Lauren szemszöge:

Leparkoltam a ház előtt. Nagy levegőt vettem, megfogtam az aktatáskát és elindultam mérgesen a ház felé, Camz pedig mellettem. Benyitottam az ajtón és az emelet felé mentem.

-Lauren várj, még nem is szóltunk neki, hogy itt vagy - kiált utánam az egyik őr.

-Az irodájába várom - mondom mérgesen és csak mentem tovább.

Bementem a jól ismert ajtón. Az író asztala előtti fotelokba ültünk egymás mellé Camilaval. Idegesen doboltam az asztalon közben folyton, másodpercenként néztem a falon lévő órára. Annyi gondolat járt a fejembe. Mit csinálhatott Ashhel? Miért nem jön már? Vajon Ash jól van? Ha valamit csinált vele, a puszta két kezemmel fogom megölni itt helybe.

Több, mint húsz perce itt ülök már az irodájába és még mindig nem jött meg. Az idegeimmel játszik, mint mindig. 

Katie mindig is piszkosul játszott, legyen szó bármiről. Mindig ő alkotja a szabályokat és aki nem tartja be azokat, annak annyi. Az ajtó elkezdett nyitódni, mire oda kaptam a fejemet.

-Ooo, nem számítottam vendégekre - nevet fel és leült az asztala mögé.

Az asztalra tettem az aktatáskát majd oda csúsztattam elé. A táskára néz majd rám. Elgondolkodik valamin. A táskát megfogja és beteszi az asztal alá.

-Nem számoltad át - lábaimat elkezdtem fel-le mozgatni. Camila a combomra teszi teszi kezét, így azt abba hagytam.

-Hogy vagy Lauren? - dől hátra a székbe Katie.

-Ne játsz tovább Katie. Hol van Ash? - kérdem türelmetlenül.

Nevetve felállt, majd elő vesz a fiókjából egy fertőtlenítőt, illetve kötszert. Teljesen beparáztam. Miért kell ez neki? Bántotta Asht?

-Camila drágám, segítenél? - kérdi és megmutatja a lánynak az alkarját, mire kissé eltátom a szám.

Egy hatalmas vágás nyom volt ott, de nem mainak tűnt. Pár naposnak.

-Mi történt? Ash jól van?

-Hmm megvágott még tegnap. Gondolkodtam, hogy megölöm, de emlékeztett valakire. Szóval semmi baja. Vagány egy csaj.

Camila bele fújja a sebbe a fertőtlenítőt, mire Katie az ajkába harap, de semmi más jelét nem mutatja a fájdalomnak.

-Katie kiszórakoztad magad. Most már áruld el, hol van Ash - annyira sebezhetőnek éreztem magam. Már a sírás küszöbén álltam.

-Nyugi. Pihennie kell. Kicsit játszadoztunk és teljesen kifáradt szegény lányka - kacsint rám mosolyogva.

-Mit csináltál vele? - mérgesen felállok a fotelból.

-Annyira szűk volt. Sejtettem, hogy szűz, de mivel veled kavar így úgy voltam vele, hogy már tuti nem az. Pedig az volt. Kár, hogy csak akkor tudtam meg, mikor megláttam a véres lepedőt. Annyira vad volt az ágyba. Az ilyen nagyon ritka - kezd el provokálódni.

Elindultam felé, de Camz gyorsan közénk állt és felém fordult.

-Lauren, ezt akarja elérni hát nem látod? Élvezi, hogy bosszanthat. Ülj szépen vissza a helyedre és nyugodj meg. Ashnek nincs baja - suttogja fülembe és vissza nyom a fotelba.

-Nos lányok, rég voltatok itt. Tudjátok, szívesen bevenném Asht is az üzletbe. Szerintetek jó ötlet?

-Ő soha nem kezdene olyannal, mint te - lesajnálóan végig néztem Katien.

Elindult felém, kezét nyakamra teszi és közel hajol ajkaimhoz. Ajka súrolta az én ajkaimat.

-Pár hete még nem így néztél rám. Hát elfelejtetted? - megnyalja alsó ajkam.

Mérgesen próbáltam leszedni kezét a nyakamról, de ezzel csak azt értem el, hogy még erősebben szorította a nyakam. Magam mellé tettem a kezeimet, ezzel jelezve, hogy ő nyert.

