Reggel gyorsan elvégeztük a reggeli rutinunkat, aztán mentünk is a suliba. Ott viszont külön váltunk. Én Holland irodája felé mentem. Bekopogtam, majd mikor szólt, hogy bemehetek akkor meg is tettem és leültem a szokásos helyemre, az író asztalok előtti fotelokba.

-Én olyan boldog vagyok - mondom mosolyogva.

-Na mesélj - néz mélyen a szemembe és elmosolyodik.

Az a tekintett. Teljesen megbabonáz. Olyan tisztának tűnik, olyan jónak. Ha szemébe nézek teljesen megnyugodok, mintha a szemei azt mondanák, hogy "ne aggódj senki nem bánthat téged" és ez megnyugtat.

-Most annyira jó minden. Megettem amit mondott, de egyedül nem ment volna. Lauren segített. Nem is tudom. Mióta így vagyunk Laurennel egyre jobb minden. Mármint mindkettőnknek. Neki beindult az énekes karrierje Camilával, én pedig a menedzserük vagyok és ez mellet író és költő. Hála neki, kicsit könnyebb. Már nem szorongok annyira ha anyára gondolok. Mintha más ember lehetnék mellette. Egy jobb ember, egy jobb élettel - mesélem mosolyogva, de ő nem mosolygott, ami tőle szokatlan. Idegesen elkezdte alsó ajkát harapdálni, mintha elakarna valamit mondani, de még se teheti vagy nem is tudom. - Mi az? - kérdem kissé félve.

-Hallottam pár dolgot, pletykát a diákok között Ash. Én vigyáznék a helyedbe Laurennel. Te is tudod, hogy ő nem éppen a legjobb lány. Nem is tudom mit kéne mondanom. Nem akarom, hogy azt hidd, hogy megakarom veled utáltatni vagy valami, de szerintem készül valamire. Nem tudom mire, de ha a pletykák igazak akkor nagyot fog robbanni ez az egész. Szinte mindenki erről beszél - mondja lehajtott fejjel.

Mostanában Camz is elég sokszor mondja azt, hogy ne bízzak annyira Laurenbe, meg ilyenek, de akárhányszor rá kérdek miért csak annyit mond, hogy ismeri őt. Nem tudom mire akar ezzel kilyukadni, de szerintem Lauren sokat változott. Nem is értem miért mondja mindenki ezt, de azért majd nyitva tartom a szemem.

-Miről szól a pletyka? - kérdem kíváncsian.

-Hogy csak játszanak veled...

-Játszanak? Miért használ többes számat?

-Állítólag az egész banda benne van. Cody, Sasha, Shawn, Camz, Daniel, Dylen, Lauren meg a hozzájuk hasonlóak. Csak abba reménykedek nem igazak a pletykák - mondja és aggódva rám néz.

-A pletyka csak pletyka nem de? - kérdem és mosolyogva felállok a helyemről.

Már a kezem a kilincsen volt, mikor Holland utánam szólt.

-Minden pletykának van valami alapja. Azért vigyázz magadra kérlek. Csak ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra jó? - kérdi és megéreztem kezét a derekamon, mire össze rezzentem.

Lassan felé fordultam. Nagyon közel állt, homlokunk már szinte össze ért. Lenéz ajkamra, mire nyeltem egy hatalmasat. Kisimította az arcomba lógó hajtincseket.

-Meg... megígérem - dadogom és szemébe nézek.

-Köszönöm - suttogja, majd kinyissa nekem az ajtót.

Becsengettek, mire az osztályom felé mentem. Útközben megláttam ahogy Lauren és a többiek egy kört alkottak a szekrények előtt, az aulában. A korláthoz álltam. Az egész folyosó ki volt már halva, csak ők nevetgéltek ott, de olyan hangosan, hogy még én is hallottam.

-Ne bassz... Most komolyan? - kérdi röhögve Dylen és lepacsizik Codyval.

-Nem is egyszer - vágja rá Lauren nevetve.

Hirtelen felnéz, mire meglátott. Mosolyogva oda int, én pedig csak feltartottam a kezem majd tovább mentem. 

Tanítás után Laurent vártam a parkolóba, mikor is megláttam egy ismerős arcot. Katie volt az. Rám nézett vigyorogva és oda intett. Én is intettem neki. Lassan elindultam felé.

-Szia Ash - nyom egy puszit az arcomra, mire elvörösödök.

-Katie mit keresel itt?

-Találkozom van valakivel - mondja és kissé körbe néz. - Már jön is - mondja és Hollandra néz, mire csodálkozva rá nézek.

-Te honnan ismered? - akadok ki.

