-Katie... - suttogom és szinte biztos voltam benne, hogy eltaláltam, mert már nem nevetett.

-Szóval hallottál már rólam.

-Igen. Lauren elmesélt mindent.

-Akkor gondolom azt is tudod, hogy tartozik nekem. Szóval te most addig szépen itt leszel, amíg nem fizet - a hideg tárgyat már a nyakamon húzta végig.

-És ha nem fizet? - kérdem azt, amitől a legjobban félek.

-Szerintem elég okos vagy ahhoz, hogy tudod a kérdésedre a választ - megkarcolja a bőrömet és az el is kezd vérezni. Érzem ahogy a meleg vér végig folyik a nyakamon, le a mellemhez. Szóval kés van nála.

-Mennyivel tartozik?

-Túl sokkal és nem csak pénzileg - érzem, hogy mögé sétál.

Leveszi a szemfedőt. Egy kis szűk szobába vagyunk ahol csak két szék van. Az egyikhez hozzá vagyok kötve a másik pedig előttem áll üresen. Leül velem szembe a nő. Megfogja az állam és elkezdi jobbra balra rángatni a fejem.

 Élőben még szebb volt, mint képen. Már értem miért zúgott ennyire bele Lauren. Egy ilyen ellen még csak labdába se rúghatok. Sötét kék szeme van és fekete haja. Az arca tökéletes pont, mint minden mása. Mintha egy újságból lépett volna ki azzal a címmel, hogy Tökéletes nő.

-Laurennek mindig jó volt az ízlése. Sőt, nagyon megegyezik az ízlésünk - mondja és elégedetten végig néz rajtam.

Minden fekete volt rajta, ami nagyon jól állt neki. Kiemelte az össze idomát és rá feszült oda ahova kellet. A telóm elkezdet csörögni a zsebembe, mire a nő kiveszi onnan. Elmosolyodik, majd felém mutatja a telefont.

-Ó, az emlegetett lány - nevet fel.

A képernyőn Laurennel mosolygunk a fotón. Én az arcára nyomok egy puszit, ő pedig csukott szemmel vigyorog.

-Legyél jó kislány és mond el neki mennyire félsz - felvette a telefont és ki hangosította azt.

-Ash ne haragudj. Mond meg hol vagy és megyek érted. Kérlek, otthon esküszöm elmagyarázok mindent - mondja gyorsan egy levegő vétellel. Katie rám nézz majd biccent, jelezve, hogy szóljak bele, de én meg makacsoltam magam. - Ash ott vagy? Kérlek szólj bele... - Katie felnevet és inkább ő szól bele.

-Lauren drága, zene füleimnek a hangod. Mikor is találkoztunk utoljára? - kérdi mézes hangon, majd megnyalja rúzsozott ajkát.

-Katie? 

-Talált!

-Ha egy újjal is hozzá érsz Katie esküszöm, hogy...

-Nem vagy olyan helyzetbe, hogy fenyegetőzz Lauren.

Katie kérlek! Ne bántsd őt, csak őt ne - Lauren hangja aggódásról árulkodott. Katie megforgatja szemeit majd hangosan felnevet és mélyen szemembe néz.

-Nagyon tetszik a lány bár lehetne dumásabb. Nem baj, majd elszórakoztatjuk egymást. Azt mesélted múltkor, hogy szűz. Még mindig az? - újra végig néz rajtam.

-Katie ne játszadozz velem. Hagyd őt békén. Bármit megadok, csak vele ne csinálj semmit... - könyörög a lány, mire arcomon végig folyt pár könnycsepp.

-Na mi az? Rajta már nem osztozunk. Régen mindenkin osztoztunk. Ő miért más? - kérdi, mire elkapott a düh.

Nem tudom miért. Nem is mérges voltam hanem inkább féltékeny. Féltékeny, hogy tudtam Lauren ilyeneket is csinált. Ráadásul nem is egyszer. Féltékeny voltam az össze lányra, akivel valaha volt.

-Ash ott vagy? - kérdi Lauren.

-Ja... - kezdek el bunkózni. Ehhez végül is volt jogom, hisz miatta vagyok itt. Miatta vagyok megkötözve, miatta raboltak el. Minden miatta van. Miatta nem tudom mi lesz velem.

-Ne higgy neki Ash. Bármit mond ne hidd el neki.

-Nyugi Lauren. Szóval van úgy kb 7 napod. Addigra meglesz?

-Lauren, 8945 fiók - kiáltom még mielőtt Katie letette volna a telefont.

-Ez minek a kódja? - kérdi unottan és elkezdi ujjai között forgatni a kését.

Nem szóltam semmit csak körbe néztem, már amennyire tudtam. Nincs itt semmi, ami a segítségemre lenne, ráadásul még meg is vagyok kötve.

-Nem félsz, hogy ha elengedsz felhívom a zsarukat? - a nő elneveti magát majd feláll a székről.

