42.rész - Titkok
-Ash drága minden rendben? Sikoltottál - ül le anya az ágy szélére.
Körbe néztem, a régi szobámba voltam. Anya mosolyogva ül az ágy szélén.
-Igen, csak rosszat álmodtam - hitetlenkedve nézek rá.
Ez csak egy álom, ez csak egy álom. Gyerünk Ash, nyisd ki a szemed.
Anya szorosan megölelt. Tudom, hogy nem a valóság, de még is. Annyira igaznak tűnt. Szorosan megöleltem és magamba szívtam azt a tipikus rózsa illatot, amit mindig árasztott magából.
-Elmondod mit álmodtál?
-Meghaltál - ahogy ezt kimondtam anyu eltűnt, én pedig hirtelen a kórház várótermébe voltam.
Ne, ne csak ide ne. Felálltam a székről és elindultam a jól ismert ajtó felé. Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. Lassan benyitottam és megláttam anyát, ahogy a kórházi ágyba félig ült. Nagyon rosszul nézett ki, csont és bőr volt, a fején már csak pár száll haj volt, a szeme a megszokott kék helyett inkább szürke volt, a mindig kivirult arca most sápadt volt és a tűz a szeméből eltűnt, mintha csak feladta volna a harcot. Látszott rajta, hogy a betegség fog felette győzni, de én mégse mondtam le róla, még mindig hittem, hogy meggyógyulhat.
Mikor kórházba került, minden egyes nap bejártam hozzá és minden nap egyre rosszabb volt az állapota. Szó szerint végig néztem ahogy elsorvadt.
-Szia anya, jól nézel ki - mosolygok rá.
-Nem hinném, viszont Ash te tényleg ragyogsz - mosolyog rám.
-Hiányzol - szorosan megöleltem.
Lauren szemszöge:
Mikor felkeltem az órára néztem. Már reggel tíz óra volt. Ásítottam egy hatalmasat és lassan Ash felé fordultam. Ash izzadtan vergődött mellettem és teljesen sápadt volt. Megint előjöttek nála a rémálmok? Pedig már azt hittem elmúlt.
-Ash - finoman elkezdtem rázni a lányt, hogy keljen fel.
Hirtelen felült és gyorsan szedi a levegőt. Szorosan hozzám bújt, mire elkezdett sírni. Annyira törékenynek tűnt, így ahogy a kezembe tartottam. Imádtam ezt érezni, hogy megbízik bennem annyira, hogy még azt is kimutassa, mikor a legszomorúbb, mikor a legsebezhetőbb.
Tudtam, hogy számíthatok rá bármikor és ő is tudta, hogy ő is számíthat rám. Már bánom, hogy bele mentem a fogadásba, de már nincs vissza út. Csak abba reménykedem Ash soha nem fogja megtudni.
-Lauren - kezd szipogni Ash, de fejét még mindig szorosan nyakhajlatomba fúrja.
-Mi az?
-Kicsit össze nyálaztalak - mondja és sírva elneveti magát.
-Hogy mit csináltál? Épp a kedvenc pizsimet? - kérdem miközben játszom a sértődöttet, de egy másodpercre se engedem messzebb magamtól.
-Majd... - kezd el újra szipogni - Majd valahogy kiengesztellek - elkezdi állam puszilgatni.
Rá mosolyogtam és egy puszit nyomtam a homlokára és átölelem derekát. Viszont neki nem volt kényelmes ez a póz ezért csípőmre ült és úgy karolt át. Elkezdtem hátát simogatni.
-Akarsz róla beszélni?
-Nem... - suttogja.
Még egy ideig, így ültünk az ágyba. Lassan átcsúszik combomra, így elég sok hely lett közöttünk. Szemei vörösek voltak a sok sírástól. A hasa megkordult, mire elmosolyodtam. Kihúztam alóla lábaimat.
-Gyere reggelizzünk - megfogom a kezét és úgy húzom magam után, de ő hirtelen megállt, mire kérdően rá néztem.
-Miénk a ház két hétig - mondja egy ártatlan mosollyal és megtörli könnyes szemeit.