-Nos kutakodtam a telódba és névjegyeknél megtaláltam. Jól nézett ki szóval be jelöltem Facebookon és dumálgattunk - magyarázza és csak Hollandot nézi.

-Szia - köszön Holland a nőnek.

-Szia - mosolyog Katie és át nyújtja a kezében lévő rózsákat.

-Ti ismeritek egymást? - kérdi Holland és felváltva néz ránk.

Hirtelen valaki átkarolt hátulról, mire megugrottam. Mikor elkezdte oldalam simogatni az illető, tudtam, hogy Lauren az.

-Mi folyik itt? Katie mit akarsz a psziho nénitől? - nevet fel Lauren féltékenyen.

-Emlékszel mit mondtál a féltékenykedésről? - suttogom fülébe.

-Nem vagyok féltékeny - erősködik továbbra.

-Mit szólnátok ha így négyen elmennénk? - dobja be az ötletet Holland.

-Ez nem túl j...

-Jó... - vág közbe Lauren és Katie egyszerre.

Katie megfogta Holland kezét, Lauren pedig az enyémet és elindultunk sétálva egy kis kávézó felé. Mikor ott voltunk leültünk egy asztalhoz és kínos csend telepedett ránk. Elég frusztráló volt a helyzet. Szinte lehetett érezni a levegőbe azokat a bizonyos szikrákat. Mind a három lány rám nézett, ami eléggé furcsa volt, mivel nem tudtam miért teszik ezt. Lehajtottam a fejemet.

-Na és lányok honnan ismeritek Katiet? - kérdi újra Holland.

-Őmm... - félve Katiere néztem, aki megrázza a fejét ezzel jelezve, hogy nehogy elmerjem árulni mit is csinál. - Lauren mutatott be neki - magyarázom.

-Én pedig még egy bárból ismerem kb 6 évvel ezelötröl - mondja Lauren mosolyogva.

-Mesélte neked mivel foglalkozik? - vonom fel a szemöldökömet és Hollandra néztem.

-Ömm még nem nagyon került szóba a munka - mondja Katie idegesen és megrúg az asztal alatt.

-Tudod, hogy a csaj pszihológus? - kérdi Lauren teljesen kiakadva és lesajnálóan végig néz Hollandon.

-Neked megint mi a bajod vele? - kérdem most már én is idegesen és mélyen Lauren szemébe nézek.

-Az, hogy kurvára ellenem akar fordítani - kezd el kiabálni, mire mindenki ránk néz.

-Ez nem igaz Lauren. Tudod mi a te bajod? Hogy túl gondolsz mindent. Magadból indulsz ki. A saját hibáidat, tetteidet másra akarod kivetíteni és nem bízol senkibe - vágom a fejéhez.

-Csak tudod kurva nehéz ha a barátnőm éppenséggel egy másik nőt is szeret - mondja mérgesen, mire eltátom a szám.

-Baszd meg Lauren, te is ugyan úgy szereted Katiet.

A két nő össze nézett, majd mindketten lehajtották a fejüket. Mérgesen felálltam az asztaltól.

-Most meg hova mész? - kiált utánam Lauren.

Nem válaszoltam csak mentem tovább. Betértem a sarkon. Hátamat a falnak támasztottam és arcomat kezembe temettem. Olyan megalázottnak éreztem magam. Ráadásul, mind ez Katie és Holland szeme előtt történt meg. A fenébe abba. Akkora szerencsétlen vagyok.

-Ash... - hallom meg Lauren hangját.

-Kérlek csak most ne - mondom fáradtan.

-Muszáj megbeszélnünk.

-Én téged szeretlek - mondom könnyes szemekkel.

-Én pedig téged, de azt nem tagadhatjuk, hogy semmit nem érzünk irántuk - mondja és mellém áll, hátát ő is a falnak támasztja.

-Talán igazad van - suttogom idegesen.

-Akkor most mi lesz? Hogyan tovább? - kérdi és lassan felém fordult, én pedig felé.

Finoman elkezdte kezemet cirógatni, mire szipogva elmosolyodok.

-Csak menjünk haza jó? - kérdem és lassan megcsókolom.

-Menjetek szobára, hülye leszbik - ordít oda nekünk egy középkorú férfi.

Lauren mérgesen elindult felé, de én megfogtam a kezét és az iskola felé húztam. Idegesen megcsóválta a fejét, majd adott egy puszit a fejem búbjára.

-Ne törődj vele, csak egy barom - suttogom neki. 

Sziasztok! Holnap nem lesz új rész és ha addigra nem érek haza, akkor hétfőn se. Mindenkinek legyen szép hétvégéje, vigyázzatok magatokra és egymásra is!