Reggel minden kezdődött előröl. Felkeltem Lauren ébresztőjére, végig hallgattam az éneklését, elkészülődtem, reggeliztem, felszálltam a buszra, elsétáltam a sulihoz, beszéltem pár szót Lucyval és most itt ülök törin.

Másik szinte utálják ezt az órát, mivel sok évszámot kell megtanulni meg hasonlók, de személy szerint én mindig is szerettem, rajongtam érte. Nem a háborús és a gyilkolós részhez, bár az is megfog ezt be kell vallanom, de én főleg azokat a pici szerelmi szálakat imádom, amikről mindenki megfeledkezik. Vegyük csak a trójai háborút, az egész egy nőért volt. Vagy ott van Hitler. Mindenki csak annyit tud róla, hogy hatalmas volt és halomra ölte a zsidókat. Viszont azt kevesen tudják, hogy ott állt az ő oldalán egy nő, akit mindennél jobban szerettet. Igaz nem vette el feleségül mondván, hogy az ő felesége Németország, de igen is szerette a nőt. Az öngyilkosságot is együtt követték el, mikor minden veszni látszódott.

Óra után a mosdóba igyekszem. A folyosón láttam, hogy Laurenék épp valami elsőst szivatnak. Elfordítom a fejem. Tudom nem szép dolog, de mit tudnák éppen én ez ellen tenni?

Épp sorban álltam és vártam, mikor az ajtó szó szerint kicsapódott. Oda kaptam a fejem és láttam, hogy Lauren és a bandája jöttek be. Azaz Lauren, Camila és Ally. Camila biccent a fejével az ajtó felé, mire az összes sorban álló lány kisétál, majd azok is akik a wc-n voltak. Én is indultam volna az ajtó felé, de elállták az utamat. Nem szóltam semmit csak tettem hátra pár lépést.

-Te nem mehetsz – mondja Camila és lök rajtam egyet.

Addig lökdösött, még a hátam neki nem ütközött a csempének. Mivel a karomat nem takarta semmi, rögtön látható lett, ahogy libabőrös leszek, amikor meleg bőröm, a hideg csempének csapódott.

Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Erősebbek, többen vannak és teljesen elállták az utamat. Bármit is akarnak sajnos nem tudok menekülni, innen nincs kiút, csak ha kiengednek, amit kétlek. Bele törődtem a sorsomba és lehajtottam a fejem. Csak egy átlagos van.

-Erre mi szükség van? - kérdem szem forgatva. Próbálom megőrizni higgatságom és lazának tűnni, de a testem elárul. Úgy remegtem mint a nyárfalevél.

Camila kezét a nyakamra teszi, mire rá nézek. Teljesen elfehéredtem és nyeltem egy hatalmasat. Csak a szemébe néztem, ami olyan nyugotságot árasztott, hogy az szinte már félelmet keltő. Oldalra pillantottam Laurenre. Ő gyorsan elkapja rólam tekintetét és a földet kezdi pásztázni.

-Először is, mert unatkozom – mosolyog rám és kissé erősebben szorítja nyakam. - Másodszor pedig mert egy lúzer vagy és senkit nem érdekel, hogy mi van veled – mondja Camila és a földre taszít.

Camila és Ally elkezdtek nevetni, Lauren pedig csak állt ott és nézett rám. Olyan volt, mintha a szemével azt mondaná hogy "nyugi, nem lesz semmi bajod" és ez kicsit megnyugtat, bár lehet csak beképzelem magamnak.

Lauren ajkába harap és Camilara néz. Bár ő a bandavezér, még is inkább azt mondanám, hogy Camila irányít.

-Mindenki utál téged csak hogy tudd és soha senki nem lenne a barátod még ha fizetnél is érte. Mert fura vagy és különc - nevet fel gonoszan Ally.

Lehunytam a szemem. Kezem ökölbe szorult. Ez nem igaz. Igaz csak egy barátom van, de rá mindig számíthatok, ezért nem is kell több.

