Az ébresztőm zavart meg a gondolkodásba, amit rögtön kinyomtam és elkezdtem készülődni suliba. Elég sötéten öltöztem. Pont a hangulatomnak megfelelően. Egy fekete hatalmas Hoodie, ami a combom közepéig ér és egy fekete farmert vettem fel.

Elég korán értem be a suliba. Még csak 7 óra volt. Holland irodája felé mentem. Az ajtó előtt el gondolkodtam. Mi a fenét keresek én itt?

Olyan fáradtan éreztem magam, hogy szerintem bármelyik pillanatba összeeshetek. Hülyeség volt ide jönnöm. Ahogy megfordultam szembe találtam magam Miss Rodennel, akinek kicsit neki is szaladtam.

-Szervusz Ash. Keresel valakit? - kérdi azokkal a hatalmas zöld szemeivel.

-Igen, magát - mondom lehajtott fejjel.

Kinyitotta az ajtót és betessékelt rajta, majd kulcsra zárta azt mögöttünk, mire kissé meglepődtem. Eddig még soha nem zárta kulcsra, akárhányszor is jöttem. Lehet csak nem akarja, hogy valaki megzavarjon minket.

-Szarul nézel ki - mondja nevetve és kezével mutatja, hogy helyezzem magam kényelembe.

Leültünk a dohányzó asztalhoz. Én a jobb felére, ami háttal van az ajtónak, míg Miss Roden velem szembe foglalt helyett.

-Köszönöm, úgy is érzem magam - felállt, leforrázott két bögre kávét, az egyiket az én kezembe nyomta, majd vissza ült eredeti helyére.

Ma még jobban nézett ki, mint eddig ha ez lehetséges. Feszülős, testhez álló fekete ruha volt rajta és egy piros bőrdzseki, esküszöm simán elmenne tinédzsernek. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy egy diák társunk. Egyáltalán hány éves lehet?

-Mesélj - zavarja meg elmélkedésem és csak most vettem észre mennyire bámulom őt.

-Jaj pszihonéni. Túl álmos vagyok hozzá. Zavarná ha kicsit ledőlnék itt? Este nem tudtam semmit aludni viszont most - ásítottam egy nagyot és érzem, hogy már nem sokáig bírom nyitva tartani a szemeimet.

-Érezd magad otthon - segített össze tolni két fotelt és így nem mondanám, hogy kényelmesen, de elég jól elfértem.

-Köszi Holland - mondom és már szinte be is aludtam.

...

-Hey szöszi, ideje volna felkelni. El fogsz késni, vagyis már elkéstél, de na érted - kezdi el finoman rázni Holland a vállamat.

-Még egy kicsit. Kérlek - könyörgök és a másik felemre fordultam.

-Ha nem kelsz fel megbuktatlak.

-Hajrá - szemtelenkedek és inkább hasamra fordulok.

-Nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagytál más lehetőséget - elkezdett csikizni.

Már annyira nevettem, hogy sikoltoztam, de ő egyik kezével befogta a számat és tovább folytatta kínzásom. 

Csak akkor hagyta abba, mikor már nem is tudom, hogy de a földön kötöttünk ki. Ő pedig a két lábam között térdelt. Fölém hajolt, kezeit fejem mellé tette és így tartotta magát. Annyira közel volt, hogy éreztem leheletét a nyakamon.

-Csak hogy felkeltél - mondja mosolyogva.

Nem tudom miért, nem tudom, hogy ez normális-e, de olyan érzésem volt, mintha a hasam dobott volna egy bukfencet. 

Annyira aranyos volt a mosolya és azok a gödröcskék az arcán. Közeledik felém, mire kissé eltátottam a számat. Fülemhez hajolt, hallottam levegő vételét, annyira egyenletes volt, még én szó szerint kapkodtam a levegő után és mellkasom egyenletlenül emelkedett fel majd süppedt le.

-Kicsit kitágult a pupillája Miss Benson - nyeltem egy hatalmasat.

Újra szemembe néz és lassan ajkam felé közeledik. Apró puszit nyomott az arcomra, az államra végül lenézett ajkamra és vissza fel a szemembe. Megnyalja alsó ajkam, mire össze rezzentem és lehunytam a szemem.

-Ha most nem állítasz le, megfoglak csókolni - suttogja ajkamra.

 Megállíthattam volna, de nem bírtam, nem tudom mi van velem. Kissé feljebb hajoltam és én kezdeményeztem. Annyira édes volt az ajka, de még is keserű a kávé miatt. 

Holland kissé begyorsít és keze felfedező útra indul a testemen, közben egy másodpercre sem szakad el ajkaimtól csak mikor levegőt vettünk.

Gyerünk Ash, csinálj már valamit, te Laurent szereted. Csak ő kell neked. Nem csalhatod meg, főleg nem Hollanddal. Attól nagyon kibukna.

-Sajnálom. Nekem ez nem megy, én Laurennel járok - mondom, mire nevetve ajkába harap

-Igazad van. Sajnálom - áll fel, majd felém nyújtja a kezét.

-A fenébe. Ezt... ezt elfelejthetnénk? - elfogadtam azt, mire felrántott a földről

-Elfelejthetnénk, de én nem szeretném. Tudom, hogy ez bűncselekmény vagy mi, de Ash, Lauren nem hozzád való. Ő nem ért meg téged, nem figyel rád eléggé.

-Nem tudsz semmit a kapcsolatunkról - kicsit megigazítottam magam.

-Igazad van. Teljesen igazad van. Sajnálom. Csak egy valamit kérek. Vigyázz Laurennel jó? - mosolyog rám és végig simít karomon barátságosan.

