-Nem is tudtam, hogy Clara lesz az új igazgató - gondolkodik el.

-Nos igen, úgy helyezték át az előző iskolából és rögtön igazgatói posztra, szóval elvállalta - mesélem neki, mire elgondolkodik.

-Elmegyek pisilni aztán mehetünk haza ha gondolod - mosolyog rám és felállt a helyéről.

-Várj elkísérlek - mondom és utána megyek a wc-be.

Bezártam az ajtót magunk mögött, mire Ash kérdően rám nézett.

-Mit csinálsz? - nevet fel.

-Akarlak, nem bírom hazáig Ash - felültettem a hosszú, három kagylóval rendelkező márvány mosdó pultra.

-Lauren akárki bejöhet. Mi van ha valaki ránk töri az ajtót? - kérdi félve.

-Bezártam az ajtót és öt perc alatt végzek - mondom egy beképzelt mosollyal és finoman mellébe markolok.

Nyög egy aprót, de én megcsókoltam, nehogy valaki meghalljon minket.

-Ügyes vagy baba, de most kicsit halknak kell lenned. Menni fog? - mosolygok rá és kicsatoltam az övét.

Ajkába harap, lehunyta a szemét és bólintott egy aprót. Lehúztam róla a nadrágját és az alsóneműjét. Letérdeltem elé, mire halkan felnevet. Elkezdtem combját csókolgatni és egyre beljebb haladtam, mire a pultot kezdi szorongatni.

                             ...

-Nagyon ügyes voltál - suttogom és újra megcsókolom hosszasan.

Levettem Asht onnan és a földre tettem. Még mindig remegtek a lábai, amin elmosolyodtam. Annyira aranyos volt. Arca vörös volt és szaporábban vette a levegőt. Próbálta normalizálni lélegzetét és kissé megmosta az arcát hideg vízzel.

-Mondtam én, hogy elég lesz 5 perc - nevetek fel, mire finoman hasamba könyököl.

-Fogd be Lauren - nevet ő is.

-Várj - húzom vissza magamhoz mielőtt kiment volna az ajtón. - Nagyon jól éreztem magam ma veled. Megismételhetnénk majd. 

-Harmadik randi? - mosolyog rám.

-Harmadik randi és még azon kívül rengeteg - csókolom meg, mire elvigyorodik és ajkát lassan mozgatja az enyémen.

Mikor kimentünk a mosdóból Cody a pult mögül nézett ránk. Gyorsan fizettem és már mentünk is haza.

...

Először ő ment zuhanyozni, majd utána én. Mikor kijöttem a zuhany alól a szobába indultam. Ash épp írta szokás szerint a könyvét. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit írhat bele, de soha nem mutatja meg. Mindig azt mondja, hogy majd akkor ha kész lesz. Viszont én nagyon türelmetlen és kíváncsi vagyok.

Mögé másztam, de észre se vette. Ilyenkor teljesen kikapcsol az agya és az íráson kívül semmi másra nem koncentrál, de én kiakartam zökkenteni. Még a gépére is féltékeny voltam, ami lehet, hogy már nagyon beteges, de nem számít.

Elkezdtem vállát masszírozni, mire lecsukta a laptopját és kissé jobbra döntötte a fejét, hogy felnézhessen rám.

-Ez annyira jó érzés - nyöszörög, mire elmosolyodtam és tovább masszíroztam.

-Többet kéne pihenned - finoman megharapom a nyakát, mire felkuncog.

-Figyu Lauren, dumálhatnánk? - kérdi és megfordul alattam, így csípőjén ültem. Bólintottam egy aprót, mire folytatta is. - Jól vagy? Mármint minden okés? Mert előbb beszéltem Codyval és azt mondta, hogy aggódik érted, mert, hogy mostanában fura vagy. Ez nekem is feltűnt és szeretném, hogy tudd bármi van nekem elmondhatod. 

-Ne beszélj Codyval! Miért beszéltetek egyáltalán? Ne higyj el neki mindent. Az egy idióta barom - akadok ki.

