Lauren szemszöge:

-Nyugi, úgy se fogja bántani - próbál Camz nyugtatgatni miközben a bank felé megyünk.

Négy nap alatt vagy ezerszer fordultam már meg itt, de folyton azt mondták, hogy idő kell, hogy ennyi pénzt kivehessek, meg hasonlók. Nagyon aggódtam Ashért. Már négy napja nem veszi a telefont se ő, se Katie. Katie-nek egy csomó sms-t, írtam, de még csak vissza se ír. Hiába mentem a házához, még a kaput se nyitotta ki. Katie háza olyan volt, mint egy erőd. Lehtetlen volt bejutni vagy kijutni, ha csak ő nem ezt akarta.

Nagyon féltem. Bánthatja? Mivel beszélheti tele a fejét? Vajon rá vette Asht, hogy feküdjön le vele?

-Nem lehetünk ebbe biztosak. Na meg kitudja milyen dolgokkal tömi a fejét. Mi van ha elmondja neki mi volt köztünk? Vagy a fogadást - mondom a fejemet fogva.

Teljesen ki voltam akadva, már négy napja alig aludtam valami. Nem voltam képes elaludni Ash nélkül. Egész éjszaka csak forgolódtam. Annyira hiányzik, a kínok kínját élem át nélküle. Ilyen érzés mikor szerelmes vagy? Mikor aggódsz valakiért?

-Hey, szerintem Ash tud különbséget tenni a múlt és a jelen között. Vagy van valami amiről nem tudok?

-Néha át jártam hozzá, de mostanában már nem volt köztünk semmi. Talán mióta megkérdeztem, hogy lesz-e a barátnőm. Azóta nem is néztem más lányra. 

-De. A fogadás miatt - vágja a fejemhez.

-Már megbántam - kiáltok rá mérgesen.

-Az nem számít Lauren, eleve nem kellett volna bele menned. Ez túl megy egy határon. Főleg ez az utolsó. Mi a faszt gondoltál? Mindig azt hittem én vagyok a gonoszabb, de te tönkre fogod tenni az életét és a miénket is- ordít rám ő teli torokból, mire arcomon végig folyik pár könnycsepp. - Lauren... én nem úgy... én csak sajnálom - suttogja lehajtott fejjel.

-Tudom oké? De muszáj nyernem. Honnan a fenéből veszek 500 dollárt? Hisz most is Ashtől vagyok kénytelen kérni - durván megtörlöm az arcomat és próbálok az útra koncentrálni.

-Majd én adok kölcsön.

-Mégis miből Camila? Te még nekem is tartozol. A fenébe is, utálom ezt a helyzetett.

Nem akartam elfogadni Ash bankkártyáját, de nem volt más lehetőségem. Amint tudom vissza fizetem neki az összeset.

-Tuti megnyered. Bízunk abba, hogy ezt soha nem tudja meg Ash - biztatóan megszorítja combom, mire bólintok egy aprót. - Nagyon remélem, mert megszerettem.

-Ahogy én is Camila - folyik le arcomon pár könnycsepp.

Megálltam a bank előtt. Nagy levegőt vettem és bementem. Kivettük a kellő mennyiségű pénzt, amire négy kibaszott napot kellet várni. Nem is tudtam, hogy Ash tényleg gazdag. Amilyen gyorsan csak lehetett volán mögé ültem, mellém pedig Camz. Gyorsan írtam egy sms-t Katienek, hogy megvan a pénz és fél óra múlva ott vagyok.

Ash szemszöge:

Egy nappal ezelőtt:

Három nap eltelt, már három napja itt ülök ebbe a tetves székbe megkötözve, mint egy állat. Napi háromszor hoznak be nekem ételt. Ilyenkor eloldoznak, hogy nyugodtan ehessek. Napi pár órát sétálgathatok a szobába egy őr felügyeletével, de ilyenkor is a kezeim össze vannak kötözve.

