Az ágyba fekszünk egymás mellett és csak bámuljuk a plafont és próbáljuk csillapítani szapora levegővételeinket, amitől a szoba visszhangzik. Lauren lassan felém fordul, mire én is ezt teszem. Mosolyogva megsimítja az arcomat.

-Szeretnél valami rosszat csinálni? - kérdi mosolyogva.

-Talán... - mondom bizonytalanul.

Elkezd kutakodni a fiókjába, majd egy füves cigit vett elő. Nem tudtam mit reagáljak rá. Felültem és hátamat az ágy táblájának hajtottam. Lauren leült mellém és felém tartotta.

-Ha nem szeretnéd nem erőltetem. Csak gondoltam lazíthatnánk egy kicsit, ha neked nem gond.

-Megígéred, hogy mellettem maradsz? - kérdem és kiveszem a kezéből.

-Az életem árán is - lenyomja az öngyújtó gombját.

A számba teszem a cigit majd a láng fölé hajolok, hogy meggyulladjon. Lassan bele szívok. Teljesen marta a torkomat és szinte rögtön kiakartam fújni, de mikor  Lauren ezt meglátta rám szólt.

-Még tartsd bent...még egy kicsit. Jó most fújd ki - mondja pár másodperc után, mire követtem az utasítását.

Felé nyújtottam, ő is bele szívott. Megfogta az arcomat, maga felé fordított és az egész füstöt rám fújta, mire halkan felnevetek.

...

-Tudod a szerelem tényleg vak. Ezért kell a szerelmeseknek állandóan tapogatniuk egymást - mondja nevetve és kezével csupasz combomra csap nem túl erősen, majd lassú mozdulatokkal elkezdett simogatni.

-Akkor baby te menthetetlenül vak vagy. Nem bírsz ki még öt percet sem az nélkül, hogy hozzám ne érnél - kezdem cukkolni.

-Mert annyira jó érzés, hogy hozzád érhetek. Egyszerűen csak teljesen beléd zúgtam - néz rám komolyan.

-Tudod én mindig is féltem a szerelemtől. Vagyis nem is magától a szerelemtől hanem a csalódástól, de legbelül mindig is arra vágytam, hogy legyen mellettem egy ember. Egy ember, akinek én jelentem a világot, aki mellet saját magam lehetek - hátra dőltem az ágyba és Lauren felé fordultam, aki követte a példámat.

-Megtaláltad azt az embert? - ajkába harap és szeme mintha bekönnyesedett volna.

-Meg - suttogom és egy csókot nyomok ajkaira. 

-Eláruljak egy titkot? - kérdi és közelebb mászik hozzám, így orrunk összeér.

-Kérlek...

-Szeretem azt hinne, hogy egy olyan énedet hozom elő, amelyiket senki más nem tud. Ez, ez teljesen megnyugtat. Mert tudom, hogy mással soha nem csinálnál ilyeneket. Ezt az énedet csak én ismerem. Csak én tudom, hogy milyen rossz is tudsz lenni - lassan megcsókolt.

Halkan felnevetek és a hátamra fekszem. Lauren szinte rögtön a csípőmre ült, de én ezt nem hagytam. Fordítottam a helyzeten. Én kerültem fentre. Kezeit a feje fölé fogtam, mire felnevet.

-Tudom, hogy nem én vagyok az első szerelmed - kezdem el csókolgatni a nyakát. - De garantálom, hogy mindig is én leszek az első, aki eszedbe jut, ha meghallod a szerelem szót - csókolom meg.

-Szeretlek... - suttogja két csók között.

-Annyira félek, hogy ennek egyszer vége lesz ennek - gyorsan felült és szorosan magához ölelt. - Félek, hogy elveszítelek - arcomon végig folyt pár könnycsepp.

-Nem fogsz elveszteni. Bármi történjen is, mindig küzdeni fogok érted Ashley Benson. Te lökött, sexy, okos lány. - mondja nevetve.

....

-Szia csajszi - Cody a szekrényeknek támasztja hátát.

-Szia Cody... - mondom és épp pakolom ki a könyveimet a szekrényből, mivel már csak két hét és hivatalosan is vége a sulinak, így már szinte semmit nem fogunk csinálni.

-Ma egy őrült nagy bulit rendezek. Muszáj ott lenned - mondja és végig simít karomon.

-Ma nem jó. Ma vagyunk 7 hónaposak Laurennel...

-Milyen gyorsan szalad az idő nem de? Egyik nap még a wc-ben a falhoz vág és sérteget másik nap pedig már a karjaiba tart szorosan - mondja szem forgatva.

-Neked meg mi a bajod? - akadok ki és becsapom a szekrényem.

-Ne higyj el minden szarságot neki. Arra még nem gondoltál, hogy csak játszik? - ajkamra haraptam. - Óó hát hogyne jutott volna eszedbe. Lemerem fogadni folyton csak ezen kattogsz. Csak, hogy tisztázzuk. Lauren, nem jó ember és soha nem is lesz az, még miattad se. Holnap is lesz egy buli haveroknak. Meg vagy hívva... - ezzel ott hagyott és valaki hátulról átkarolt.

Lassan felé fordultam. Lauren volt az.

-Mit keresett itt ez a bájgúnár? - kérdi nevetve.

-A te barátod kérdezd meg tőle - mondom idegesen és a kijárat felé megyek.

-Hey, most mi van? - kérdi és utánam szalad.

Megfogja a kezem és finoman maga felé fordít. Belenéztem zöld szemébe mire teljesen megnyugodtam. Összekulcsolta ujjainkat és mosolyogva megcsókol.