-Na mi az? Nem is küzdesz? - most már teljesen az ölembe ült és kissé mozgatta rajtam a csípőjét.

-Nem, csak Asht akarom - megvontam a vállaimat és mélyen szemébe néztem.

-Szereted? - suttogja fülembe.

Nem válaszoltam neki, mire elneveti magát. Igen, szeretem Asht és ezzel ő is tisztába van. Viszont ha most bevallom neki, akkor tuti itt leszünk még egy darabig szóval próbálom felgyorsítani a folyamatot. A lány újra megcsókol, én pedig csak ülök ott mozdulatlanul.

-Katie... - hallom meg Camz hangját, ami elégé úgy hangzott, mintha zavarba volna.

-Mi az drága? Te is szeretnél tőlem csókokat kapni? - nevetve kiszállt az ölemből és az ajtó felé indult. Kérdően néztem utána. Kinyitotta az ajtót majd megállt. - Gyere már - hátra se néz csak megy tovább. Azonnal felpattantam és már követtem is.

A szobája felé indultunk. Kissé elfehéredtem és mintha nem kaptam volna levegőt, mintha valami megakadt volna a torkomon és fuldokolnék. Nem tudom mi ütött belém, de ha Ash az ő szobájába van, az semmi jót nem jelenthet.

-Tudod az utat, hozd ki aztán tűnés haza - mondja és ő tovább sétál a szobájától.

-Hey Katei - kiáltok utána, mire megfordul. - Köszönöm - halkan fel nevet és már megy is tovább.

Nagy levegőt vettem és benyitottam az ajtón. Ash az ágyon volt kikötözve, még a szeme is be volt kötve. Mikor meghallotta a lépteket elkezdett vadul rángatózni az ágyba. Leültem az ágy szélére és végig simítottam arcán, mire a szemkötő alól megjelent pár könnycsepp.

-Cstt én vagyok, nem lesz semmi baj - suttogom és leveszem róla a szemfedőt.

-Lauren? - kérdi és úgy néz rám, mintha nem hinne a saját szemének.

-Itt vagyok, vigyázok rád - mondom és mélyen szemébe néztem. Végig néztem rajta és elmosolyodtam. - Tudod elég jól nézel ki így megkötözve - mondom egy perverz mosollyal.

-Fogd be Jauregui és inkább oldozz el - nevet fel.

Kioldoztam kezeit, mire rögtön felült és szorosan magához ölelt. Elkezdtem hátát simogatni. Fejét nyak hajlatomba fúrja.

-Sajnálom, hogy ott hagytalak az étterembe, csak... nem is tudom. Nagyon rossz volt, hogy nem tudtam miről beszél mindenki, de tiszteletbe tartom, hogy vannak titkaid. Hisz mindenkinek vannak - suttogja fülembe.

-Neked is? - kérdem közben elkezdtem eloldozni a lábait.

-Nekem is.... - néz rám egy ravasz mosollyal.

-És megtudhatom?

-Talán egyszer Lauren, talán egyszer - nevet fel.

Annyira édes volt. Már úgy hiányzott ez a hang. Ash nevetése. Ha ő nevetett, az én arcomra is mosolyt csalt.

-Katie csinált veled valamit?

-Nos beszélgettünk, felpofozott, verekedtünk, aztán megint felpofozott, aztán meg akart erőszakolni vagy mi, aztán újabb pofonok végül leütött - meséli és a végén egy hatalmasat sóhajt.

-Sajnálom, ez az én hibám. Gyere menjünk haza - mondom is felé nyújtom a kezemet, amit el is fogad.

Mikor felállt hirtelen elfehéredett és pár izzadság csepp jelent meg a homlokán. Elkezdett  jobbra - balra ringatózni és hirtelen össze esett. Mielőtt a földre esett volna még elkaptam. Kivettem a házból. Camz már a kocsiban ült, mikor észre vett kiszállt az autóból és kinyitotta a hátsó ajtót. Asht lefektettem a hátsó ülésre, én pedig előre ültem.

-Jól van? - Camz aggódva hátra néz Ashre.

-Jól lesz... remélem - suttogom inkább magamnak, mint neki.

Ahogy haza értünk kivettem a lányt a kocsiból.