...

A székben ültem szokásosan és bámultam a falat. Az ajtó elkezdett nyikorogni, mire oda kaptam a fejemet. Katie jött be az ajtón, amin teljesen elcsodálkoztam, hisz már három napja nem látogatott meg ő felsége.

Meg kell hagyni, ma is nagyon jól nézett ki. Egy szűk fekete egybe ruhába volt, ami kiemeli az idomait és tökéletes testét, ajkán vér vörös rúzs, hosszú fekete haja a hátára omlott.

Leguggolt elém, majd felnézett rám, egyenesen a szemembe. Annyira megrémisztett a tekintette, hogy teljesen össze rezzentem, mire elmosolyodik. A lábaimon lévő kötelet elkezdte eloldozni.

-Most mit csinálsz? - kérdem mikor már a kezeimet kezdte eloldozni.

-Hát nem tudom - nevet fel és a másik kezemet is eloldozta. - Csak azt remélem nem fogsz semmi hülyeséget csinálni - felálltam a székből.

A mellettünk lévő asztalra néztem ahol egy kés volt. Rá néztem Katiere majd vissza a késre. Egyszerre indultunk az asztal felé, de én gyorsabb voltam. Felkaptam a kést és elkezdtem vele hadonászni, közben lassan hátráltam az ajtó felé. Úgy remegett a kezem, hogy a kés majdnem kiesett belőle. Katie elmosolyodik és közelebb sétál.

-Ne... ne gyere közelebb - dadogom.

-Miért? Leszúrsz? Ne viccelj Ash. Még a légynek se tudnál ártani. Tedd le. Most még talán nem bántalak ezért, ha most azonnal ide adod - állkapcsa teljesen megfeszül és nagyon mérgesen nézett rám.

Továbbra is hadonásztam, mikor is Katie felszisszent. A késről lecsöppent pár csepp vér, mire kissé eltátom a szám és Katiere nézek. Felnevet, majd az ajtóhoz sétál. Résnyire kinyissa azt. Csak a kezét teszi ki, majd szinte rögtön vissza is csukta és rám tart egy pisztolyt. Teljesen bepánikoltam. A testem folyamatosan remegett. Nyeltem egy hatalmasat. Felemeltem a kezem és a kést a földre dobtam.

-Pedig jól szórakoztunk volna - nevet fel. - Tudod, ezt eddig senki nem merte megtenni. Nem tudom eldönteni, hogy túl bátor vagy, vagy túl ostoba - szorosan elém állt.

Arcomon végig húzza a pisztolyt, mire lábaim annyira elkezdtek remegni, attól féltem, hogy össze esek. Egyszerűen nem bírtam el a saját testemet. Katie elmosolyodik, gondolom ő is észre vette a remegésem. Másik kezével szorosan fogta a derekamat.

-És most? Ugye tudod, hogy most kiszolgáltatott helyzetbe vagy. Bármit tehetek veled - suttogja a fülembe, mire lehunyom a szemeimet. - Talán még élveznéd is, hisz Lauren csak tőlem tanult. Az igazi mester én vagyok. Tuti élveznéd - mérgesen el lököm magamtól.

Megakartam ütni, de lazán kitért az ütéseim elől. Fogalmam sincs, hogy, de a hátam mögé került. Hátra csavarta a kezem és az ajtó felé lökdösött.

-Nyisd ki és semmi hirtelen mozdulat. Megéretted? - feljebb húzta a kezem, hogy még jobban fájjon.

-Megértettem - suttogom és közben felszisszenek. Kissé lejjebb engedi a kezemet és lazábban.

Kinyitottam az ajtót és kisétáltunk rajta. Egy csomó fegyveres tag volt a házba. Mégis mit őriz itt ennyire? Lopott aranyat?

-Szelídíti főnök? - kérdi egy férfi röhögve.

