Reggel gyorsan megreggeliztünk és már mentünk is Camzért. Kézen fogva sétáltunk Laurennel a suli felé, mellettünk Camz. A kapuba hozzánk csapódott még Lucy és Daniel. A szekrényekhez mentünk. Gyorsan kiszedtem a cuccaimat.

Megláttam a Hollandot, ahogy a folyosón sétálgat. Megállt előttünk és rám mosolygott.

-Sziasztok. Ash ma suli után várlak az irodámba - mondja, mire Lauren jobban rá szorít a kezemre.

-Ma nem ér rá - jelenti ki Lauren.

-Nem magához beszéltem Miss Jauregui - kezd idegeskedni Holland.

Lauren lép egy lépést előre, de én kezemet a vállára tettem. Rám nézett mérgesen és elengedte a kezemet, majd szorosan Holland elé lépett.

-Lauren fejezd be - szólok rá ingerülten. Mintha meg se hallotta volna, úgy méregette Hollandot. Féltem, hogy neki fog ugrani a tanárnőnek. Közéjük álltam és Lauren felé néztem. - Néz rám - megfogtam az arcát és kényszerítettem, hogy szemembe nézzen. - Csak pár percről van szó. Annyit tudsz várni. Emlékszel mikor én 3 órát vártam rád? - suttogom neki.

-De te nem látod, hogy néz rád. Fel fal a szemeivel. Nem akarom, hogy vele legyél kettesbe - újra mérgesen Hollandra néz, aki még mindig mögöttem áll nagyon közel.

-Lauren ne legyél ennyire féltékeny. Szeretlek, téged szeretlek nem mást - suttogom és adok ajkaira egy gyors puszit.

Most a tanárnő felé fordultam, aki lenézett ajkamra majd vissza szemembe és egy laza mosolyt engedett felém.

-Ma csak pár percet tudok maradni - mondom mosolyogva.

-Semmi gond, gyorsan elintézzük majd - Laurenre néz, mintha direkt provokálni akarná, majd mosolyogva ellép tőlünk.

-Nyugi - suttogom és megölelem a lányt.

-Hey Cabello, a kapunál vártalak, de te nem voltál ott - jön oda mosolyogva Shawn, majd mindenki felé biccent egyet köszönés képen.

-Hát igen. Csak nem hiányoltál? - kérdi csábosan Camila.

-Igazából de. Mit szólnál ha suli után meginnánk valamit? - a beszélgetés további részét már nem hallottuk, mivel Laurennel odébb álltunk.

Felmentünk az első emeletre, ahol mindkettőnk osztálya volt. Felültem az ablakpárkányra, mire Lauren a két lábam közé állt.

-Lauren, ugye tudod, hogy nem kell rá féltékenynek lenned? - kérdem és össze érintem homlokunkat.

-Remélem, de elég zavaró, hogy szó szerint úgy néz rád, mintha leakarna vetkőztetni a szemeivel. Ne haragudj, csak nem akarom, hogy rajtam kívül más is így nézzen rád - suttogja ajkaimra.

-Ó szóval te így nézel rám? - kezdek el játszadozni és hátamat az ablaknak támasztom.

-Azzal a különbséggel, hogy én le is veszem rólad a ruhát és nem csak a szemeimmel - kezeit csípőmre teszi és közelebb húz magához, mire felnevetek.

-Lauren bármelyik tanár megláthat minket - elkezdek körbe nézni.

-Nem érdekel - kezdi el nyakam csókolgatni.

-Nyugodj már le - nevetek fel, mire játékosan nyakamba harap.

-Melletted lehetetlen - közelebb hajolt fülemhez és már tudtam is mi következik. Lehunytam a szemeimet. Az egész testem elkezdett bizseregni. - Elég csak rád néznem ahhoz, hogy teljesen beinduljak. Viszont ahogy elnézlek téged, te is eléggé benedvesednél. Mit szólnál ha bemennénk az egyik üres osztályterembe? Mondjuk a kémia laborba - suttogja fülembe és apró csókokkal halmoz el a fülem mögötti részt.

