked ez így jó?
-Sajnálom, de nem csak az oroszok érdemlik meg ezt az anyagot. Ha kijuttatom a világba, mindehol béke lesz. Éppen ezért nincs alku.
-Várni! Lenne itt egy alku. Tudni, hogy előbb mondani, nem alkudni, de lenne egy alku. Te elmenni, mondani akinek csak akarni az anyag, és mi nem akadályozni, hanem segíteni és megvédeni. Cserrébe te lenni új orrosz kémikus. Te dolgozni Orroszorrszág, és te kapni pénz, rruha, otthon. Lenni jó?
-Elfogadom az ajánlatot.

A parancsnok elismerően bólintott.
-Mikor akarrni indulni?
-Most.
-Akkor én küldeni neked emberrek.
-Rendben.

Kimemtem az irodájából, és elindultam az én sátramhoz. Összepakoltam a cuccaimat, aztán kivittem Trevort sétálni.

Miután a parancsnok elküldte a két embert, akik vigyáznak rám, kihordtuk a táskákat a sátramból, majd elindultunk. Egy orosz terepjáróval mentünk.

Az amerikaiak laktanyája az oroszokétól olyan 82 km-re volt. Ez pedig másfél óra autózást jelentett.

Fél óra csönd után elaludtam.

És...a kék világban ébredtem.

Véhá a szemétdomján lévő sötét szobába vitt. A székhez kötözve ültem, ő pedig rám meredt.
-MIÉRT?!-ordított rám, miközben elkezdett fojtogatni.
-Mit?-hörögtem.
-MIÉRT?! MIÉRT TETTÉL TÖNKRE MINDENT?!
-Mi?-kérdeztem, és a torkom már nagyon szúrt. Egyszerűen nem kaptam levegőt.
-Miért...miért vagy ekkora SZÖRNYETEG?! Azért, mert csak a fantáziádban élek, nem is érvényesülhetek? Nem lehetek királynő? Nem lehetek az, aki akarok lenni?
-Miért vagy...khm...itt...?-sziszegtem, és már a megfulladás határán álltam.
-Mert én minden álmodban ott leszek. Mert én...ÉN BOSSZÚT ÁLLOK!
-De mégis miért...á-állsz bosszút...?
-Azért, mert elpusztítottad a játékszeremet! A kék kis világodat! Ahová elmenekültél, mert egy gyenge, utolsó senki vagy! Aki nem képes a saját világában élni, hanem a fantáziájában szárnyal! Azért!

Akkorát szorított, hogy elájultam. Pár másodperc múlva valaki elkezdtett rázogatni.
-Teé lennéji jó?-kérdezte egy orosz katona. Persze. Hisz a valóságban vagyok. Végre...
-Igen...csak...rosszat álmodtam. A katona bólintott, majd adott inni. Ezután folytattuk az utat.