-Túl nehéz dolgom van, elég vad, de szeretem a kihívásokat - nevet fel és seggemre csap, mire elkezdtem rángatózni. Elengedte a kezem, maga felé fordított és akkora pofont adott, hogy a földre estem a lendületétől. Teljesen bele szédültem. A fülem elkezdett csengeni és minden homályos. Gyerünk Ash most nem ájulhatsz el. Kissé megráztam a fejem és próbáltam normalizálni a légzésem. - Állj fel - ordít rám, mint valami elmebeteg. Lassan felálltam és mélyen szemébe néztem. - Mondtam valamit még a szobába.- suttogja fülembe és már vezetett is tovább.

Az emeletre mentünk egy hatalmas szobába. A szoba sötét volt, bár egy hatalmas ablak volt ott. A falak tele voltak perverz festményekkel és képekkel. Az ágy hatalmas volt, szinte az egész szobát elfoglalta. Csak egy szekrény volt a az ágyon kívül a szobába. 

Az ajtót bezárta mögöttünk, mire össze rezzentem. Szorosan mögém sétált. Maga felé fordított és megcsókolt. Nem viszonoztam, sőt próbáltam magamtól eltolni, de ezzel csak azt értem el, hogy felidegesítettem. Az ágyra lökött és rá ült csípőmre. Mindkét kezem lefogta. Próbáltam szabadulni, de ő erősebb volt. Lehajolt egy csókért, de mikor eltávolodott tőlem leköptem. Elengedte a kezem és újra felpofozott, de most egymás után háromszor, mire arcomon végig folyt pár könnycsepp. Erősen megragadta az arcomat és kényszerített, hogy szemébe nézek.

-Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést és ne ellenkezz. Úgy is élveni fogod - vigyorog rám elégedetten.

-Önimádó kurva - mondom, mire újra megüt. - Soha nem leszek a tiéd önakaratomból - újabb pofon. Már teljesen égett az arcom. Újra felemelte a kezét. Lehunytam a szemem és már felkészültem az újabb ütésre, de az ütés helyett csak végig simított arcomon.

-Szökni nem ajánlatos. Mint azt láttad elég sok emberem van. Mind kanos férfiak. Akik szívesen elvennék a szüzességed. Legyél jó kislány és maradj a szobába a saját érdekedbe - ezzel leszállt rólam és kiment az ajtón.

Az nap végre ágyba aludhattam. Bár nem nagyon tudtam aludni. Annyira hiányzott Lauren. Folyton csak forgolódtam és alig aludtam pár órát. Bár ez már így van mióta itt vagyok.

Reggel arra keltem, hogy nyitódik az ajtó. Gyorsan felültem. Katie jött be rajta.

-Kezdem érteni miért zúgott beléd. Bátor vagy, túl bátor. Más már egy óra után az életéért könyörgött volna abba a szobába, te viszont meg sem szólaltál három napig. Ez mellett sértegettél, megvágtál, tiszteletlen voltál és még sorolhatnám. Nem vagy semmi. Bejön, hogy ilyen tüzes vagy - leült az ágy szélére mire össze húztam magamat. A kezében ott volt a pisztoly.

-Már értem kitől tanulta az agresszív dolgokat - suttogom.

-Úgy látszik neked ez nagyon imponál - nevet fel.

-Szóval - tartsa felém a pisztolyt. - Mit kezdjek veled Ash?

Mélyen szemébe néztem és gyorsabban kezdtem szedni a levegőt. Most le fog lőni?

-Dönthetek? - próbálok laza maradni, de hangom remegett.

-Igazából nem - biztosítja ki a pisztolyt. 

-Elnézést Miss. Mcgrath, de Lauren megérkezett - nyit be egy férfi.

-Lauren? - kérdem izgatottan.

-Akkor kezdődjön a játék. Remélem még találkozunk - a pisztolyt a halántékomnak koccintottam, mire minden elsötétült.