Mindketten elég sportosan öltöztünk. Rajtam egy fekete jóga nadrág volt, kék rövid ujjúval. Laurenen pedig piros melegítő nadrág és fekete rövid ujjú. Beszálltunk Lauren kocsijába és elnavigáltattam magunkat a régi házunkhoz. Mikor ott voltunk elő vettem a kulcsaimat. Felnyitottam a garázst, ahol ott állt az én gyönyörű motrom. Imádtam.

-Hmm vagány - mondja Lauren tátott szájjal.

Olyan rossz és fura volt itt lenni a garázsba. Szinte ahogy beléptem, mintha elfogyott volna az össze levegőm. Az a sok emlék, az a sok magány. A régi szép idők, mikor még anya élt. Egyszerűen minden beugrott, mintha csak vissza mentem volna az időbe.

-Jól vagy? - kérdi Lauren és hátulról átölel.

-Holland szerint jól fog tenni ha megszabadulok pár tehertől - megfogtam a kezét és elkezdtem húzni az ajtó felé, ami a konyhánkba vezet. Onnan az emeltre mentünk a régi szobámba. Lauren vigyorogva nézte a falon lévő plakátokat.

-Igazi feminista - néz a könyves polcomra, mire felnevetek.

A hátizsákomba dobtam pár képet, a szikémet és pár régi emléket. Annyira nehéz volt. Minden egyes mozdulat után olyan érzésem volt, mintha kést forgatnának a szívembe. Annyira rossz érzés volt vissza jönni ide.

-Azt hiszem mehetünk - suttogom és becipzározom a táskám.

Vissza mentünk a garázsba és Lauren felé nyújtok egy bukó sisakot.

-Mi? Van rá jogsid?

-Nincs, de nyugi profin vezetem. Még 10 évesen kaptam a 18.szülinapomra, de elég gyakran ellógtam vele - nevetek fel.

-Bizok benned Ash, de ha meghalunk és megölek - fenyeget meg és felveszi a sisakot.

Kitoltam a motort, vissza zártam a garázst és kissé letöröltem a motoron lévő port. Felvettem én is a sisakot és már be is indítottam. Imádom a hangját. Olyan vad és félelmetes.

-Készen állsz? - nézek hátra Laurenre.

Annyira szorosan szorítottam derekam, hogy alig kaptam levegőt. Nagy levegőt vett és átkarolt egész testével, mire elmosolyodtam. Most először láttam félni. Olyan aranyos volt, olyan kis védtelen volt. Először csak lassan mentem, aztán mikor Lauren kezdett hozzá szokni kicsit felgyorsítottam. Úgy kb. negyed órát motoroztunk, mikor oda értünk az erdőhöz. Behajtottam, majd mikor az elért célnál voltunk megálltam. Lauren még teljesen hozzám van bújva.

-Lu, megálltam - mondom mosolyogva és leveszem a sisakom.

-Te jó ég - gyorsan lepattant a motorról és térdre ereszkedik és végig simít újra és újra a földön.

Halkan felnevettem és felé nyújtottam kezemet, amit rögtön elfogadott. Tovább sétáltunk az erdőbe. A kitaposott úton mentünk, mikor hirtelen berántottam egy bokorba. Halkan felnevet és sétálunk tovább. Egyedül csak én tudom az utat, oda ahova megyünk. Vagyis szeretném ezt hinni, de tuti többen ismerik. Elértünk egy kis halas tóhoz, mire Lauren eltátja a száját és csodálkozva néz körbe. Leültünk a stégre és lábainkat a tó fölött lóbáltuk.

-Anya halála óta nem voltam itt - suttogom és a táskámból kivettem egy kis delfint. Ezt még én vettem anyának az egyik szülinapjára. Felálltam Lauren mellől és sírva eldobtam a delfint a tóba. Lauren nem szólt semmit csak nézett rám. Lassan vissza ültem mellé.

-Van nálad öngyújtó? - kérdem szipogva.

