Lauren szemszöge:

A hold épp megvilágítja gyönyörű arcát. Kék szemei félelemmel telten néznek rám és nem szól egy szót sem. Szembe fekszem vele és csak farkasszemet nézünk. Mikor meguntam végig simítottam csupasz karján, egyre feljebb, mire kissé eltátja a száját és gyorsabban szedi a levegőt. Imádom a reakcióját. Ez arra ösztönöz, hogy csináljam tovább, de tudom, hogy ő nem szeretné. Minden egyes apróbb mozdulatomra felkapja a fejét, mintha csak attól félne, hogy bántani fogom, amin nem is csodálkozom. Néha még én is félek magamtól. 

Egyre gyakrabban pislog és már nem zavarja a simogatásom, mire elmosolyodtam. Olyan ártatlan, olyan aranyos és annyira szép. Újra és újra simogatom végig az arcát, addig amíg vissza nem aludt.

Nem mertem megmozdulni nehogy felkeltsem. Csak bámulta őt, mint valami megszállott, de nem tehettem róla. Egyszerűen nem bírtam máshova nézni. Lenéztem ajkára és lassan közelebb hajoltam.

-Csak egy apró puszi, csak nem kell fel – gondoltam magamba és nyomtam egy puszit az ajkára, majd a hátamra feküdtem. Ash fejét a mellkasomra hajtotta és átölelte a derekam, mire elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
Ma elég kemény napja volt. Nem tudom miért utálja ennyire őt Camila. Lehet azért mert Lucy nem akar belépni a bandánkba és mivel tudja, hogy Ash a gyenge pontja ezt kihasználja?
A lány álmába halkan felkuncog, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Olyan aranyos. Akarom őt és amit akarok azt mindig megszerzem. 

... 

-Mi a fene? - hallom meg Ash rekedtes hangját, mire rögtön kinyitom a szemem.

Kezeim küröl ölelték a csípőjét és arcomat a nyakhajlatába fúrtam. Gyorsan elengedtem, mire már fel is pattant és az ajtó felé ment. Nagyon elzsibbadt mindenem ezen a hülye matracon. Ő hogy tud ezen aludni? Lehet felajánlom neki az ágyam felét. Ezen kész szenvedés aludni.

Mire észbe kaptam Ash már az ajtónál járt. Gyorsan oda szaladtam, szerencsére még előtte. Vagyis mögötte álltam, de mire kimehetett volna az ajtón becsaptam azt előtte és újra ugyan ott tartunk, ahol kezdtük. Ő háttal nekem, az ajtóval szembe, én pedig tartom a kezemmel az ajtót, nehogy eltudjon szaladni előlem.

Igazából élveztem ezt a macska egér játékot, ami köztünk van.

Lassan végig nézek rajta. Annyira jól nézett ki, egyszerűen csodálatos. Csak egy rövid nadrág volt rajta, ami kellően ráfeszült a fenekére. A rövid ujjúja kissé fel volt csúszva. Kezemet lassan csupasz derekára tettem. Annyira forró volt a teste és szinte rögtön libabőrös lett, mire elmosolyodtam. Magam felé fordítottam. Annyira hívogattak telt ajkai, alig bírtam magammal. Kezem végig húztam a testén. Derekától, azt oldalán keresztül egészen a nyakáig majd vissza. Végre szemembe nézett, de most más volt a tekintette. Mellkasa szuper gyorsasággal emelkedett majd süppedt be. Szóval ez bejön neki. Vajon kedveli a lányokat?

-Ha erről valakinek szólsz... 

-Nem terveztem - vágja rá rögtön. 

-Még mindig áll az ajánlatom - súgom a fülébe. Teste kissé megremeg. Retteg tőlem. Lassan elhajoltam tőle. Kezem még mindig nyakán tartottam és elkezdtem ujjaimmal cirógatni, mire lenéz ajkamra, majd lehunyja a szemét. Közelebb hajoltam hozzá. Másik kezemmel derekát simogattam. Kissé megrázta a fejét és tekintete dühös lesz. Olyan, mintha saját magával küzdene. Egyszerre látom szemébe a félelmet a vágyat és a bosszút. Lehet csak beképzelem magamnak, de szerintem bejövök neki. Viszont az is lehet, hogy annyira akarom, hogy ő is akarjon engem, hogy az agyam megtréfál. 

-Még mindig nem akarom – suttogja remegő hangon.

 -De miért nem? - kérdem értetlenkedve és megforgatom nevetve a szemeimet. Bevallom nagyon élvezem ezeket a kis vitáinkat. Tetszik benne, hogy bár tudom, hogy bántja a dolog, mégse árulna el senkinek. Mindent egyedül akar megoldani, nem kér segítséget és nem támaszkodik másokra, soha nem hódol be senkinek.

Camila már első óta szivatja, Ash mégse törik meg. Pedig néha még én is megijedtem, hogy talán az után öngyilkos lesz vagy valami, de szerencsére nem.
Mindig is volt benne valami, ami miatt kedveltem, nem is tudom. A többi diák szinte rögtön egy tanár után szalad, mint a kis nyuszik. Szerintem ezzel még ő sincs tisztába, de nála erősebb és talpra esettebb emberrel még életembe nem találkoztam. 

-Én vagyok a suli legmenőbb csaja. Bárki ölne azért, hogy felkaroljam. Téged felkarolnálak. Nem kéne többet félned Camilatól és senki mástól sem. Megvédenénk téged. Soha többé nem kéne így élned. Az emberek tisztelnének - suttogom és szabad kezemmel végig simítok arcán. Mérgen elfordítja a fejét, mire elmosolyodok. Ő teljesen más, mint a többi. Ilyennel még soha nem találkoztam. A legtöbben már a tegnapi simogatás után nekem estek volna, de ő nem. Sőt még most se. Pedig már mindent bevetettem.

