-Sajnálattal közlöm, de be kell hívnotok a szüleiteket, hogy alá írhassuk a szerződéseket - mondja WW, mire Camz annyira megörül, hogy ráugrik Laurenre, aki felborult.

Mosolyogva néztem mennyire örülnek. Nagyon megérdemlik ezt. Hisz tényleg ügyesek és szívüket lelküket beletették ebbe az egészbe.

 Azt hiszem Laurennek csak a földet érkezéskor esett le, hogy mi is történt, ugyan is arcára egy hatalmas mosoly kúszott és a színe is visszajött.

-Ash, számodra is áll az ajánlatom. Bármikor énekelheted a saját dalaidat - mondja, de mosolyogva megrázom a fejem ezzel jelezve, hogy továbbra se élek a lehetőséggel.

A lányok még megbeszéltek pár dolgot WW-vel én pedig türelmesen vártam. Mikor elintéztek mindent megfogtam Lauren kezét és elkezdtem az irodám felé húzni. Mikor benyitottam minkét lánynak tátva maradt a szája. Nos nem is csodálom, hisz még én is mindig csodálkozom rajta pedig már 5 éve itt  sőt ha szigorúan vesszük, születésem óta itt vagyok.

-Ez... ez egyszerűen csodálatos - mondja Camz és az ablakon bámul kifelé.

Lauren mögém sétált, állát a vállamra helyezte, kezét pedig hasamra tapasztotta, mire elmosolyodtam.

-Köszönöm - suttogja fülembe.

-Nagyon jól énekeltél - oldalra fordítottam fejemet és megcsókoltam, amit viszonzott is. - Ideje lenne haza menni - mondom mosolyogva.

A két lány bele egyezett és már indultunk is a kijárat felé.

-Még egy pillanatra lányok - kiált utánunk WW.

A két lány megállt én pedig az autóhoz sétáltam. Olyan szép idő volt és a madarak is csicseregtek. Lassan elkezdtem lábammal dobolni, ami tök jól hangzott a csicsergéssel.

-Ha sötét utakon evezek, csak egy dologra kérlek tégedet. Soha, de soha, sohase hagyj cserbe. Semmi másra nincs szükségem csak, hogy mellettem legyél. Ha leszáll az éj kérlek maradj velem. Gondolatok a fejembe, döntések a szívembe. Ha leszáll az éj csak arra kérlek maradj az enyém - énekelgetem halkan.  

-A tiéd maradok - hallom meg Lauren hangját, mire lassan felé fordultam. Arcán egy hatalmas mosoly ült és csak nézett rám azokkal a hatalmas zöld szemeivel.

-Na kik lesznek mától nagy roxtárok? - nevet fel Camz és beszálltunk a kocsiba.

Már egy óra múlt, így gondoltuk beülünk valahova enni. Egy kis gyors éttermi kajáldába mentünk. Leültünk egy kinézett boxhoz miután megrendeltük a kajánkat és vártunk. Mikor az kész volt kihozták nekünk és rögtön elkezdtünk majszolni szótlan.

Épp a sült krumplimat ettem mikor megláttam Codyt és a többieket. Azaz Shawn, Sasha, Dylen és jóval mögöttük pedig Lucy és Daniel kézen fogva. Lauren izmai megfeszülnek és kissé el is fehéredik.

-Sziasztok - köszönnek nekünk.

-Sziasztok - köszönök vissza illedelmesen.

Lucy és Daniel a mi asztalunkhoz ültek, míg a többiek a mellettünk lévő üres helyet foglalták el. Szinte éreztem a feszültséget, de nem értettem, hogy miért. Valami történt amiről nem tudok?

-Bocsánat, nem akartunk megzavarni semmit, csak gondoltuk ha ti is itt vagytok akkor dumálhatnánk - Cody rám kacsint, amit természetesen Lauren is látott. Szorosabban magához húzott én pedig fejemet vállára hajtottam. Ezzel próbáltam Cody tudtára adni, hogy ne próbálkozzon semmivel.

Dylen úgy nézett rám, mintha egy darab hús lennék, ő pedig egy kóbor kutya, aki napok óta nem evett. Eléggé zavart, hogy így nézett, de amint éreztem nem csak engem hanem Laurent is, ugyan is próbált magához még közelebb húzni, ami már lehetetlen volt. Nem szóltam semmit csak tovább ettem a krumplim.

-Ash, Lauren említette, hogy jövőhéten bulit tartok? - kérdi Cody, mire Laurenre nézek, viszont a lány ezt nem viszonozza. Inkább Codyra nézz és szemével szinte szikrákat szór a fiúra.

-Nem, nem mondta - mondom és visszanézek a fiúra.

-Érdekes, pedig ő jön. Na mindegy is. Te is meg vagy hívva, ha gondolod jöhetsz - a mondatát nekem szánta, de mégse rám néz, hanem Laurenre. Miért akarja direkt felbosszantani megint? Miért provokálja ennyire Laurent mindig?

-Ugyan már Cody, nem kell féltékenynek lenni. Veszteni is tudni kell - nevet fel Sasha és rám néz.

Nem értettem miről van szó. Nem értettem mire célozgat mindenki. Nem értettem semmit. Viszont nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom mi ütött belém. Nem tudom miért viselkedik ilyen furán mindenki és miért méregetnek úgy, mintha én volnék a világ legnagyobb kurvája. Teljesen össze voltam zavarodva és tudom, hogy valamit nem mondanak el. Felálltam az asztaltól és a wc-be mentem. Hallom, hogy valaki jön utánam, de nem érdekel.

-Ash állj meg - kiált utánam Lauren.