Ezekkel a mondatokkal próbálom magam nyugtatni. Lassan felnéztem és hol az egyik, hol a másik lányra néztem, akik felettem nevettek. Lauren a csempének támasztotta hátát és telefonját nyomkodta.

-Kíváncsi vagyok, hogy vajon kijárna vele – gondolkodik el Camila és két ujját az állára teszi költőien.

Lassan Lauren felé fordul, aki csak lazán megvonja a vállát ezzel jelezve, hogy fogalma sincs, majd végig mér alaposan. Mikor szemembe nézet gyorsan elkaptam tekintetem.

-Na mi az? Még megvédeni se tudod magad? Meg sem próbálod? - kérdi nevetve Ally és leguggol elém.

Megragadja az állam és túl közel hajol. Elfordítottam fejemet, mire elengedett. Felálltam és Camilaval találtam szembe magam rögtön.

-Nem mondtam, hogy felállhatsz - lök vissza azonnal a földre.

Hallom, hogy becsöngettek. Ally és Camila össze néztek, majd mindketten Lauren felé kapták a fejüket, mintha csak valami jelre válnának. Lauren sóhajt egy nagyot majd elindult felém. Kezét szőke hajamba vezette és felhúzott a földről, mire halkan felszisszentem. Mikor szemtől szembe álltunk kezét nyakamra tette és mélyen szemembe nézett. Zöld szemei ragyogtak. Lenézett ajkamra és csak nézte azokat, majd mintha villám csapott volna belé, hirtelen újra mélyen szemembe néz.

-Ha erről valakinek szólsz, megkeresünk és nem lesz jó vége - olyan bizonytalan volt, azt hiszem, hogy most először láttam ilyennek. Nyakam már nem szorította, sőt inkább finoman cirógatta ujjaival. Nem tudtam mire véljem ezt. - Megértetted? - kérdi és újra erősebben szorít és kissé neki is csap a csempének.

-Meg – suttogom és csak a szemeibe nézek.

Lauren biccent az ajtó felé, mire a két lány kisétál, ő pedig továbbra is a csempénél tart szorosan. Mikor becsukódott az ajtó elengedett. Finoman megfogta az állam és jobbra, majd balra forgatta a fejem. Gondolom megnézte nem hagyott –e nyomot a szorítása.

-Sajnálom - simít végig az arcomon, majd ellép tőlem és kimegy az ajtón.

Ez meg mi a fene volt? Sajnálja, hogy egy fasz volt? Akkor ne legyen az. Ez ennyire egyszerű. Ha nem lenne az, nem kéne sajnálnia.

Vártam egy kicsit és én is elindultam az osztályom felé. Elnézést kértem a tanártól a késés miatt és leültem a helyemre. Érzem magamon Lucy tekintetét, mire hátra fordultam.

-Mi van? - tátogja.

Nem szóltam semmit csak megvontam a vállamat és legyintettem egyet, ezzel jelezve, hogy semmi baj.

Nem akartam, hogy Lucy bele avatkozzon ebbe, ez nem az ő dolga. Na meg azt sem akarom, hogy őt is bántsák csak azért mert a barátom. Ismerem Lucyt annyira, hogy tudjam, hogy simán összeverekedne bármelyik lánnyal a trióból.

Igazából bírja is őket meg nem is. Bírja őket, mert hűségesek egymáshoz és mert jó velük bulizni, viszont nem bírja őket mert a suliba szemetek másokkal.

Ebéd szünetbe egyedül ültem egy asztalnál. Hallom, hogy valakik össze súgnak mögöttem, de nem törődtem velük, már hozzá szoktam. Folyton csak beszélnek és mindenki kipletykál mindenkit.

A mai téma megint én voltam. "Jaj szegény lány megint egyedül ül. Neki nincsenek barátai? Azt hallottam azóta egyedül ül, mióta ide jár suliba. Úgy tudom, hogy siket és azért nem beszél vele senki. Én azt halottam, hogy vámpír és azért nem ül mellé senki mert érezni rajta a halál szagát", és még rengeteg más pletyka terjedt rólam a suliba. Ezért most se figyeltem a mögöttem lévő sugdolózásra. Nyugodtam ettem tovább és kizártam a külvilágot.