-Miért ne beszéljek vele? Azt hittem jóba vagytok. Ő is benne van a bandába.

-Azért mert én nem szeretném, hogy beszélj vele. Mert túl féltékeny vagyok. Mert látom, hogy hogyan néz rád és tudom, hogy mit akar tőled. Ne dőlj be a jó fiús énjének, csak át akar verni Ash. Csak meg akar baszni aztán eldobni, mint egy rongyot - megszorítottam a lány kezét, sokkal erősebben, mint azt terveztem.

-Lauren ez fáj... - suttogja.

-Ígérd meg, hogy nem beszélsz vele többet - mondom erőszakosan.

-Bocsánat. Többé nem beszélek vele, ígérem - szeme bekönnyesedik és ajkai remegnek.

Fél tőlem és nem is csodálom. Mostanában eléggé vissza szoktam dolgokra és ez miatt nagyon agresszív vagyok és türelmetlen, de őt soha nem akarnám bántani. Leszálltam róla, mire rögtön kifutott a szobából. A jó büdös életbe, abba. Akkora barom vagyok.

Felálltam az ágyról és az asztalomhoz mentem. Kinyitottam a fiókom és a füzeteim alól elő szedtem egy kis átlátszó tasakot. Nem akartam ezt tenni, de szükségem volt rá. Az asztalra öntöttem egy csíkba a fehér port és felszívtam. Eléggé csípte az orrom, de ez volt a legkevesebb gondom. Felvettem egy kapucnis felsőt, melegítő nadrágot és elmentem otthonról.

...

Tiszta verejték voltam, a szám ki volt száradva és remegtem. Azt se tudtam merre járok, mikor is megláttam azt a hatalmas, ismerős kaput. 

Hát ide hozott volna a testem akaratom ellenére. Ahogy a kapuhoz léptem az kinyitódott előttem, én pedig bementem. Elég furán néztek rám az őrök, de mivel ismernek nem törődtek velem. Katie szobájába mentem. Épp a fotelba ült és valamin elmélkedett.

-Jól vagy kislány? - kérdi és rám néz.

-Ez a te hibád. Egy utolsó drogos vagyok és még őt is elvesztettem - ordítom torkom szakadtából.

-Nem kényszerítettelek, nem szorítottam kést a torkodhoz. Te akartad ezt - nevet fel lazán.

-Miattad elvesztettem - sírva a térdemre rogyok.

-Miért miattam? Nem tettem semmit. Ne hibáztass olyanért amit nem tettem - áll fel mérgesen a fotelból.

Elém sétált. Kezét a nyakamra tette és felrángatott a földről. Szemébe néztem. Azok a hatalmas kék szemek. Hirtelen lekevert egy pofon, mire arcomon végig folyt pár könnycsepp. Érzem, hogy valami remeg a zsebembe. Oda akartam nyúlni, de Katie megelőzött. Kikapta zsebemből a telómat és a kijelzőre nézett, majd felém mutatta. Ash képe volt ott, mire elmosolyodtam.

-Menj haza Lauren - mondja fáradtan és vissza teszi a zsebembe a készüléket.

-Nem mehetek haza. Fél tőlem - suttogom lehajtott fejjel.

-Nézd Lauren lehet, hogy hibáztál. Nem tudom mit csináltál nem rám tartozik, de egyet jegyezz meg. Ezt egy bölcs ember mondta még régen. Ha a rózsát szereted, szereted a tüskéit is. Ha egy embert szeretsz, szereted a hibáit is. Szóval ha a te drága Ashed tényleg úgy szeret, mint ahogy te azt gondolod, akkor megfog bocsájtani - mondja és végig simít arcomon.

-Az összes hibámat? - kérdem és ajkaira nézek.

-Ez a lánytól függ - nevet fel, mire neki estem ajkainak.

...

-Hova mész? - kérdi és betakarja meztelen testét.

-Nem tudom - suttogom és már el is jöttem onnan.