Zsebébe kezdett kotorászni majd felém nyújtja a kért tárgyat. A táskából elő vettem pár lapot ami össze volt fűzve. Az elejére azt volt írva, hogy "Amiért büszke vagyok Ashleyre". Ezt még anya csinálta. Minden egyes dolgozatomat, diplomámat és kitüntetésemet ebbe tette. Annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam lenyomni az öngyújtón lévő gombot. Lauren finoman megfogta a kezemet és segített ebbe. Fölé lógattam a papírt és hagytam, hogy meggyulladjon. Csak néztem ahogy ég, majd mikor a papír már elég kicsi volt egyszerűen a tóba hajítottam. Arcomon patakokba folytak a könnyek. Lehunytam szememet és mélyen magamba szívtam az erdő illatát. 

Imádom az erdőt. Kis koromba nagyon szerettem mászni, minden egyes bozótba befutkároztam kaland után kutakodva. Ezt a helyet is így találtam.

Lauren kicsit közelebb ült és finoman átkarolta vállamat, mire fejemet az ő vállára hajtottam. Hangosan kifújta a levegőt. Szabad kezét az én kezemre tette, mire én össze kulcsoltam ujjainkat. Csak ültünk egymás mellett kitudja milyen hosszú ideig, de most nem volt szükség szavakra. Most mindkettőnknek a csendre volt szüksége. Annyira kellemes volt minden.

-Gondolkodtam. Lehet hogy meglátogatom az apámat - suttogja egy jó tíz perc után.

-Komolyan? - kérdem izgatottan és lassan felé fordulok.

-Igen, vagyis nem tudom. Szerinted nem volna szánalmas? - ő is felém fordul és török ülésbe ül.

-Miért volna az? A lány vagy. Ő próbálkozott, most rajtad a sor. Szerintem örülne neked - kezdek el ujjaival játszadozni.

Eszembe jutott, hogy Lauren azért cserélt számot, mert az apja folyton hívogatta őt, ő viszont nem akart vele beszélni és egy idő után megunta a folytonos telefon csörgést. Ezért most tényleg úgy gondolom, hogy rajta a sor, hogy nyisson az apja felé.

-Majd talán pénteken suli után - mondja és lassan felemeli fejét, így szemembe néz. Ajkába harap és kifújja a levegőt. - Lehet, hogy ez fura lesz neked és megértem ha nemet fogsz mondani, de azért megkérdem. Elkísérnél? - kérdi reménykedve.

-És hogy mutatsz be? Ki vagyok? - kérdem nevetve és össze kulcsolom ujjainkat újra. Annyira imádtam ezt csinálni. Lauren ujjai olyan puhák és olyan jól passzol az én ujjaim közé.

-Nos homm... Te jó ég, bele zúgtam a kis húgomba - mondja ki hangosan, mire mindketten felnevetünk.

-Elég durva - mondom grimaszolva és még jobban felnevetünk.

-De még milyen durva - suttogja ajkamra, majd finoman megcsókol.

Kissé megharaptam ajkát, mire bele mosolyog a csókunkba. Lassan elhajolt és homlokunkat össze érintette. Csak néztünk egymás szemébe. Mintha a zöld fű bámulta volna a kék eget. Annyira szépek a szemei, mindene. Teljesen bele habarodtam és félek az érzéstől. Tudom nincs mitől félnem, még is van egy megérzésem, ami azt mondja, hogy csalódni fogok.

Egész estig ott voltunk és mindenféle baromságokról beszélgettünk, még végül teljesen besötétedett, ezért lassan haza kellet indulnunk.

-Csináljak valami vacsit? - kérdi vigyorogva.

-Tudsz főzni? - fel ültem a konyha pultra.

-Igen, remekül tudok csinálni palacsintát és palacsintát és a specialitásom a palacsinta... - harap ajkaiba.

-A palacsinta jól hangzik.

-Akkor palacsintát eszünk - nyom egy gyors puszit az ajkaimra és már neki is kezd.