-És mit szeretnél csinálni két hétig? - mosolygok rá és közelebb húzom magamhoz.
-Valami rosszat - suttogja ajkaimra, mire lehunytam szemeimet.
Lassan össze érintette ajkainkat. Tudtam ha most nem állok le akkor újra az ágyba kötünk ki.
-Először reggelizünk valamit - suttogom ajkára.
Most ő fogta meg az én kezemet és húzott a konyha felé. Elkezdtem a hűtőbe kutakodni majd gyorsan összekevertem a palacsinta tésztát és elkezdtem sütni. Ash a konyha pulton ült. Ajkai kissé szét voltak nyílva, maga elé bámult és hatalmas terpeszbe ült ott fent. Halkan felnevetek, mire rám néz és arca elvörösödik. Hmm szóval megint valami mocskos dolog járt az eszébe.
-Mi az? - kérdi ő is nevetve.
-Ha azt akarod, hogy kényeztesselek csak mond ki, de ne ilyen feltűnően utalgass - megeresztettem felé egy beképzelt mosolyt, majd lassan végig nyaltam alsó ajkamon. Ash nem értette először miről van szó, majd neki is feltűnt, hogy nagyobb terpeszbe ül, mint szokott. Gyorsan összezárta lábait és elvörösödött. - A palacsinta neked is jó ugye?
-Tejszínhabbal - kiált fel és szemei elkezdte ragyogni.
Elmosolyodtam és szorosan elé álltam, a két lába közé. Kezemet a csípőjére tettem és mélyen szemébe néztem.
-Most a tejszínhab eléggé beindította a fantáziámat - elkezdtem combját simogatni, mire össze rezzent. - Elképzeltem ahogyan az ágyba fekszel csurom tejszínhabosan, én pedig lassan leeszem rólad az egészet. Egy-két helyen elidőzve - suttogom fülébe, benyúltam trikója alá és megmarkolom mellét.
Nyelt egy hatalmasat és elkezdett fészkelődni. Érzem, hogy teste teljesen felforrósodik és látom a ruhán keresztül, hogy mellbimbói teljesen megkeménykednek. Lehunyta a szemét, én pedig újra rámarkoltam a mellére, mire halkan felnyög.
-De hát te a palacsintára akarod, szóval ez az ötlet el van vetve - nevetek fel és elsétálok onnan.
Éreztem hátamon, hogy tekintetével lyukat fúrt rajtam. Szinte biztos voltam benne, hogy morcosan néz rám. Halkan felvetettem és tovább sütöttem a palacsintát.
-Ez csúnya játék Jauregui, de ha te így játszol akkor csúnyán ráfázol, mert én vagyok a leggonoszabb és a legrosszabb játék fél, akit csak eltudsz képzelni - lassan felé fordultam és még éppen eltudtam csípni azt a sunyi mosolyát. Hmm szóval bosszút tervez. Rendben, akkor játszunk.
-Már alig várom Benson, alig várom - mosolygok rá.
Tudtam, hogy benne van a játékbe és élveztem a tudatot, hogy bármelyik pillanatba visszavághat, de ez nem érdekelt. Az arcomról a mosolyt nem lehetett levakarni, pont ahogy az övéről se.
Leültünk reggelizni. Az asztal két oldalára ültünk, szembe egymással. Ash felkapta a tejszínhabot és elkezdte rázni, de ezzel a mozdulattal a mellei is eléggé rázkódtak. Megnyaltam alsó ajkam. Élveztem ezt a kis játékot, ami köztünk van. Ash rám nézett, majd a palacsintájára egy csomó habot nyomott és elkezdte enni. Mikorra befejezte az evést, a habból a nyakára és a mellkasára is került. Nem bírtam magammal. Felálltam az asztaltól, akárcsak ő. Szorosan elé álltam és elkezdtem a konyhába tolni. Mikor ott voltunk megfogtam csípőjét és felültettem a konyha pultra. Szemébe néztem majd le mellkasára és elkezdtem róla lenyalni a habot.