-Boldog hét hónapos fordulót baby... - mondom vigyorogva.

-Többször hívhatnál így, teljesen beindulok tőle - suttogja fülembe, mire felnevetek.

-Sziasztok lányok. Haza vigyelek titeket? - jön oda mellénk Clara.

-Szia anya. Hmm elfogadnánk egy fuvart, de a plázába - mondja vigyorogva Lauren.

-Rendben... - elindultunk mindhárman a kocsi felé, majd Clara kidobott minket a plázába.

-Mit keresünk itt? Ez randi? - kérdem mosolyogva, mikor a mozi felé kezd húzni.

-Pontosan Benson - vigyorog rám.

-Alig várom, hogy haza érjünk - suttogom fülébe vágytól fűtve.

-Miért?

-Mert kívánlak - nyomtam egy puszit az arcára, majd a pénztárhoz mentem.

Beültünk középre és vártam a film kezdetét. Minden elsötétedett és innen tudtam, hogy kezdődik. Mikor meglátta a film címét kérdően Laurenre néztem.

-Most komolyan? A szürke ötven árnyalata? - kérdem nevetve.

-Nem gondoltam volna, hogy alapól ennyire fel leszel izgulva - suttogja fülembe, mire lehunyom a szemem. Kezét combomra tette. - Emlékszel a rendellenes pszihológiára? - hevesen elkezdem bólogatni és lassan lejjebb csúsztam. Lauren benyúlt a szoknyám alá és végig húzta rajtam az ujját, mire ajkamba harapok. - Nagyon nedves valaki - suttogja és kezét visszateszi a combom közepére, majd finoman megütögeti azt.

-Utállak - mondom durcázva.

-Igazából szeretsz - nyom egy puszit az arcomra.

-Igen, igazad van. Szeretlek - kulcsolom össze ujjainkat.

....

-Hova viszel? - kérdi kíváncsian a taxi hátsó ülésén.

-Meglepetés - mikor megérkeztünk kifizettem a taxit.

Egy hotelbe vittem Laurent. A recepcióhoz mentem majd elkértem a szobakulcsot. Megfogtam Lauren kezét és húztam magam után. Kinyitottam az ajtót. Nem volt nagy a szoba, de hangulatos volt, pont ahogy kértem. Rózsa szirmok és gyertyák mindenhol.

-Wao, ez aztán a meglepetés - mondja vigyorogva és becsukja az ajtót.

-Tetszik? - kérdem aggódva.

Megfogta nyakkendőm alját, majd hirtelen magához ránt, mire felnevetek és megcsókolom. Kissé ellöktem magam tőle és mindkettőnknek töltöttem egy pohár pezsgőt. Leültünk a földre és csak néztünk egymásra.

-Soha nem gondoltam volna, hogy épp veled jövök össze - mondom girmaszolva.

-Aucs...- mondja és nevetve szívéhez kap.

Lassan elkezdtem felé mászni, mire mosolyogva fére tette a pezsgős poharat. Nem mozdult csak nézett rám és továbbra is a könyökén támaszkodott. Rajta is szoknya volt és egy szűk póló, amin a sulink jele volt látható, mivel ma egyenruhás nap volt. 

Elkezdtem lábát csókolgatni egyre feljebb és feljebb, mire halkan felnevet. Mikor a combjánál jártam kezét hajamba vezette és finoman meghúzta azt. Mikor elértem a szoknyája aljához abba hagytam. Felmásztam hozzá és megcsókoltam.

-De örülök, hogy téged választottalak - mondom mosolyogva.

-Hát nem volt túl egyszerű ellopni a szíved - nyakkendőmhöz nyúltam és lassan leszedtem magamról.

Lehúztam a pólóját és elkezdtem nyakát csókolgatni.

-Kérem a kezeidet. Ma én irányítok - mondom, mire engedelmesen felém nyújtja a kezeit. Rá tekertem a nyakkendőmet, mire halkan felnevet. Igazából bármikor ki tudta volna szabadítani azokat, hisz csak rá tekertem, de nem akarta elrontani a játékot. Lassan feje fölé helyeztem és végig simítok karján. Finoman rá markolok mellére, mire felnyög és hátra hajtja a fejét.

...

-Ez volt eddig a legjobb hónap fordulónk - nyom egy puszit az ajkaimra és elkezdi magáról lehámozni a nyakkendőm. - Emlékszel, pár hete megkérdezted, hogy mióta érdekel a pszihológia. - lassan rá bólintottam. - Azóta, hogy megismertelek. Eddig nem tudtam mi akarok lenni, de rá jötte. Olyan valaki akarok lenni aki segít az embereknek - fejemet meztelen mellkasára hajtottam, mire szorosan megölelt.

-Ez nagyon jó terv Lu.

Nyom egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodok és még szorosabban hozzá bújok ha ezt lehetséges. Annyira megnyugtat, ha mellettem van. Hallom szapora szívverését, mire elmosolyodok. Teljesen ki fordulok magamból miatta és ilyenkor úgy érzem, hogy önmagam vagyok. A régi vidám Ashley, az az Ashley, akire az anyukája büszke volna.
Nem, nem azért mert iszok, mert szívok és mert szexelek, hanem azért mert nem félek élni. Ő mindig azt mondta, hogy az élet nem arról szól, hogy álmodozzunk, hanem, hogy emlékeket gyűjtsünk és ezekre a pillanatora szívesen fogok emlékezni idős koromba.

Már csak kettő rész!😁😱😱