Megköszöntem Hollandnak, hogy aludhattam és kisétáltam az irodájából. A szekrényemhez mentem és kivettem a cuccaimat.

-Szia Ash - bárhol felismerném ezt a hangot, még ezer lány közül is.

-Jauregui - elmentem mellette, direkt próbáltam nem rá figyelni, hisz most elvileg mérges vagyok rá, de még is megnyugodtam, hogy láttam nincs semmi komoly baja. 

Bár ahogy elnézem ő se aludt túl jól. Még soha nem láttam így. Nagyon rosszul nézet ki. Arca sápadt volt, szeme karikás és duzzadt. Mintha sírt volna.

-Csak hallgass meg - szalad utánam.

-Hallgatlak - fordulok vele szembe kissé indulatosan. 

-Lehetne, hogy nem vagy ilyen bunkó? Majd szét megy a kurva fejem így is és még te is úgy viselkedsz, mint valami kis gyerek. Nőj fel Ash- kiált rám mérgesen.

Tegnap az interneten való kutakodásom során rá találtam a másnapi panaszokra, amik között ott volt a fejfájás, az agresszió és a szomjúság. Az utóbbi látszott is az ajkán, hisz nagyon száraz volt és cserepes. 

Majd meg szakadt a szívem érte, de nem puhulhatok el, főleg most nem. Tanulja csak meg, hogy nem bocsájtok meg neki rögtön mindent, bármennyire is nehezen tartom magam vissza, hogy ne segítsek neki.

-Máskor talán nem kéne mindenféle dro... - hirtelen elkaptam a nyakamat és erősen a falnak lök.

Csak szorítja a torkom, ennek hála már alig kapok levegőt. Az egész testem remegett és kezdett minden sötétedni. Engedett a szorításon, mire újra fellélegeztem, de ő újra a falnak lökte hátamat. Rám nézett könnyes szemekkel és elengedett. A fal mentén lecsúsztam a földre, ő pedig mellém.

-Lauren... - suttogom.

-Annyira sajnálom én ... én sajnálom Ash - mondja és elém mászik.

Arca elé tette kezeit és hallom, hogy elkezd zokogni. Nem szóltam semmit csak megöleltem.

-Nincs semmi baj - simogatom hátát. - Mindent megoldunk majd együtt nyugi. Én majd segítek és támogatlak - suttogom fülébe.

Felsegítettem a földről és a mosdóba kísértem. Kicsit megmostuk az arcát, hátha az segít rajta valamit. Mögötte álltam. Bele nézett a tükörbe, egyenesen rám.

-Többet nem nyúlok semmi ilyenhez, ígérem Ash - mondja és a fal mentén lecsúszik újra a földre.

Mellé ültem, de nem szóltam semmit. Rá néztem, de ő továbbra is a földet nézte. Lassan arcához értem. Először csak simogattam, majd finoman megfogtam az arcát és kényszerítettem, hogy szemembe nézzen.

-Minden rendbe jön oké? Segítek... - megsimítottam az arcát és össze illesztettem ajkainkat.

-Gyere velem kérlek. Nem bírok itt lenni. Olyan, mintha nem kapnák levegőt - felállt és felém nyújtotta kezét, amit el is fogadtam.

Elmosolyodik és szó szerint ki szaladtunk a suliból. Mikor elhagytuk a kaput halkan felnevettem. Mosolyogva rám néz és most már lassít a tempón. Csak sétáltunk egymás mellet. Egyikőnk se szólt semmit. Kellemes csend volt, nem az a tipikus kínos csend. Az idő is épp tökéletes volt. Meleg volt, de a szél kellemesen fújdogált, így ki lehetett bírni simám.

Az erdő felé sétáltunk. Ismerem ezt a helyet. Anyával elég sokat szoktunk itt sétálni. Itt voltam akkor is, mikor első este megérkeztünk a Jauregui házba.

Anyával mindig autóval jöttünk eddig, a parkolóba hagytuk a kocsit és neki vágtunk az erdőnek. Imádtam. Az a sok emlék. Most mind felszínre tőrt és a lábaim földbe gyökereztek az erdő előtt. Lauren finoman elkezdte ujjával kézfejemet simogatni, nyugtatás képen. Bólint egyet biztatóan, mire nagy levegőt veszek és bemegyünk az erdőbe. A madarak halkan csicseregtek. Mélyen magamba szívtam az erdő illatát. Olyan érzésem volt, mintha annyi hosszú év után újra kapnák levegőt.

Egyre beljebb mentünk, míg végül elértünk egy hatalmas fához. Lauren leült a fa tövébe és engem is maga után húzott, így aztán az ölébe landoltam, mire mindketten felnevettünk.

-Ezen a fán tanultam mászni - mosolyogva megsimítja a fa törzsét és szeme bekönnyesedik.

Ezek szerint nem csak engem kötnek emlékek ehhez az erdőhöz. Hátamat mellkasának döntöm, mire ő szorosabban húz magához.

-Szeretsz ide járni? - hátra döntöm a fejem, hogy újra rá tudja nézni.

Mosolyogva megtörli a szemeit. Egy csókot lehet a homlokomra, mire újra előre néztem. Elkezdett ujjainkkal játszadozni, mire csak a kezeinket figyeltem. Össze olvadtak teljesen. Annyira jó érzés volt. Érezni azt érintését, érezni, hogy törődik velem.

-Ez a kedvenc helyem a Földön. Itt teljesen kikapcsol az agyam és csak úgy vagyok. Még apa mutatta régen. Sokat jártunk ide. Szinte minden hétvégén itt voltunk. Csak mi ketten. Ez olyan apa-lánya program volt - csupasz vállamon megérzem, meleg könnycseppjét és hallom, hogy elkezd szipogni.