A hét nagyon gyorsan eltelt. Észbe se kaptam és már péntek délután volt. Most itt ülök Lauren mellett a kocsiba. Idegesen dobol a kormányon miközben vezet. Megfogtam a kezét és combomra húztam, mire egy hatalmas beképzelt mosoly jelent meg az arcán. Elkezdte combom simogatni és szeme sarkából rám nézett. Nyomtam arcára egy puszit.

-És most jöjjön Lauren Jauregui és Camila Cabello zenéje. A két lány nem rég robbant be, de azóta igen csak nagy rajongó táborral rendelkeznek. Akkor hallgassuk is őket. Lányok ha ezt halljátok csak így tovább. Tudjátok, határ a csillagos ég - mondja a rádiós csávó.

-Te jó ég. Bemondták a nevem - mondja izgatottan és tényleg látszott rajta, hogy örül.

Felhangosítottam a rádiót. A jól ismert ütemet hallgattam és már tudtam is, hogy melyik zene fog következni.

-Mert a szívem lángra dobban, ha látlak. Fantáziám rögtön szárnyal. Ha elájulnék és fel kellek szeretném, hogy egy nővérke ruhába legyél mellettem. Kicsit tekerd a csípőd és csókold ajkam, hisz ettől leszek csak jobban. A rövid szoknya lassan felcsusszan, én végig csak ezt akartam - énekelem Lauren szövegét, mire elmosolyodik.

-Talán vehetek fel egy nővérke ruhát - mondja, mire mélyen szemébe néztem, de ő mit sem törődve velem már kezdte is Camz részét. - Az a fiú a tengerparton, a szemébe a vadság tombolt. Nagyon durván lecsekkoltam és próbálkoztam nála. Adott egy kulcsot a szobájához és éjjel természetesen oda rohantam. Nagyon nagy volt vágyakozás, így szét szaggatunk minden ruhát - énekli Lauren, mire össze néztünk.

-Csak veled akarok lenni. Te és én, csak mi ketten, az egész világ ellen. Enged szabadon a fantáziád, cserébe én meg mutatom mi vár rád. Maradj velem és használj ki. Élvezd a pillanat minden percét. Csak azt akarom velem maradj, ha kell rabszolgád vagyok - énekeljük a refrént nevetve.

-Hogy jutott ilyen az eszedbe egyáltalán? - nyalja meg az alsó ajkát.

-Mondja az aki nővérke ruhás nőkről álmodozik - vágom a fejéhez természetesen nem komolyan. A féltékenységem kezd alább hagyni és egyre jobban bízok Laurenbe.

-Csak egyetlen egy nőről álmodozok és ha felvenné azt a ruhát lehet tényleg a mennyországba kerülnék - kezdi fel-le vonogatni a szemöldökét, mire finoman a vállára csapok.

-Talán egyszer - kezdem el húzni az agyát, mire rögtön rám kapja a tekintetét és lassan végig mér.

-Alig várom azt a napot drágám - nyom egy gyors puszit az arcomra.

...

-Azt hiszem ez az... - mondja és kifújja a bent tartott levegőt.

Egy szép családi ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk és lassan a ház felé indultunk. Lauren benézett az ablakon és teljesen lefagyott. Én is oda néztem. Egy férfi, gondolom az apja épp a levegőbe dobott egy kb 5 éves kis fiút, majd mikor elkapta jól megrázta, mire a kis srác hangosan nevetett.

-Mindig is fiút akart - suttogja Lauren és az ajtó felé indul.

Felemelte a kezét, de mielőtt kopogott volna, inkább vissza engedte teste mellé. Megfogtam kezét és kissé megszorítottam azt, hogy érezze én mellette vagyok bármi is fog történni ott bent. Nagy levegőt vett és bekopogott. Egy Clarával talán egy idős nő nyitott ajtót mosolyogva.

-Lauren? - kérdi csodálkozva.

Lauren bólint párat. A nő megakarta őt ölelni, de ő hátrált pár lépést és a kezét nyújtja a nő felé. Juj mennyire de ja vu érzésem van. Ugyan ezt csináltam Clarával.

