Ash szemszöge:

-Ma ha lejárt a megbeszélésed Miss Rodennel gyere a könyvtárba - mondja mosolyogva Lauren.

-Tanulni fogunk? - kérdem vigyorogva.

-Bioszt - rázza meg nevetve a fejét és megcsókol. - Igen, tanulni fogunk ugyan is lassan itt az év vége és ezzel a vizsgák is.

-És ez mióta érdekli Lauren Jaureguit?

-Mióta egy okoska a barátnője. Akkor suli után tali - nyom egy utolsó csókot az ajkaimra.

Bementem az osztályomba és vártam a fizika tanárt. Egy újabb unalmas napot ültem végig a suliba. Szünetekbe néha össze találkoztunk, bár ő szokásához híven vagy a bandájával lógott, vagy Camzzel terrorizálták a kisebbeket. Egy-két gyors csók és mindketten végeztük a saját dolgainkat.

Mikor vége volt az óráimnak bementem Holland irodájába.

-Hogy érzed ma magad? - kérdi és előveszi az aktámat, ami kétszer olyan vastag volt, mint másoknak.

-Nem érdekelnek a pletykák. Szeretem Laurent és ő is szeret engem. Tegnap este azt mondta nekem, hogy szeretne családot, velem - mondom vidáman.

Holland, kevésbé örült ennek és csak írkált valamit elég idegesen. 

-És mi a helyzet veled és Katievel? - kérdem, mire mérgesen rám néz.

-Most nem rólam van szó - nem szóltam semmit csak bólintottam párat ezzel jelezve, hogy megértettem. - Te is tudtad igaz?

-Mit?

-Hogy ki ő... Tudtam és még se szóltál nekem... - gondolkodik el.

-Nézd Holland én csak... nem is tudom miért nem mondtam el. Az az igazság, hogy nem tudom. Féltem... - mondom lehajtott fejjel.

-Hazudsz. Mi volt az igazi ok? Miért nem mondtad el?

-Mondtam már, hogy utálom, hogy pszihológus vagy? - kérdem mire mindketten felnevetünk. - Nem akartam, hogy az nélkül ítéld meg, hogy ismernéd. Most úgy őszintén. Bejött? Bírtad?

-Igen, de...

-Ha elmondtam volna ki ő, akkor az nap eljöttél volna velünk a kávézóba?

-Nem...

-Jól érezted magad?

-Hmm szerepet cseréltünk? - kérdi nevetve.

-Válaszoljon Miss Roden... - próbálok komoly lenni, de majdnem elnevettem magam.

-Igen jól éreztem magam - ismeri be.

-Nos akkor azt javaslom, hogy vedd elő a telefont és hívd el valahova, de én most megyek. Találkozom van Miss Jaureguival - mondom vigyorogva.

-Csak óvatosan Ash - kiáltja utánam.

-Ti pedig védekezzetek - mondom nevetve, mire felmutatja a középső ujját.

A könyvtárba mentem és Laurent kezdtem keresni. Egy eldugott sarokba üldögélt az asztalnál. Hátulról befogtam szemét.

-Amanda te vagy az drága, titkos szeretőm? - kérdi nevetve, mire játékosan vállba csapom és leülök a mellette lévő székre. - Hiányoztál - nyom egy puszit az ajkaimra.

Elő vettem pár füzetemet és elkezdtem írni, mivel amint láttam ő is szorgosan írogatott valamit. Viszont egy idő után elkezdtem unatkozni. Lábammal lassan elkezdtem simogatni az ő lábát, mire mosolyogva megrázza a fejét, de továbbra se figyel rám. Kissé oldalra hajoltam, hogy lássam mi az amin ennyire dolgozik, de ő teljesen takarta, mintha valami titkos volna.

-Miről írsz? - kérdem kíváncsian.

-Elég bonyolult.

-Talán fel tudom fogni - forgatom meg szemeimet.

-Oké. A rendellenes pszihológia... - mondja unottan.

-Mint például?

-Nos, az öntagadás megfordításának elméletén alapszik.

-Még sosem hallottam róla. Mit jelent? - kérdem kíváncsian.

-A tagadás tudod mi? - kérdi poénkodva, mire csúnyán rá nézek. - Oké nos, ez olyan, hogy ha hosszasan megtagadod magad valamilyen önös ok miatt, abban a pillanatba, amikor szembenézel egy külső hatással, akkor azt önként fogod akarni. Mármint azt amit addig annyira próbáltál nem csinálni. - magyarázza, mire tátott szájjal nézek rá. Olyan okos, még is letagadja és megtagadj magát. Inkább vagánykodik, pedig ha órákon csak kicsit használná az agyát, akár még osztály első is lehetne.

-Nem értem - mondom mire mindketten felnevetünk.

-Gyere, ülj ide - ütögeti meg az asztalt.

-Miért? - kérdem felvont szemöldökkel.

-Bemutatom, hogy ez hogyan működik gyakorlatba. Csak, hogy megértsd - mondja mosolyogva.

-Legyen - mondom és felülök az asztalra és kezeimmel az asztal szélét szorítom finoman.

-Nos, tudod milyen csendes vagy amikor szeretkezünk? - kérdi és elém sétál.

-Ez probléma? - kérdem félve és mélyen zöld szemébe nézek.

-Nem. Csak elgondolkodtam azon, hogy ez miért lehet. Azon gondolkodtam, hogy ha olyan átkozottul csendben vagy, amikor nem kéne... - simít végig az arcomon. - Akkor nézzünk meg milyen csendes tudsz lenni akkor, amikor muszáj csendben lenned. - nyúl a zipzáromhoz.

-Bediliztél? Bárki megláthat... - mondom és megfogom a kezét.

Mosolyogva megfogja kezeimet és vissza teszi az asztalra.

-Tarts az asztalon, bízz bennem. Kelleni fog - mondja vigyorogva, mire újra elkezdtem az asztalt szorítani és csak néztem mélyen a szemébe.

Lassan benyúlt nadrágomba és elkezdett kényeztetni, mire ajkamra haraptam és próbáltam csendben lenni, de még így is hallható volt a nyögdécselésem.

-Cstt, maradj csendben - súgja a fülembe és szinte biztos voltam benne, hogy mosolyog.

Elkezdte nyakam csókolgatni és egy másodpercre se állt le. Már annyira haraptam az ajkam, hogy érzem az fel szakadt és folyik belőle a vér. Nem tudom mi történt velem, de alig bírtam csendben maradni. Mintha muszáj volna kiadnom hangokat. Nem bírtam magam vissza fogni. Mélyebben szedtem a levegőt és egész testem remegett. A legérzékenyebb pontot kitapintotta, mire halkan felsikoltottam és szinte rögtön össze akartam zárni a combjaimat, de ő ezt nem hagyta. Sőt, direkt arra az egy pontra koncentrált. 

-Jó, rendben felfogtam... - suttogom és újra nyögök.

Lauren elmosolyodik és kihúzza kezét a nadrágomból. Lehunytam a szemem és próbáltam észhez térni. Érzem, hogy teljesen nedves vagyok és remegnek a lábaim. Lassan leszálltam az asztalról és vissza ültem az eredeti helyemre. Lauren rám néz majd megnyalja a mutató és a középső ujját és rám kacsint.

-Látod, teljesen egyszerű pszihológia...Már meg is gyógyultál - mondja egy önelégült mosollyal az arcán.

-Le is bukhattunk volna - kezdek pufogni.

-Milyen érzés volt?

-Mármint mi?

-A tudat, hogy egy nyilvános könyvtár közepén ujjaznak meg - gondolkodik el és újra elkezd írni.

-Őrülten jó... - mondom ki őszintén.

-Kifejezné magát jobban Miss Benson?

-Teljesen beindított a gondolat, hogy rajta kaphat valaki...

-Ki ez a rossz lány? - kérdi és mosolyogva megsimítja a combom.

- Nem is tudtam, hogy ennyire érdekel a pszihológia - gondolkodok el.

-Sok mindent nem tudsz rólam. Én nem vagyok jó, ezt ne feled - mondja és ajkába harap.

-Talán ezt bírom benned - mosolygok rá és újra elkezdtem én is tanulni.

Suli után bementünk a stúdióba. Én a saját irodámba mentem, míg Lauren és Camz WW-hez. Az asztalomon egy csomó papír volt, mire nagyot sóhajtottam és neki kezdtem. Mivel én vagyok Lauren és Camz menedzsere, így a papír munka is rám marad. Egy csomó szervezés, jótékonysági koncertek, fellépések, interjúk meg hasonlók.

Teljesen bele merültem a munkába, mikor az ajtó nyitódott. Lauren állt ott vigyorogva két papír dobozzal, amibe gondolom kaját hozott.

-Igen, részemről a szerencse. Viszlát - mondom majd szem forgatva leteszem a telefont.

-Lehet már valamit tudni a nyárról? - kérdi izgatottan, mivel a nyári szünetig már csak pár hét volt, ami azt jelenti, hogy jön a sok fesztivál és hasonlók.

-Nos, sajnálom... - mondom és lehajtom a fejem.

-Hey Ash ez nem a te hi...

-Sajnálom, de az egész nyarad turnézással fog eltelni - mondom, mire örömébe feláll a székből, mögém szalad, maga felé fordít a forgó székemmel és szorosan megölel.

-Te vagy a legjobb - nyom egy puszit az arcomra. - De ez azért csúnya húzás volt Ashley Benson...

-Mert a könyvtárba való kényeztetés nem?

-Csak mond ki... ujjazás - mondja vigyorogva, mire finoman meglököm a vállát. - Hoztam neked enni valót. A kedvenced - mondja, mire megcsókoltam.

Megvacsoráztunk, mivel már elég későre járt, így nem mondanám ebédnek. Lauren a zongorám elé sétál és végig húzza rajta az ujjait.

-Zongorázz nekem - néz rám könyörögve.

Felálltam az asztalomtól és leültem mellé, a zongora elé. Kifújtam a bent tartott levegőt, majd elkezdtem. Lauren szeme felragyogott, ahogy meghallotta a ritmust és mintha bekönnyesedett volna a szeme.

-What would I do without your smart mouth? Drawing me in, and you kicking me out. Got my head spinning, no kidding, I can't pin you down. What's going on in that beautiful mind? Im on your magical mystery ride and I'm so dizzy, don't know what hit me, but I'll be alright. My heads under water but I'm breathing fine. You're crazy and I'm out of my mind. Cause all of me, loves all of you. Love your curves and all your edges, all your perfect imperfections. Give your all to me, I'll give my all to you. You're my end and my beginning, even when I love I'm winning. Cause I give you all of me - éneklem, mire szorosan magához ölel és megcsókol.

-Menjünk haza... - suttogja és combom kezdi simogatni.

-Rendben - felé nyújtottam a kezem, amit el is fogadott. 

Sziasztok! Nagyon a vége felé tartunk. Már csak 3 rész maradt!😱