-Nem maradsz kicsit? - kérdem a Camztől, mire megvonja a vállát, majd ő is kiszállt és együtt indulunk a ház felé.

Ash felvittem a szobába, betakargattam és egy puszit nyomtam a homlokára, mire ő elmosolyodott álmába. Annyira aranyos volt.

Lementem a konyhába Camilához és már készítettem is két kakaót. Az egyiket Camz kezébe nyomtam, majd leültünk az asztalhoz. Szokatlanul halk volt, ami nála fura. Kifújtam a bent tartott levegőt és megtörtem a csendet.

-Na mond...

-Tudod mi a véleményem erről, erről az egész Ash ügyről...

-Ugyan már ez csak egy játék...

-Ezt olyannak próbáld bemesélni, aki nem ismer téged pelenkás korod óta. Mikor eltűnt még sírtál is szóval nekem ne akard be adni, hogy ez csak egy játék. Nem értelek amúgy. Egyik pillanatba arról ábrándozol mennyire szereted, aztán jön ez a picsa éned és próbálod magaddal elhitetni, hogy nem szereted. Pedig bele vagy zúgva és ha valahogy ez az egész kitudódik, már pedig egyszer kifog. Akkor nem csak ő fog sérülni, hanem te is. Mert elfog magától taszítani.

-Jó, nem tagadom, elég jó vele együtt lenni meg minden, de ha kitudódna, márpedig nem fog, én akkor se sérülnék. Ugyan már Camz, bárkit megkaphatok te is tudod. Miért szomorkodnék épp miatta? Ő vissza térne a megszokott életébe, akárcsak én - inkább magamat győzködöm, mint Camilat.

-Ennyi hazugságot egy-két mondatba - forgatja meg a szemeit.

Igaza volt sajnos. Bármennyire is próbáltam magammal elhitetni, próbáltam magamnak beadni azt a mesét, hogy ha ez kiderülne akkor teljesen jól volnék és minden menne tovább. De ez nem ilyen egyszerű. Ha megtudná és eltaszítana magától én teljesen össze tőrnék, teljesen megsemmisülnék Ash nélkül. Hisz vele sokkal jobb ember lettem. Azt hiszem igaza van Camilának, teljesen bele habarodtam ebbe a szőke angyalba.

-Nem hazudok - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Ugyan már, mióta idézőjelbe játszol vele, azóta mindketten teljesen mások vagytok.

-Beszéljünk másról - mondom ingerülten és bele szürcsöltem a kakaóba.

-Kavargatok Shawnnal. Hát igazából, csak úgy... hát hogy is mondjam. Barátság extrákkal kapcsolatba vagyunk - magyarázza.

Elmosolyodtam, hisz tudtam nagyon jól, hogy ez nem csak barátság extrákkal ez annál több. Shawn teljesen bele van zúgva Camilaba, akárcsak Camz belé, de még is húzza a srác agyát, kíváncsi, hogy meddig menne el vele.

-Mi ez a fej? - nevet fel.

-Jaj ömm, csak elgondolkodtam.

-Lauren... - össze néztünk Camzzel, majd ő bólintott egy aprót. Az emelet felé szaladtam. Ash csukott szemmel forgolódott. Hirtelen felült. Arca verejtékes, haja csapzott és teljesen sápadt. Elkezdte kapkodni a levegőt.

-Te jó ég... csak... csak álmodtam? - kérdi és körbe néz.

-Nem teljesen baby... - leültem az ágy szélére.

-Akkor engem...

-Katie elrabolt - fejezem be a mondatát.

-Te pedig kiszabadítottál - mosolyogva megakart csókolni, amit hagytam is neki. Aztán szorosan magához ölelt, mintha nem hinné el, hogy ez a valóság. Kissé eltolt magától és elkezdte kigombolni ingem, mire felnevetek.

-Ash vendégünk van - suttogom neki a lent várakozó Camilara gondolva.

-Akkor halkak leszünk és gyorsak - suttogja fülembe.

Mikor elhajolt tőlem megláttam egy hatalmas lila foltot a nyakán, mire teljesen dühbe jöttem. Hogy az a ...

-Ki van szívva a nyakad? - kivettem a zsebemből a telómat és mérgesen tárcsáztam Katie számát.