-Hmm látod, talán még se olyan lehetetlen ez az egész - mosolyogva ellök magától és leugrik a pultról.
Halkan felnevetek. Direkt úgy megy előttem, hogy kissé rázza a csípőjét. Nyeltem egy hatalmasat és csak formás seggére tudok koncentrálni. Az emelet felé ment. A lépcsőről csábosan visszanézett rám és már indult is tovább. Én pedig követtem őt, mint egy engedelmes kis kutya. Mikor beléptem a szobánkba Ash már az ágyon feküdt. Rám nézett és végig nyalt alsó ajkán.
-Na jó ez nekem nem megy - mondja szem forgatva, mire elnevetem magam.
Annyira aranyos volt. Beugrottam mellé az ágyba és csak néztem kék szemeibe. Nem szólt semmit csak ajkamat bámulta.
-Tudod, ha ez vigasztal, szerintem igen is megy neked. Nagyon is sexy voltál. Teljesen beindultam tőled - mondom mosolyogva és végig simítok arcán.
-Köszönöm - össze érintette ajkainkat.
A telefonom elkezd csörögni, mire az éjjeli szekrényhez nyúlok és leveszem onnan. Camz volt az. Video chatelni akart, amit fel is vettem. Camila csukott szemmel ült a kamra előtt.
-Lauren mond, hogy most ruhába vagytok és nem kell végig néznek egy újabb élő pornot - mondja Camz, mire felnevetek, Ash pedig elvörösödik.
-Haha, nagyon poénos vagy Camz - mondom még mindig nevetve.
-Szia Ash, ne vedd ám komolyan. Bár minden álmom valóra válna ha látnálak meztelenül - kacsint a kamerába, majd felnevet.
-Camz a lényeget - forgatom meg szemeimet. Tudom, hogy csak poénkodik, de így is olyan féltékeny és mérges lettem, de nem értem miért.
-Na szóval ma hívott egy tag. Azt mondta egy ismeretlen személy, más néven Ashley Benson egy csomó felvételt mutatott neki rólunk - mindketten Ashre néztünk, hogy adjon magyarázatot.
-Tudom, hogy megkellet volna kérdeznem titeket. De rögtön visszautasítottátok volna. Nagyon jók vagytok és akár híresek is lehetnétek, pont ahogy megálmodtátok - mondja és lehajtja a fejét.
-Honnan ismered a tagot? - kérdi Camz.
-Hát, nos nem akartam elmondani, de ha már itt vagyunk akkor...
-Most fog coming outtolni. Milyen hamar felnőnek - mondja büszkén Camz és megtörli a képzeletbeli könnyeit, mire mind felnevettünk.
-Hülye - nevet fel Ash is - Szóval anya régi barátja és én neki dolgozom. Kis korunkba elég sokszor vigyázott rám és hála anyánák már elég fiatalon elkezdtem dolgozni. Néha írok neki pár dalt, hogy eladhassa és így végül is én is keresek pénzt. Természetesen a nevemet soha nem adom a zene alá, de az énekesek pontosan tudják, hogy én írtam nekik. Szóval végül is ennyi - magyarázza, mire mindketten tátott szájjal nézünk Ashre. Én azt hittem, hogy valahol pultos vagy pizza futár vagy mit én tudjam.
-Szóval te gazdag vagy és csak most szólsz? Lu megütötted a lottót- néz a lányra Camz csalódottan.
-Szia Camila - mondom nevetve és már ki is nyomtam volna a hívást, de Camz újra bele kezdett.
-Várj, ma akar velünk talizni a csávó. Szóval fél óra múlva ott vagyok értetek - mondja a lány és már ki is lépett a video chatből.
Lassan Ash felé fordulok, ő pedig felém és nézünk egymás szemébe, majd halkan felnevettem.
-Azt hittem pizza futár vagy, vagy valami ilyesmi. Erre kiderül, hogy dalokat írsz - mosolygok rá.
-Neked is vannak titkaid nem de Lauren? - néz rám mindent tudóan, mire kissé elfehéredtem, majd halkan felnevettem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro