Kinyitottam a szemeimet. Egy rongyossá szaggatott ruhában feküdtem egy szemetesben. Felnyitottam a tetejét. A nap nem kék volt. Felsóhajtottam.

A jobb kezem könyöktől lefelé hiányzott, a jobb fülem úgyszintén. A hajam vége égetett volt, a körmeim épp a tépések után próbáltak visszanőni. A lábujjakat sem éreztem. Felébredtem.

Elkezdtem kimászni a kukából, mikor megpillantottam, hogy mikkel is volt tele. Hullákkal. Félig vagy teljesen elrohadt hullákkal. Amíg kómában voltam, biztos azt hitték, hogy meghaltam.

Megint hányingerem lett. De nem tudtam már mit kihányni. Napok, vagy talán hetek óta nem ettem. Nem tudom, meddig voltam a kék világban, de nagyon éhes lettem. A közeli kukákban kezdtem el turkálni valami élelemért. Mivel háború volt, úgysem kaptam volna semmit. Miután megtaláltam néhány katona friss maradékjait, felfaltam az összeset, majd ittam a mellettük talált vizesüvegekből. Nagyon egészségtelennek, gusztustalannak és bacisnak éreztem minden falatot vagy kortyot, de nem tehettem semmit. Éheztem.

A célomat már régen kitűztem a kék világban. Hogy mit tennék, ha felkelnék. Mivel ez megtörtént, elkezdhettem teljesíteni a tervet.

Kimerészkedtem az utcára. A szétlőtt házakon és tetemeken kívül nemigen láttam semmit. Bementem egy random házba, aminek nyitva volt az ajtaja. Azon belül egy lakásba is betörtem. Tiszta ruhát akartam.

Találtam is. Miután felöltöztem, felvettem egy sapkát a hiányzó fülem eltakarására és az égett hajam fedésére, kesztyűt húztam a körmeimre, cipőt a lábujjaimra, és egy ronggyal úgy kötöztem be a jobb karomat, hogy töröttnek nézzen ki.

Miután civil szettett vettem föl, pénz után néztem a lakásban. Rábukkantam egy dobozra, amiben volt némi. Pont elégnek bizonyult egy vonatjegyre, ezért kerestem még élelemre és szállásra is. Végül egy szerény kis pénztárcával, de útnak indultam.

A ház előtt találtam egy halott katonát, és elvettem a pisztolyát, meg pár töltényt hozzá. Ki tudja, kikkel találkozhatok.

Elgyalogoltam a vasútállomásig, ahol sehol sem láttam embereket. Persze, hisz a majdnem mindenki már rögtön a háború kitörése után elmenekült valahová. De még egy jegykezelőt vagy egy katonát sem láttam sehol.

Leültem egy padra, és vártam. De nem jött vonat.

Miután estig egy árva járat sem fordult meg, gyalog indultam útnak. Mentem a vonat sínei mellett.

Már reggel volt, de folyamatosan erősnek éreztem magam. Tegnap óta gyalogoltam, és ki kellett volna fáradnom. Ez azonban nem történt meg.

Estig még mentem, aztán leültem enni. A sínek elvezettek a erdőig, ahol egy gyümölcsfa termései adták az energiát. Vacsora után lefeküdtem aludni.

Reggel ébredtem a nap friss sugaraira. Felkeltem a földről, majd folytattam az utat.

Estére el is értem a célomat: Balassagyarmatot.

A város elhagyatott volt, és lepusztult. A házakat felrobbantották, tetemek és vérfoltok terítették be a földet.

Elindultam a ház felé. Nagyon fájtak az emlékek, de attól még rendíthetetlenül mentem. Mikor odaértem, megláttam...