-Mi van ha meglátnak? Na meg pár perc és csenget - érzem, hogy egész testem felmelegszik.

-A szád nemet mond, a tested viszont igent. Melyikre hallgassak? - gondolkodik el.

Megszólalt a csengő, mire mosolyogva megcsókolt és már ment is be a saját osztályába. Nagy levegőt vettem. Leszálltam a párkányról és én is elindultam a saját osztályom felé. Mikor beértem az osztályba a tábla mögötti kis tükörhöz sétáltam. Az arcom teljesen ki volt pirosodva, ajkaim pedig kissé megduzzadtak. Nagy levegőt vettem, próbáltam lenyugodni. A helyemre ültem és vártam a tanárt.

...

Utolsó óra magyar. Szokás szerint már az öt perces szünetbe is ott várakoztam. Belépett Holland is majd rám mosolyog és az asztalához sétál.

-Milyen volt a napod Ashley? - kíváncsiskodik és közben ki se néz a könyvből.

-Ömm gyorsan eltelt. Miről szeretne velem beszélni órák után?

-Mindenféle jó dologról. Többek között Laurenről is - egyenesen a szemembe nézett és mosolyogva ajkába harap.

A csengő megszólalt, mire mindenki beérkezett lassan. Lauren Hollandra nézett majd a padomhoz sétált és hosszasan megcsókolt.

-Jól van, leülni - állítja le Holland.

Lauren még egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, majd elindult a szokásos helyére, a hátsó padsorba.

...

-Rendben szóval a mai órán... - és már mondta is, hogy mi az anyag, én pedig szorgalmasan jegyzeteltem. - És ne feledjetek a hétvégén olvasni - mondja ki a végszót, mire a csengő már meg is szólalt ezzel jelezve, hogy vége az órának.

Mindenki kirohant az osztályból kivéve Laurent, engem és Hollandot. Úgy méregették egymást ezek ketten, mint egy darab húst. Végül Holland elmosolyodott és rám nézet.

-Gyere Ash - mondja és elindult az ajtó felé.

Követtem a nőt. Az irodába mentünk. Leültem az asztal előtti fotelba, ő pedig a forgó székébe. Elővett egy mappát, amire az én nevem volt írva. Elég vastag dosszié volt meg kell mondani. Elővett egy üres lapot, majd rám nézett.

-Okés szóval mesélj nekem Laurenről. Milyen érzés mikor vele vagy? - kérdi és mélyen a szemembe néz.

Lábaim elkezdtek remegni és érzem, hogy arcom is elvörösödik csupán ha Laurenre gondolok és azokra a dolgokra, amiket együtt csináltunk. Végig néz rajtam, mosolyogva megrázza a fejét és elkezd valamit írni.

-Most mit ír? Még nem is válaszoltam a kérdésre.

-Ash itt nem kell idegeskedned ugye tudod? Te kérted a segítségemet.

-Az anyámmal kapcsolatba - idegesen elkezdtem lábaimat fel le mozgatni.

-Néha, hogy elfeledjük a múltat bele kell merülnünk a jelenbe, szóval válaszolj kérlek. Ma csak erre az egy kérdésre kell válaszolnod és már mehetsz is.

-Szóval Laurennel lenni olyan, mintha drogoznék. Mármint Lauren olyan, mint a drog... ha egyszer elkezdi nehezen lehet róla leszokni. Folyton akarja és egyre többet még végül már semmi nem elég és egész nap azt akarja, hogy szét áramoljon az egész testébe. Nem tudom megmagyarázni. Szükségem van rá. Ő képes velem elhitetni, hogy én is vagyok valaki, képes a legunalmasabb pillanatokat is úgy beállítani, mintha az volna életem legizgalmasabb pillanata - nem szólt semmit csak szorgalmasan írogatott a papírra. Elkezdtem ujjaimmal dobolgatni és csak néztem rá. A tollat ajkához emeli és gondolkodva rá harap, mire kissé eltátom a szám.