Hirtelen valami hideg és sűrű dolgot éreztem a hajamba, ami elkezdett lecsorogni az arcomra. Lehajtottam a fejem. Hallom, hogy az ebédlőben lévők szinte egyszerre nevettek fel, mire szemem be könnyesedik. Felálltam az asztaltól és megfordultam, hogy lássa ki öntött le joghurttal. Nem voltam meglepődve mikor Camilat láttam meg. Camila mögött ott állt a másik kettő cinkos társa, Lauren és Ally. Kiszaladtam az ebédlőből, szinte fel sem néztem csak a padlóra figyeltem és a mosdó felé tartottam. Annyira nem figyeltem, hogy neki szaladtam valakinek, aki fel is dőlt és engem is magával rántott.

-Ne haragudj – mondom és meg se nézem ki volt az áldozatom csak fel akartam állni, mikor is elkapta a karom.

Felnéztem, hogy lássam az illető arcát. Lucy feküdt aladtam és kérdően nézett rám, majd mérgesen az ebédlő felé. Felálltam és őt is felhúztam a földről.

-Ne haragudj csak siettem – hajtom le a fejem.

-Ez mi? - kérdi és megragadja állam, majd elkezdi arcomról letörölni a joghurtot.

-Semmi, nem fontos. Csak egy kis csín - mondom mosolyogva, bár legszívesebben elsírnám magam.

-Laurenék voltak igaz? - kérdi miközben egy zsepivel törölgeti arcomat.

Mikor kész volt megragadta a karomat és az ebédlő felé rángatott. Ahogy beértünk újra mindenki felnevetett. Szégyenkezve lehajtottam a fejem.

-Hadd már Lucy, nem számít. Kérlek menjünk innen - próbálom győzködni.

Lucy megállíthatatlan volt, mintha nem is hallotta volna amit mondok. Az egyik srác tálcájáról felkapott egy üdítős poharat, amibe ha jól láttam Fanta volt és már mentünk is tovább. Mikor megláttam, hogy Laurenék asztala felé ment, megmakacsoltam magam és próbáltam megállítani, de ő erősebb volt, így simán húzott maga után. Ennek nagyon nem lesz jó vége. A fenébe. Csak ne csináljon semmi hülyeséget, csak ne csináljon semmi hülyeséget.

-Kérlek Lucy, ne – mondom utoljára, hátha meggondolja magát, hisz már csak pár szék választ el minket Laurenék asztalától.

-Hey Cabello - kiált Lucy, mire Camila felénk fordul.

Ekkor a lány arcon öntötte Camilat az üdítővel, aki elkezd hisztérikusan sikoltozni, majd mikor észbe kap mérgesen feláll és elindul Lucy felé. Lucy maga mögé ránt és nem hátrál. Homlokuk már összeér és mindkettőjük feje kivörösödött a düh miatt. Lucy lök egyet a lányon, mire Camila visszaesik a székébe.

-Remélem leolvad az arcod – mondja Lucy, majd újra megragadja a karom és már el is kezdett kivinni arról a helyről.

Még visszapillantottam és láttam, ahogy Lauren mosolyogva utánunk néz, majd hitetlenkedve megrázza a fejét, végül Camilahoz fordul.

Bementünk a mosdóba és próbáltuk kiszedni a hajamból a joghurtot kisebb-nagyobb sikerrel.

-Ezt nem kellet volna. Főleg nem miattam. Most már rád is fognak haragudni és kitudja mit fognak ellened kitalálni - mondom bűnbánattal tele.

-Elég vicces fejet vágott Cabello. Ezért az arcért megérte. Na meg senki nem szórakozhat veled rajtam kívül - kacsint rám és felkötötte úgy a hajam, hogy a joghurt ne látszódjon annyira.