-Ne haragudj csak... - kezd el magyarázkodni Lauren, de mintha nem találná a szavakat.

-Semmi baj. Drágám, itt van Lauren és egy barátja - mondja a nő izgatottan és újra ránk néz. - Gyertek gyorsan beljebb - invitál be minket.

-Anna ő itt Ash, a mostohatesóm - mutat rám Lauren, mire elmosolyodtam.

-Anna - nyújtja felém a kezét, amit el is fogadok és finoman megrázom. - Minek köszönhető ez a hirtelen látogatás? Mármint ne érts fére... wao ezer éve nem láttalak. Nagyon megnőttél és és kész nő lettél. Van valami konkrét oka annak hogy ide jöttél? - kérdi teljes extázisba a nő.

-Csak szeretem volna találkozni veletek - mondja Lauren és zavartan megvakarja a tarkóját.

Leültünk az asztalhoz. Anna forrázott nekünk egy teát. Lauren elég ideges volt. Lába fel - alá járkált és ujjaival az asztalon dobolt. Finoman rá szorítottam combjára mire abba hagyta. Mikor vissza jött Anna gyorsan levettem kezemet Lu combjáról.

-Szia te vagy Lauren ugye? - szalad oda Laurenhez a kis fiú.

-Ömm igen - mondja bizonytalanul.

-Én Alex vagyok. Te vagy a testvérem?

-Azt hiszem - a kis fiú átkarolja Lauren lábát, mire elmosolyodtam. Olyan aranyosak volt ez a kis fiú. Lehet ellopom.

-Alex viselkedj - szól rá a nő.

-Semmi baj - mondja Lauren és elkezdi a fiúcska hátát simogatni.

Ez olyan megható volt, de amit elnéztem nem csak én hatódtam meg. Lauren gyorsan megtörölte a szemét.

-De menő, mindig is akartam egy tesót, erre most kettőt is kaptam - csodálkozik el és most engem ölel meg, amit viszonoztam is.

-Apa... - mondja Lauren remegve és a hátam mögé néz.

-Szia Lu! Azta, hogy megnőttél. Örülök, hogy látlak - mondja a férfi.

Lassan hátra fordultam. A férfi nem tudta mit tegyen, így csak állt ott és idegesen megvakarta a tarkóját. Vissza fordultam Lauren felé, aki a földet pásztázta. Finoman megrúgtam a lábát, mire rám nézett.

-Öleld meg - tátogom neki, mire a kis Alex felnevetett.

A mutató ujjamat a szám elé teszem, mire ő is utánoz és becipzárolja a száját. Lauren felállt és lassan elindult az apja felé. Elég bizonytalanak tűntek a lépései. Mikor már ott volt előtte rám nézett, mire bólintottam egy aprót ő pedig megölelte az apját.

-Hiányoztál - mondja a férfi és szaggatottan kifújja a levegőt.

-Akkor most már végre van tesóm - mondja Alex és elkezd örömébe ugrándozni. - Téged hogy hívnak? - kérdi és mélyen az enyémbe néz.

-Ashley

-Ashl...Ashl - próbálkozik, mire elmosolyodok.

-Ash - segítek neki.

-Ash gyere focizniii  - néz rám hatalmas zöld szemeivel.

Elmosolyodtam és felnéztem az anyára engedélyt kérően.

-Szabad? - kérdem és Annára nézek, majd Michaelre, Lauren apjára.

-Természetesen. Alex fogadj szót Ashnek - mondja Anna, mire Alex bólintott párat.

-Nem zavar ha kicsit kimegyek vele? - nézek most Laurenre.

-Dehogy is. Majd szólok ha indulni akarok - a mondat végére Alex már kézen is ragadott és kihúzott a kertbe.

Minden Jauregui ilyen kis erőszakos? Lauren le se tagadhatta volna a kis srácot. Szinte ugyan úgy nézett ki. Fekete haja volt és szép nagy zöld szemei. Tuti, hogy nagykorába ő is szívtipró lesz.

Mindig is akartam kis tesót, de sajnos nem lett. Pedig hogy vigyáztam volna rá, megvédtem volna mindenkitől. Aki vele baszakodott volna az velem baszakodott volna.