-Rendben Ash... nos remélem tudod, hogy a drog ártalmas. Néha muszáj tőle megszabadulni, hogy szebb életed lehessen.

-Miért mondja ezt?

-Nem mondhatok semmi komolyt, de hallani pletykákat a folyosón. Én vigyáznák a helyedbe és nem élném bele magam nagyon a dologba. Nézd nem mondhatom, hogy szakíts vele, de nem szeretném, hogy egy álomvilágba élj.

-Azt mondta múltkor, hogy az álmok nagyon fontosak.

-Ez igaz Ashley, de nem szabad megfeledkezni a valóságról sem - felállt a székéből és leült a mellettem lévő fotelba. Felém fordult, én pedig felé. Kezét lassan a kezemre tette és végig simított rajta, mire egész testem megborzongott, a jó értelembe.

-Mennem kell, már így is többet maradtam, mint azt Laurennek mondtam.

-Rendben menj csak - mosolyog rám.

Felállt és már indultam is az ajtó felé. Lenyomta a kilincset és visszanéztem.

-Köszönöm Holland - mosolygok rá.

-Szia Ash, majd találkozunk - viszonozza ő is a mosolyom.

A suli előtt megláttam Laurent. Épp a telefonját nyomkodta. Mögé lopakodtam. Egy sms-t írt Katienek.

-Hmm Katie mi? - kérdem és szomorúan ajkamba haraptam.

-Szia - mondja és egy csókot akart adni, de elfordítottam a fejem szóval csak egy puszit sikerült adnia. - Mit akart a psziho néni? - próbál gyorsan témát váltani.

-Semmi érdekeset. Tudod gyorsan lefeküdtem vele, most meg veled vagyok - mondom és elindulok az autója felé.

Mikor ott voltunk, finoman az ajtónak nyom és maga felé fordít. Kezét nyakamra teszi és elkezdi azt cirógatni, mire lehunytam a szemem. Érzem leheletét az arcomon, aztán ajkát is megéreztem én ajkaimon. Lassan elkezdte ajkát mozgatni, de én továbbra se csókoltam csak passzív résztvevője voltam az egész csóknak. Elmosolyodik és elkezdi fülem mögötti részt puszilgatni, mire össze rezzentem. Nagyon jól tudja, mi a gyenge pontom. Továbbra is cirógatja nyakam és újra megpróbálkozik a csókkal, de most már viszonoztam ezt.

-Gyere menjünk - udvariasan kinyissa nekem az ajtót, én pedig beülök.

Lauren is be ült, felvette a napszemüvegét, ami kurvára dögösen állt rajta. Rám nézett vigyorogva. Az az önbizalom, ezt imádom benne a legjobban. Nyomott arcomra egy puszit és elindította az autót. A hangerőt majdnem, hogy a maxra tette. Le tekertem az ablakot és élveztem a nap melegét.

Lauren a kezét combomra teszi, mire elmosolyodok és csak nézek ki az ablakon. Elkezdte lassan simogatni combom egyre feljebb, mire rá néztem. Ő csak az útra koncentrált, de láttam, hogy arcán megjelenik az a hatalmas perverz mosoly. Nem szóltam csak néztem őt.

Annyira tökéletes volt. Hosszú fekete haja a hátára omlott, ajkai résnyire nyitva és néha meg is nyalja azt, a nap épp rá süt csodálatos arcára és az a hülye napszemüveg csak még dögösebbé teszi. Tekintetem nyakára téved, ahol még mindig tisztán lehetett látni a szívás nyomokat. Nem is tudtam, hogy ilyen durván csinálom.

-Jó mi? Talán egyszer viszonoznom kéne - mondja és mosolyogva felém néz.

-Legalább tudják, hogy foglalt vagy - mondom mosolyogva.

-Pont ezért kéne nekem is nyomot hagynom rajtad - mondja vidáman.