Annyira szégyelltem magam. Nem elég, hogy bántottam, de még meg is csaltam. Ezt hogy a fenébe fogom neki elmagyarázni? Inkább nem is szólok neki erről.

Valahogy Camz háza előtt kötöttem ki. Ő éppen a küszöbön ült és mikor meglátott csalódottan nézett rám.

-Azt mondtad leállsz - gyorsan mellém szalad.

-Próbálkozom Camz, olyan erősen próbálkozom, hogy el sem tudod képzelni. Bántottam őt, Asht és aztán mentem Katiehez és ... én nem akartam ezt Camila - mondom sírva.

-Cstt nem lesz semmi baj - ölel meg szorosan. - Helyre hozzuk majd, mint mindig.

Ash szemszöge:

Mikor visszamentem a szobába Lauren már nem volt ott. Elkezdtem sms -sel bombázni, de nem reagált. Az asztalán megláttam egy kis zacskót, amibe valami fehér por volt. Ugye ez nem az amire gondolok? Mi a fenét csinált ez a lány?

Elővettem a telefonom és elkezdtem a drogok után kutakodni a neten. Ez speed volt ha minden igaz és az internet nem téved. 

Mérgesen megcsörgettem Laurent, de nem vette fel. Tíz percen keresztül folyamatosan hívogattam, de nem válaszolt. 

A mérgem átment aggódásba és félelembe. Mi van ha valami baja lesz? Hol lehet most? Ha valami történik vele soha nem bocsájtom meg magamnak. 

A zacskót megfogtam és a tartalmát bele öntöttem a wc-be, majd lehúztam.

Megcsörgettem Camzt , hátha ő tud valamit Laurenről. Bárcsak tudna, az megnyugtatna valamennyire. Camila a negyedik csörgés után felvette.

-Camila, Lauren eltűnt és nem tudom, hogy h... - kezdtem és bár nem akartam, de elkapott a sírás. Rossz volt csupán bele gondolni, hogy Laurennek valami baja történhet kint az utcán. Elütheti egy autó, elrabolhassák, eleshet valahol és beverheti a fejét és még egy csomó dolog történhet vele.

-Itt van nálam. Holnapra okés lesz. Te jól vagy? Azt mondta bántott téged - Camila hangján egy kis aggódást véltem felfedezni.

-Nem bántott. Vagyis kicsit megszorított, de nem bántott. Én csak megijedtem. Mindenki olyan fura mostanában. Folyton csak azt hallom vigyázzak Laurennel, ő nem az akinek mutatja magát, ne bízzak benne meg hasonlók. Nem értem mi történik, nem tudom miért mondom mindenki ilyeneket - arcomon végig folyt pár könnycsepp.

-Holnap majd beszélünk Benson, most megyek aludni. Te is próbálj meg kicsit aludni. Vigyázz magadra csáo - már le is tette a telefont.

Az ágyba bújtam, összehúztam magam és próbáltam elaludni, de az nem ment ilyen könnyen. Minden percben az órámat néztem és azt számoltam, hogy mennyit aludhatok még.

Hat óra és harminc percet aludhatok még, az éppen elég, hogy kipihenjem magam. Már csak öt óra tíz percet, három óra huszonöt perc, két óra. 

Okés ennyi volt, feladom. Már úgy se tudok elaludni. Felkeltem, felkapcsoltam a lámpát és leültem a füzetem felé. Elkezdtem firkálgatni.

Aggódtam érted és nagyon izgultam,

a poklok poklát éltem át miattad.

Egész este nem voltál otthon

és én szememre nem jött álom.

Hol vagy? Miért nem hívsz? Miért nem veszed fel?

Százszor hívtalak, de jelét nem adtad, hogy létezel.

Egy éjen át szenvedtem és soha nem gondoltam volna,

Hogy valaha ennyire fogok aggódni miattad.

Az éjj sötét volt és nem mutattál utat,

félek te is letértél arra a bizonyos mellékútra.