Felmentünk a szobába és mindketten a telónkat kezdtük nyomkodni. Mikor már álmos voltam letettem az éjjeli szekrényre, de az jelzett, hogy sms-t kaptam. Lauren kíváncsian rám néz. Felvettem és megnéztem ki az. Holland volt az.

Holnap suli után nem tudok sokáig maradni.

Csak ennyit írt, mire vissza tettem a helyére a telefont. Lauren elgondolkodik. Ő is leteszi a telót és mélyen szemembe néz.

-Mi az? Féltékeny vagy? - kezd el mosolyogni.

-Miért lennék az? - nevetek fel.

-Holland most először mondta, hogy nem ér rád - gondolkodik el.

-Féltékeny legyek? - kérdem és közelebb bújok hozzá.

Ajkaink szinte már össze értek, de egyikünk se csókolta meg a másikat. Vigyorogva megnyalja alsó ajkam, mire lehunyom a szemem és a takaró alatt elkezdtem csupasz combját simogatni.

-Ne... - suttogja elcsukló hangon.

-Miért?

-Mert az azt jelentené, hogy jobban bírod, mint kellene - próbál laza maradni, de látom, hogy bosszantja a dolog.

-Szeretlek - suttogom és megcsókolom.

-Tudom - mondja egy beképzelt mosollyal.

-Ó igen? - kérdem pufogva és inkább elfordulok tőle.

Érzem, hogy egyre közelebb mászik. Kezét derekamra teszi és elkezd simogatni, mire elmosolyodok.

-Remélem tudod, hogy én is szeretlek - suttogja fülembe, mire a hátamra fekszem és felé fordítom a fejem.

-Alszunk?

-Hát én szívesen csinálnák mást, de ha te aludni akarsz - suttogja ajkaimra majd megcsókol.

Elakart hajolni, de én nem hagytam. Tarkójánál fogva vissza húztam, mire csókunkba mosolyog és lassan rá ül csípőmre. Elkezdte nyakam kényeztetni, mire hátra hajtom a fejem. Finoman rá markol mellemre, mire ajkamba harapok és halkan fel nyögök. Lassan elkezdte egyre feljebb tolni a pólóm. Kicsit felültem, hogy segítsek neki levenni rólam.

-Gyönyörű vagy Ash - mondja mosolyogva és végig néz rajtam.

-Miért mondod mindig? - kérdem kíváncsian, mivel feltűnt, hogy akár hányszor lefekszünk előtte mindig elmondja.

-Hogy elhidd és hogy ne legyél előttem zavarba. Bár nagyon aranyos vagy ha zavarba jössz, de szerintem nincs miért. Tökéletes vagy baby - csókol meg újra és közben végig húzta körmét belső combomon, mire csókunkba nyögök.

Elkezdte melleimet csókolgatni, közben továbbra is combom simogatta egyre feljebb és egyre beljebb, már alig bírtam magammal. Finoman végig húzza az utolsó ruha darabon az ujját, mire össze rezzenek alatta. Újra nyakamnak támad. Kissé félre húzta a bugyim és úgy kezedet kényeztetni. Kezemet hátára tettem és az érzékenyebb pontoknál megkarmoltam a hátát, tegyük hozzá nem direkt csak reflexből. Ilyenkor nem csak én nyögtem hanem ő is. 

Mikor a csúcson voltam a takarót szorongattam. Izmaim megfeszültek, az egész testem remegett és az a jól eső érzés végig suhant az egész testemen. Lauren mosolyogva néz rám és kihúzza magát, de továbbra is rajtam ül. Olyan volt, mint egy kis lány aki tudja, hogy jól csinált valamit ezért várja a jutalmat. Ajkamra haraptam és próbáltam kissé lenyugodni. Elkezdtem finoman combját simogatni. Felültem, mire ő lecsúszott a két lábam közé. Egymással szembe ültünk. Lassan levettem a felsőjét és megcsókoltam.