Mikor beértünk a wc-be, hátamat a falnak támasztom és mélyen a szemébe nézek. Elém sétált és továbbra is szemeztünk.

-Miről beszélnek és miért érzem azt, hogy rajtam kívül mindenki tud valamit, amit én nem? Miből hagytok ki Lauren? Azt kérted múltkor, hogy bízzak benned. Most én kérem tőled ezt. Mond el miről van szó - mondom szinte sírva.

-Cody ezt akarja elérni. Össze akar zavarni. Bántsa a dolog, hogy nem őt választottad. Bántja, hogy veled boldog vagyok. Csak féltékeny ránk és minden alkalmat megragad, hogy belém köthessen előtted - még közelebb jött.

-És miért nem szóltál nekem a buliról, ha te is mész? Egyáltalán elmondtad volna? Meghívtál volna?

-Nem... - suttogja és lehunyja a szemét.

-Ahogy gondoltam. Mostanában egyre több titkod van és én soha nem tudok semmiről - akadok ki teljesen.

-Ash én... - elkezd csörögni a telefonja, amit kivesz a zsebéből.

Megláttam Katie nevét és egy képet róla. Csalódottan felnevettem és direkt úgy mentem el mellette, hogy neki mentem a vállának.

-Várj már Ash – suttogja, mire kissé megálltam. - Katie később visszahívlak - szól a telefonba, mire felé fordulok.

-Baszd meg Lauren – mondom mérgesen.

Visszamentem az ülő helyünkre, felkaptam a táskám és már mentem is tovább, de egy hatalmas ütést éreztem meg a hátsómon, ami eléggé sajgott utána. Megfordultam és lendületből lekevertem egy pofont Dylen-nek. A többiek szinte mind felröhögtek, engem viszont nagyon kevés választott el attól, hogy el ne sírjam magam. Mérgesen elmentem onnan.

-Várj Ash - kiált utánam Lucy, mire megálltam az étterem előtt. - Jól vagy? - fogja meg mindkét vállam.

-Nem - mondom és sírva megölelem.

-Haza vigyelek?

-Ne. Most inkább sétálok egy kicsit. Aztán hívok taxit.

-Ash...

-Tényleg semmi baj. Majd este felhívlak és mindent megbeszélünk.

-Tuti?

-Tuti - mondom és még egyszer szorosan megölelem.

Elkezdtem haza felé gyalogolni, ami úgy kb autóval egy órás út. Csak sétáltam és sétáltam. Egyszer csak észrevettem, hogy egy autó lassabban jön mögöttem, mint azt kellene. Kissé gyorsítottam lépteimen, de az autós továbbra is követ. Eléggé megijedtem és nem tudtam mit kellene csinálnom. Betértem egy számomra ismeretlen utcába, ami szerencsétlenségemre hát persze, hogy egy zsákutca volt. Idegesen körbe fordultam, hogy merre menekülhetnék, de sajnos innen nincs menekvés. Az autó is betért, majd négy maszkos ember szállt ki belőle.

-Te vagy Ashley Benson? - kérdi az egyik és kissé felhúzza a pulcsiját, hogy megmutassa a fegyverét.

-Nem - mondom és nyelek egy hatalmasat. Teljesen bepánikoltam. A férfi int, mire kettő elkezd felém jönni.

Gyerünk Ash, megkel magad védened. Most nem ijedhetsz meg ez nem valami hülye gyakorlat. Az életem forog kockán. Mi van ha elakarják adni a belső szerveimet? Vagy ha prostinak akarnak adni? Vagy ha megerőszakolnak? Az is lehet, hogy csak simán pszihopaták és élve feldarabolnak.

Annyi meg annyira hasonló gondolat járt a fejembe. A gázspray, hát persze. Lehet, hogy Lauren nekik tartozik. A táskámból kivettem a sprayt és mikor már elég közel voltak, mindkettőnek bele fújtam a szemébe. Elkezdtem szaladni, de a harmadik megállított. Megütöttem, mire egy másodpercre elengedett. Aztán láttam szemébe, hogy mennyire dühös lett. Most ő ütött meg engem olyan erővel, hogy a földre estem. Bevertem a fejem. A férfi felrángatott a földről. Nagyon szédültem aztán minden kezdett elsötétedni.

-Most komolyan? Egy ilyen kis lánnyal nem bírtatok el? - hallok meg egy női hangot, ami visszahangzik.

Kissé megráztam a fejem. Nagyon szédülök és nem látok semmit. Érzem, hogy egy székhez vagyok kötözve és nem bírok mozdulni. Elkezdtem vagyis próbáltam ugrálgatni a széken. Nagyon megijedtem és féltem. Nem tudom ki ezek, nem tudtam mit akarnak, nem tudtam miért vagyok itt. Semmit nem tudtam.

-Azt hiszem magához tért. Levegyem a szemkötőt? - a hang felé fordítom a fejem.

-Most tűnjetek ki. Mind - kiált a nő idegesen, mire teljesen össze rezzentem.

Elkezdtem remegni a félelemtől. Hallom ahogy elhalkul a terem. Már csak a nő cipő kopogását hallottam, ahogy közeledik felém.

-Szóval Ashley. Tudod miért vagy itt? - kérdi és valami hideg, fémet húz végig az arcomon.

-N... nem - dadogom és érzem, hogy pár könnycsepp végig folyik az arcomon.

-Mindig is jó ízlése volt - gondolkodik el és felnevet.

-Kinek? - szinte biztos voltam a válaszba, de még is hallani akartam.

-Lauren Jauregui - nevet fel. 

-Katie... - suttogom és szinte biztos voltam benne, hogy eltaláltam, mert már nem nevetett.