Alex fel-alá futkározott és próbálta elő keresni a labdáját. Mikor megtalálta elkezdte felém rugdalni. Annyira aranyos volt. A labda majdnem nagyobb volt mint ő. Olyan cuki volt.

-Te leszel a kapus jó? - kérdi és már rúgja is a labdát.

-De ne rúgj erőset... - mondom és mosolyogva beállok a kapuba.

Lauren szemszöge:

-Kérdezhetek valamit? - kérdem és lehajtom a fejem.

Ajkamba haraptam és érzem, hogy szemem teljesen bekönnyesedett. Mi van veled Jauregui? Szedd össze magad. Most nem bőgheted el magad. Nagy levegőt vettem és poker arccal apára néztem.

-Bármit -apa idegesen hátra simítja már őszülő a haját.

-Megváltoztál? Már nem... - nem bírtam kimondani, de apa megértette, mert rögtön közbe szólt.

-Már nem iszok. Egy kortyot sem. Én nem akartam többé olyan lenni és tudom, hogy már késő, de sajnálom azt amit akkor tettem veled, veletek. Tudom erre nincs mentség, de én...

-Én teljesen megértem - kinéztem az ablakon.

Ash lába között épp most gurult be a labda, amit Alex rúgott oda neki. A kis srác a levegőbe emelte a kezét és örömébe elkezdett futni. Ash pedig mérgelődött játékosan a kapuba. Annyira aranyos volt te jó ég. Nagyon kevés választott el, hogy ne menjek hozzá oda most rögtön és csókoljam meg.

-Mióta vagytok együtt? - kérdi apa, mire felé kapom a fejem. Honnan tudja, hisz én nem mondtam el neki. Anya tudja csak és Jeff, de anya soha nem mondana ilyent el apának.

-Michael ők mostohatestvérek - mondja Anna, mire apa mosolyogva megrázza a fejét. Én továbbra is póker arccal néztem rá, mire szégyenkezve lehunyja a szemét.

-Tényleg - mondja idegesen és megvakarja tarkóját.

-Igazából november körül kezdtünk kavargatni, mikor oda költöztek. Szóval már úgy kb 6 hónapja együtt vagyunk, sőt lassan 7 hisz már mindjárt június közepe van - mondom és felállok az asztaltól.

Ash épp kergeti Alexot, majd az oldalához kapott és eljátszotta a nagy halált. Mikor Alex oda futott hozzá, hogy megnézte minden oké-e vele, a lány elkapta és elkezdte csikizni. Nagyon aranyosak voltak. A szívemet melegség töltötte el és ez volt az a perc mikor rá jöttem, hogy mekkora hibát is követtem el. Ez volt a perc mikor rá jöttem, hogy teljesen bele zúgtam Ashley Bensonba, szinte menthetetlenül. 

Arcomon végig folyik pár könnycsepp, mire gyorsan letörlöm azokat. Nem tudhatja meg mit tettem. Nem akarom elveszíteni.

-És anyád? - zavarja meg apa a gondolataimat.

Rá néztem majd megvontam a vállaimat.

-Ő is tudja. Még akkor mondtam el neki mielőtt elutaztak, bár rájött magától is. Nincs ezzel semmi baja. Jeff természetesen félti Ash-t, de azt mondta, hogy neki is oké. Ez annyira fura. Nem értem miért neked mondom el, de annyira félek apa - mondom könnyes szemekkel.

-Mitől? - kérdi és lassan elindul felém.

-Nagyon elbasztam és félek ha megtudja akkor örökre elveszítem. Akkora barom vagyok. Nem is tudom miért tettem talán csak, nem tudom. Nem gondoltam volna, hogy bele szeretek - mondom és a plafont kezdtem bámulni nehogy elsírjam magam.

-Mind követünk el hibákat Lauren, de ezeket soha nem késő helyre hozni. Vegyük csak a mi esetünket anyával. Elbasztam, most gyűlölnie kéne és neked is és ezért nem is hibáztatnálak benneteket, de még se teszitek. Sőt anyád az egyik legjobb barátom maradt. Soha nem késő változni Lauren - mondja mosolyogva.