...Alpoka holttestét.

Már az arca el volt rothadva, de még így is látszottak a vonásai. A teste lyukacsossá volt lőve. Elsírtam magam. Most az egyszer nem hánytam, hanem sírtam. Trevor hirtelen előmászott egy bokor mögül. Miután felismert, boldogan vakkantott egyet, de Alpira nézve elszomorodott.

Keserveset nyüszített, és már ketten sírtunk Alpoka halálán.

Bementem a házba. Kinyitottam a sufni ajtaját, és kivettem az ásót. A kert közepén elkezdtem ásni. Trevor is besegített. Három órán át ástunk megállás nélkül. Végül...

Visszamentem a ház elé. Felkaroltam Alpoka testét, de szétbomlott a kezemben. Egyesével hordtam a végtagokat a sírba, és mindegyiket külön-külön megsirattam. Végül már csak a jobb keze maradt. Felemeltem. Bevittem a házba, és letettem a hálószoba ajtaja elé. Benéztem a fiókomba, és kivettem a gyűrűt. A régóta meg sem mozdított eljegyzési gyűrűt. Felemeltem a gyűrűsujját, és ráhúztam az ékszert.
-Hozzám jössz?-kérdeztem tőle.

Végül a kart is behelyeztem a sírba. Elkezdtük betemetni a kiásott földdel. Mikor készen lettünk, bementem aludni. A fáradság hamar elaltatott.

Másnap csak temettünk. Mindenhová sírokat ástunk, aztán beletettük egy tetemet.

Trevor nagyon segítőkész társ volt. Aznap 27 embert temettünk el.

Az elkövetkezendő 3 hét és 5 nap temetésekkel telt. Sorra ástuk a sírokat, sorra temettük be őket.

Minden nap egy szál virágot tettem Alpoka sírjára.

Miután az összes balassagyarmati ember megnyugvást talált a sírokban, munkához fogtam. Megszereltem a víztisztítót, így bekötöttem a vizet a házba. Esténként tűzzel világítottam. Gyümölcsöket, zöldségeket és ganonát kezdtem termeszteni a kertben. Amíg ezek nőttek, addig a városból szedtem össze a mindennapi betevőmet.

Ezután elkezdtem megépíteni a saját laboromat. Beszereztem a kellékeket a kiürült boltokból, és összeraktam, amit nem találtam sehol sem. Mivel egész Balassagyarmaton egy árva élő lelket sem találtam Trevoron kívül, nem kellett fizetni semmiért sem, ami megkönnyítette a terveimet.

Beszereztem az összes könyvet a kémiáról. Elő akartam állítani azt az anyagot, ami helyettesíteni tudja az olajat.

Négy hónap kutakodás után...az asztalra csaptam.
-Kész! Készen van! Végre kész!

Trevor, hűséges társam is boldogan vakkantott párat.

Mivel az anyag már megvolt, ezért az alapanyagait kis fiolákba tettem, és az olajhelyettesítővel együtt beraktam egy házilag kipárnázott aktatáskába. Beraktam mellé egy levelet is, ami a nevemet és a receptet tartalmazta. Bezártam a táskát, és rendbe szedtem magamat.

A hajamat levágtam, a körmeimet szintén-eddig nőni hagytam őket.

A kezemre kesztyűt vettem, a fejemre sapkát. A négy hónap alatt összeraktam egy műkezet, aminek az ujjait lehet le és fel mozgatni. Erre is kesztyűt húztam. Ez nekem elegendő is volt az induláshoz.

Felkaptam az aktatáskát és a kézipoggyászomat, amiben pénzt, váltóruhát és egy kevés kaját vittem(meg vizet), aztán Trevort pórázra kötöttem. Elbúcsúztunk Alpokától, a háztól, és végül Balassagyarmattól. A következő állomásunk ugyanis a tőlünk 42 kilométerre fekvő posta volt.