-Nos először is, ha beárulsz rántom magammal Laurent, meg a többi barátodat. Másodszor, ha ezt megtennéd a családod veszélybe sodornád. Tudod elég rossz ember vagyok. Nem bírom ha valaki fenyeget. Ugye nem szeretnéd ha apukádnak is baja esne? - kérdi, mire mérgesen elkezdtem rángatózni a széken. - Na meg ott a harmadik ok. A fél rendőrség nekem dolgozik - nevet fel.

Valahol láttam róla egy képet. Nagyon gondolkodtam és ekkor beugrott. Hát persze. Lauren dalos füzetjébe volt róla egy kép, az egyik dal mellett. Az egyik szerelmes, de még is csalódott dal mellett.

-Ti együtt voltatok Laurennel? - ökölbe szorítom kezemet.

-Jól rátapintottál a lényegre. Nos elég sokszor voltam vele igen. Csak hívtuk egymást vagy írtunk sms-t és a másik már rá is bólintott. Szóval ez köztünk amolyan szex és barátság, illetve főnök-beosztott szitu. Mindent tőlem tanult - meséli és közben gondolkodik.

Mikor meglátta, hogy milyen mérgesen nézek rá felnevetett, majd végig simít arcomon, mire elrántom a fejem. Neki ez nem tetszett és lekevert egy pofont. Az ajkam felszakadt és érzem, hogy elkezd vérezni. Erősen megszorította az arcomat és kényszerített, hogy szemébe nézzek.

-Még mindig így vagytok? - kérdem miközben arcomat szorítja.

-Nos pár hete voltunk utoljára együtt. Néha még összejárunk, de mindig visszautasít. Próbál változni, amin csodálkoztam is - mondja nevetve.

Mi? Szóval Lauren a hátam mögött végig vele baszott? Nem értem őt. Mindig azt csináltuk amit ő akart, akkor szexeltünk mikor ő akarta. Soha nem utasítottam vissza. Ő pedig végig hazudott nekem. Azt mondta szeret aztán meg Katievel volt.

-Hogy érted, hogy változni próbál? - kissé megrázom a fejem, így próbálom magamról lerázni Katie kezét, de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban megszorította az arcomat.

-Kevesebbet jár bulizni, visszaadta az össze bogyót, nem hív ha szexelni akar. Megváltozott. Nem csodálom. Van benned valami. Nem tudom mi ez, de még engem is megfogott, ezért van még meg minden egyes testrészed - leveszi rólam a kezét. Az utolsó mondatnál teljesen beparáztam. Kissé elfehéredtem és érzem, hogy végig folyik homlokom pár izzadság csepp. - Megijesztettelek? Előszőr ő is félt tőlem - elkezdi eloldozni a lábaimat, amit rögtön ki is nyújtóztattam, majd visszaraktam az eredeti pozícióba.

-Aztán még is túl jóba letettek - forgatom meg szemeimet.

-Nem kell féltékenykedned. Velem csak szexelt, beléd viszont teljesen beléd van zúgva. A szex és a szeretkezés között van különbség - bele ült ölembe, mire próbáltam feljebb csúszni a széken.

-Te... mit csinálsz? - nézek rá kérdően.

-Nyugi, csak kíváncsi vagyok, hogy mi miatt kellesz neki annyira. Mi a titkod? Mi az ami ennyire megfog benned? - suttogja és elkezdi ajkam csókolgatni.

Felvont szemöldökkel ültem ott és próbáltam elfordítani fejem, de újra lekevert egy pofont. Megnyaltam alsó ajkam, mire újra elkezdte csókolgatni ajkam. Már nyakam csókolgatta és meg is szívta azt, de túl erősen, direkt úgy hogy fájjon. Ajkamra haraptam.

-Hmm érdekes - mondja és leszáll rólam. - Hogy ismerted meg?

-Suli...

-Pontosabban? - forgatja szemeit.

-Nem tartozik rád - mosolygok rá.

Újra megütött, de most olyan erősen, hogy arcom elkezdett bizseregni az ütésétől. Végig simít finoman az arcomon, mire lehunyom a szemem.

-Kár volna tönkre tenni ezt a cuki pofit - leült vissza a székre és türelmesen nézett rám. Nagy levegőt vettem és elkezdtem mesélni. A piszkálástól kezdve egészen napjainkig. Azért nem mindent mondtam el, de a lényeget igen. Mikor össze költöztünk, a bulikat, a kirándulásokat. Mindent. Bár ő pontosan tudott mindenről. Nem tudom, de ez volt az érzésem. Mintha pontosan tudna mindent.

-Fontos vagy neki - gondolkodik hangosan.

-Tessék?

-Jól hallottad kislány. Beléd van zúgva. Megkérdezte leszel-e a barátnője. Eddig senkitől nem kérdezett ilyent. Ha a szerelemről volt szó, akkor a hányás kerülgette. Lauren eddig mindig mindenkitől elvette, amit akarta aztán egyszerűen lépett. Mindig is ezt csinálta. Egy lány aki kihasznál másokat, hogy őt ne használhassa ki senki.

-Te is fontos vagy neki - bármennyire is nem akartam bevallani ez volt az igazság.

-Na ezt kezd érdekes lenni - nevet fel és hátra dől a székbe.