Lehet el kellene játszanom a jó lányt hátha úgy bejövök neki. Befogom hálózni. Játszok vele egy kicsit aztán... aztán meglátjuk mi lesz.

Lenéztem nyakára, ami teljesen belilult. Észrevette, hogy mit is nézek, mire kissé ellök magától és a tükör felé megy. Megáll előtte és végig simít saját nyakán. 

-Sajnálom. Kérlek hadd, hogy eltüntessem - nézek rá a tükörből, mire bólint egy aprót majd felém fordult. - Ülj le valahova – mondom, mire leül a földre. Elő kerestem a smink készletem és leültem vele szembe, próbáltam eltüntetni a nyomokat. Mikor kész voltam mélyen szemébe néztem ő pedig ajkamat nézte, mire elmosolyodtam és lassan közelebb hajoltam. Nem szólt semmit csak nézett a szemembe. Kezemet tarkójára teszem és kissé közelebb húzom magamhoz. Orrunk már összeér és érzem az ajkát. 

-Ash mindjárt lekésed a buszt - kiált anya a földszintről, mire a lány rögtön felugrik a földről és kiszalad a szobából. A fenébe. Pedig már majdnem meg volt.

Anya mindig tudja, hogy mikor kell zavarni. Hátra dőltem a földön és elmosolyodtam. Elkezdtem készülődni. Mikor Ash visszaért a szobába, rajtam csak fehérnemű volt "véletlenül". Látom, hogy végig nézz rajtam, majd tekintetét szemembe fúrja. 

-Én... sajnálom - mondja és gyorsan elfordul. Még mielőtt elfordult volna tisztán láttam, hogy arca pirosabb volt akár egy paradicsom. Imádom. Halkan felnevettem. 

-Kosarazol nem? Az öltözőbe egy csomó ilyent látsz - mutatok magamra. 

-Nem szoktam nagyon nézelődni - magyarázza. Hallom hangján, hogy teljesen zavarba van. Elővettem egy szűk fehér felsőt és egy sima, fekete, térdnél kivágott farmert. Gyorsan megigazítottam a hajam, majd végig néztem a lányon, aki még mindig háttal állt. Szőke haja ki volt engedve. Egy bő felső és egy melegítő nadrág volt rajta, de még így is nagyon jól nézett ki. 

-Már ide fordulhatsz. Ha szeretnél.

Ash szem forgatva a bőröndjéhez sétál. Valamit kivesz belőle, majd sietősen újra távozik. Érdekes egy lány egyébként. Direkt csináltam helyet a szekrényembe neki, mivel anya megkért rá, de ő annyira makacs, hogy még ezt sem fogadta el tőlem. Azt mondta, hogy ő tökéletesen elfér a bőröndjébe.

Tettem fel egy laza sminket, majd lementem a konyhába, ahol anya épp a szokásos reggeli kakaómmal várt. Nyomtam arcára egy puszit és megköszöntem neki, közben leültem a konyhapult elé. Anya elkezdett narancslevet facsarni, majd átöntötte Ash termoszába. 

-Ő miért kap narancslevet? - kérdem irigykedve és bele iszok a meleg italomba. 

-Ő szokta magának lefacsarni, de most késésbe van szóval gondoltam megcsinálom neki. Te is kérsz kincsem? Nem tart semennyiből facsarni - ül le velem szembe anya. 

-Jó reggelt Clara, köszi - mondja Ash, aki épp akkor szaladt le a lépcsőről. Sietősen a táskájába dobja a termoszt és már rohan is a buszra. Én nagyon utáltam buszozni mindig is.

A falórára nézek. Picit elaludtunk, de esküszöm, hogy már régen aludtam ennyire jól ahhoz képest, hogy Ast matraca nagyon kényelmetlen. Még is olyan kipihentnek éreztem magam, mint még soha.

 -Jól kijöttök? - zökkent ki anya a gondolataimból. 

-Én próbálkozom anya, de ő annyira makacs egy lány. Mondtam neki, hogy pakoljon be a szerkénybe. Nem, neki jó a bőrönd. Mondtam neki, hogy aludjon az ágyamba. Nem ő inkább szenved azon a kemény, kínzó eszközön. Mondtam neki, hogy népszerűvé teszem, hogy beveszem a baráti körömbe, de tudod mi volt a válasza?

-Nem? - kérdi anya nevetve.

-Pontosan anya, azt mondta, hogy nem. Folyton csak visszautasít és ez zavar mert engem soha senki nem utasított még vissza – öntöm ki anyának, hogy mi bántja a kicsi szívem. Anya felnevet ezen, majd hitetlenkedve megrázza a fejét és próbál komoly arcot vágni, de én látom, hogy ott bujkál a mosoly az arcán. 

-Nézd kincsem. Ő ilyen lány. Nem mindenki akar a középpontba lenni. Lehet, hogy neki ez így jó, de azért kérlek próbálkozz még nála. Ez biztos nehéz neki, hisz az anyukája 4 éve meghalt. Négy éve nem volt nő a házuknál. Most biztos még fél vagy nem tudom. Egy idő után csak elkezd megnyílni. Addig is hívd bulizni vagy valami. Tudod az apja azt mondta, hogy mióta itt vannak, az alatt a pár nap alatt rengeteget változott. Mintha kezdene a régi önmaga lenni. Na de menj te is, nehogy elkéss. Üdvözlöm a lányokat - mondja anya és egy puszit nyom az arcomra.